A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-22 / 4. szám
HÍRMONDÓ Legnagyobb kincsünk az egészség FERENCSIK ISTVÁN KOMÁROMBAN Az utóbbi hónapokban Komáromban több vegetáriánus bolt nyílt, amelyekben beszerezhetők az egészséges étrendhez szükséges, természetes eredetű élelmiszerek. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a több mint egy éve tevékenykedő Vegetáriánus Klub is, amelynek vezetője, SIDÓ JÁNOS rangos természetgyógyászok bevonásával próbálja rávezetni az érdeklődőket a helyes életmódra, illetve étkezési szokásokra. A közelmúltban FERENCSIK ISTVÁNNAL (Budapest), számos ismeretterjesztő könyv szerzőjével nem csak a vegetáriánusok találkozhattak a komáromi nyugdijasklubban. E beszélgetés fő témája "A természetes táplálkozás—nyerskosztos életmód" (beleértve a helyes gyermekétkeztetést is), továbbá az "íriszdiagnosztika" volt. Az előadó konkrét példákon (pl. higanymérgezés amalgán fogtöméstől, fehérjemérgezések, állatoknak való burgonya rendszeres fogyasztásának hatása stb.) mutatott rá az emberi egészséget károsító civilizációs ártalmakra, szokásokra. Eközben különféle mirigygyakorlatokat (pl. az ún. jókedvmirigy és a mellékvese aktivizálása, élénkítő fülmasszázs stb.) is bemutatott, amelyeket a torna- és légzésgyakorlatokkal együtt naponta alkalmaznunk kellene. Az est második részében a nálunk még alig ismert indológiái kutatásairól és eredményeiről számolt be. Ezeknek dióhéjban leírt lényege az, hogy az ember íriszéből— íriszfotójából a szervezetben még csak lappangó betegségek, illetve az egyes betegségekre való hajlam is időben megállapítható, és a helyes életmóddal megelőzhető. A helyszínen végzett vizsgálatok során az önként vállalkozókkal tudatta, hogy milyen a jelenlegi egészségi állapotuk. Az est során biorozskenyér-kóstolóra és könyvárusításra is sor került. Az előadó I felhívta a résztvevők figyelmét a Jászberényben és Debrecenben rendszeresen szervezett életmód-táboraira, valamint a Sospelban (a francia Riviérán), a mentőm narancsfesztivál idején rendezendő "Narancskura-túrára", amelyről a külföldieknek is részletesebb felvilágosítást nyújtanak a budapesti, Villányi úti Camp-Toursban (telefon: 1666-300/77). Egyébként Ferencsik tanár úrral minden hónap első vasárnapján 10,00—18,00 óra között a budapesti Havanna Közösségi Házban (Kondor Béla sétány) találkozhatnak az érdeklődők. Miskó Ildikó telepi klubban beszélgetünk. Késő éjszaka ismét végigbandukolunk azokon az utcákon, amelyeken lehet, hogy valamikor, szintén késő éjszaka Hašek, Franz Kafka, Egon Erwin Kisch is végigbandukolt. Szép ez az éjjeli város. Sajnálom, hogy most már egy kicsit sem mondhatjuk a magunkénak — mondom hangosan. — Hát még én! — teszi hosszá Gábor. • • • A magyarországi Apáti János négy évig tanult Prágában. A negyedik évfolyam végén, tavaly aztán egy évre megszakította számítástechnikai tanulmányait. De ez alatt az idő alatt havi rendszerességgel ellátogat a cseh fővárosba. Vajon ő mint kívülálló, hogyan látja Csehszlovákia kettéválását? — Szerintem ez előrelátható volt. Nagyon szomorú vagyok, hogy így történt, de az az érzésem az sem lett volna helyes, ha a problémák megoldását tovább halogatták volna. • Hogyan látod, a diákok helyzetét mennyiben befolyásolta a föderáció megszűnése? — Véleményem szerint főleg a szlovákiai diákok helyzete lett bizonytalanabb a közös állam kettéválásával. A cseh ismerőseim is tudatában vannak annak, hogy a válásnak ára van, de ők bíznak a saját erejükben, hisznek abban, ha keményen dolgoznak, kikerülnek a kátyúból. A Szlovákiából jött diákoknál teljesen más a helyzet. Ők nagyon bizonytalanok, nem tudnak tervezni, mert sejtik, mi vár rájuk. Nem tudják kapnak-e ösztöndíjat, mennyibe fog kerülni az iskola, a kollégium. Teljesen tanácstalanok. Én ha Prágában vagyok, szinte mindig találkozom az Ady Endre Diákkör tagjaival, ők nagyon aggódnak amiatt, hogy ez a társaság hamarosan szétszéled. Hiszen Szlovákia és Csehország gazdasági fejlődése teljesen eltérő, a jövőben várható, hogy a két ország fizetőeszköze között eltérés lesz és a szlovákiai diákok egyszerűen anyagi okok miatt sem jöhetnek majd Prágába tanulni. S így fennáll a veszélye annak, hogy az Ady Kör harmincöt éves hagyománya véget ér. Ezért én ajánlottam ezeknek a srácoknak, hogy hozzanak létre egy alapítványt, amely összefogná a szlovákiai magyar diákokat, akik Prágában tanulnak. Egyelőre úgy fest a helyzet, hogy az ötletem nem "hullott" termékeny talajra. Azok a diákok, akikkel erről beszéltem, el vannak foglalva a saját gondjaikkal, problémáikkal, kedélyüket, közérzetüket érezhetően rontja ez a bizonytalan helyzet. Talán a jövőben, amikor már bizonyos dolgok kikristályosodnak, akad néhány ember, aki valamilyen formában összefogja az itt tanuló szlovákiai magyar diákokat. • Mit adott neked Prága? — Nagyon sokat. Főleg a teplicei nyelvi előkészítő volt rám nagy hatással. Itt hetvenhét diák jött össze huszonhárom különböző országból. Az előkészítő során életre szóló barátságok alakultak ki közöttünk. Tudom, ezek igen nagy szavak, de túl konkrétak ahhoz, hogy igazak legyenek. Ami Prágát illeti, hát ez egy csodálatos város... Aki ismeri, annak fölösleges részletezni, aki meg nem ismeri ezt a várost, annak meg hiába zengedeznók Prága szépségéről, hangulatáról. Nekem azért is adott sokat az ittlét, mert végül is idegen városban voltunk mi tíz—húsz magyar. Ezáltal sokkal jobban összetartottunk, mintha mondjuk valamelyik otthoni egyetemen találkoztunk volna. Sót, olyannyira jó barátság alakult ki közöttünk, hogy elhatároztuk, valamennyien egy helyen fogunk dolgozni a jövőben is. • Ez elég szépen hangzik... — Egy alapítványt hoztunk létre, amely egy gyermekfalu felépítését tűzte ki célul. Ebben a faluban mi, prágai magyar diákok vállalnánk munkát. Az alapítványt már bejegyeztettük. Most éppen egy olyan falut keresünk, amely elég jól megközelíthető valamelyik nagyvárostól. S ha minden igaz négy—öt éven belül létrejön a gyermekfalu valahol Magyarországon. • Milyen volt a kapcsolatod a csehországi diákokkal? — Jó. Habár azalatt a négy év alatt, amit Prágában töltöttem az a véleményem alakult ki, hogy a csehek meglehetősen magukba zárkóznak. Nagyon nehéz volt cseh diákokkal mondjuk egy színházlátogatást megszorvezni. Egyik ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a csehek egyszerűen fanyarok. Nem tudom... Mindenesetre velünk, külföldi diákokkal elég mértéktartóak voltak. Érdekes viszont, a múltkor egy csehországi lánnyal beszélgettem, aki Budapesten tanul, ő meg azt állította, hogy a magyar diákok tartózkodóak a külföldi csoporttársaikkal szemben. Jánossal az Ady Endre Diákkör egyik rendezvényén beszélgettünk. A diákok diszkóznak, iszogatnak, beszélgetnek. Az éjszaka előrehaladtával egyre jobb a hangulat. A diákok mulatnak, nem gondolnak a hétköznapokra, a bizonytalan helyzetükre. Jól érzik magukat. Egyelőre... KAMONCZA MÁRTA A HÉT 9
