A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
OTT JÁRTUNK Alapos műveltséget! A PANNONHALMI BENCÉS GIMNÁZIUMRÓL Ambrus atya, a gimnázium igazgatója Az utóbbi években tájainkon is egyre több szülő igényli, hogy gyermeke vallásos szellemű középiskolai oktatásban részesüljön. E diákok közül néhányan a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban művelődnek — készülnek az ÉLETRE. Az intézmény igazgatójával, PINTÉR AMBRUS ATYÁVAL a múltbeli megpróbáltatásaikról és jelenlegi munkájukról, terveikről beszélgettem: — Megkérem, hogy először vázolja a gimnázium történetét! — A Pannonhalmi Bencés Gimnázium a Magyar Kongregáció egyik iskolája, amelynek vezetője a főapát úr. 0 irányítja a rendházak, illetve rendházfők tevékenységét. A múlt században Pannonhalmán csak Tanárképző Főiskola működött, középiskola nem volt. Fokozatosan felmerült az igény egy gyakorló iskola létrehozására, ezért a főmonostorban kialakítottak egy kis létszámú középiskolát, amely tulajdonképpen jogelődje az 1930-as évek végén megalakult Bencés Gimnáziumnak. Mivel Magyarország többi bencés gimnáziuma a múlt század elején keletkezett (kivéve az 1945 után létrehozott, de csak rövid ideig működő csepeli intézményt), ezért a miénk a legfiatalabb hazai bencés gimnázium. Bár a bencés rend eredetileg nem tanító rendként jött létre, ám az oktatás beleillik a profiljába. Fennmaradását is nagymértékben köszönheti iskoláinak. Ugyanis 1948- ban csak azért nem vált traktorállomássá ezeréves pannonhalmi kolostorunk, mert a rendház az iskolát "szolgálta" — szerzeteseink tanítottak. Akkoriban Magyarországon minden szerzetesrendet feloszlattak, a szerzeteseket elhurcolták, egy darabig őrizetben tartották, majd szabadon engedték őket. A pannonhalmi iskolát is államosították, majd 1950- ben az előzőleg működő kilenc gimnáziuma közül kettőt (köztük a miénket is) visszaadtak a bencés rendnek. A következő évtizedben egyfajta radikális türelmetlenség mutatkozott az egyházzal, a vallási iskolákkal szemben, másrészt viszont a Nyugat előtt fel kellett mutatni a vallásszabadság támogatását. Erre főleg a gazdasági helyzet romlása következtében, a nyugati kölcsönök felvétele miatt volt szükségük a politikusoknak. Az iskolánkban zajló ‘56-os ünnepség miatt még bocsátottak el tanárokat, diákokat intézményünkből, de főként a 60-as évek második felében változott ez a hasadásos állapot. Például az oktatásügyi szakfelügyelők valamiféle baráti viszony kialakítását kezdték szorgalmazni. Azoban időnként ellátogatott hozzánk a győri rendőrség biztonsági embere, hogy ellásson minket az állami direktívákkal. A 70-es években nem is annyira szerzeteseinket, hanem inkább az értelmiségi szülőket zaklatták, ha gyermeküket a mi iskolánkba íratták. Köztudottá vált az is, hogy a tőlünk egyetemre jelentkezőket — a szükséges pontszám elérése ellenére is — csak másodszori jelentkezés után, tehát a következő évben vették fel. A 80-as 2 A HÉT években radikális változás következett: a helyhiányra hivatkozva már nem volt szokványos diákjaink tömeges elutasítása a felvételiken. A rendszerváltás után pedig egyre biztatóbb a helyzetünk... —... ez egyben kellő állami-anyagi támogatást is jelent? — Az önkormányzati, állami és egyéb iskolákhoz hasonlóan mi is bekerülhettünk a normatív támogatási rendszerbe, vagyis a diákok létszámától függően kapunk anyagi támogatást. Azonban ez csak jelképes összeg. — Kérem, szóljon az oktatási koncepciójukról! — Mivel a bencés rend bizonyos életforma betartására alakult, ezért diákjaink a szerzetesekkel együtt közösségi életet élnek a kolostorban, közösen vesznek részt az imákon, oktatáson és a diákotthonban folyó szabadidős tevékenységben is. Mivel a diákok szabadideje felett is mi rendelkezünk, ezért nagy súlyt helyezünk a diákotthoni foglalkozásokra, nevelésre. Ezt a jelentős munkát csak bencés szerzetesek végzik, viszont kb. negyvenfős tantestületünkben oktatnak világi tanárok is. Ez azzal magyarázható, hogy míg a múlt században javarészt szerzetesek oktattak az egyházi iskolákban, mára már egyenletlenné vált a rend utánpótlása, generációk hiányoznak, ezért nagyobb szerep jut a világi munkatársaknak. Bár a hozzánk látogató nyugati vendégeink még így is csodálkoznak, ugyanis náluk csak kevés szerzetes oktat a bencés gimnáziumokban, gyakran még az igazgató is világi pedagógus. Ami a tananyagot illeti: régebben — akárcsak az állami iskolákban — nagyobb súlyt helyeztünk a reál tárgyak oktatására. Manapság egyre inkább nő az érdeklődés a humán tantárgyak iránt, ezért igyekszünk széles látókörű, alapos humán és reál műveltséggel rendelkező, értékes emberkéket nevelni. Jelentős változásnak számít, hogy fokozatosan áttérünk a
