A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-22 / 4. szám
GONDOIKODO meg a "Koncert" című filmet. Ebből is látszik, hogy a zene valóban nem ismer határokat Vagy egy kassai szlovák filmvállalkozó is jelezte, hogy komoly igény lenne a magyar filmekre Kelet-Szlováldában, mivel már sokan unják a bestsellereket, az angolszász kultúra termékeit. Vagy mást említenék: A Nyitrai Színházi Fesztiválra intézetünk segítségével került ki a Katona József Színház művészeinek, az előadásában egy Mrožekdarab. Ugyanott "Kétszáz éves a magyar színjátszás" címmel kétnyelvű kiállítást rendeztünk. Dúdor István-emlékkiállítást és Nagy József-tárlatot szerveztünk. Nagy érdeklődés mutatkozott a "Bankrendszer, privatizáció Magyarországon" című kerekasztal-beszélgetés iránt, ahol több szlovák szakember megállapította, hogy a kölcsönös tájékoztatás ilyen téren is mennyire szükséges. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy intézetünk két alapvető feladatot lát el: 1. A magyar kulturális értékeket próbálja ismertebbé tenni a szlovák érdeklődők számára; 2. Az itteni magyarság érdeklődését akarja kielégíteni. Ehhez a szükséges anyagiakat a Magyar Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium nyújtja. Tehát a közeledést szorgalmazzuk a két nép, nemzet között. — Szavaidból kiértem, hogy bár szakítottál előző "szerelmeddel", a versmondással, ennek ellenére a sikerélmények mostanában sem kerülnek el... Sz.A.: — Bár szünetel előadói tevékenységem, azért néha alkalmam nyílik a versmondásra intézetünk rendezvényein. A hiányt pedig teljes mértékben feledteti jelenlegi sokrétű, érdekes és fontos tevékenységem, ez tölti ki mindennapjaimat. — Végül mit üzensz olvasóinknak? Sz.A.: — Örülnénk, ha minél gyakrabban keresnék fel intézetünket a Somolicky utca 1/A alatt, ahol itteni és magyarországi folyóiratokkal, kézikönyvtárunkkal és bármikor egy csésze kávéval vagy egy pohár üdítővel várjuk őket. Hiszen értük dolgozunk, és szeretnénk megnyerni őket — nemzeti hovatartozásunkra való tekintet nélkül — a magyar kultúrának! — További sikeres hídépítést kívánok! MISKÓ ILDIKÓ FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ FELNŐTTOKTATÁS — MAGASABB SZINTEN A hosszúra nyúlt, összeragasztott ünnepek alatt jutott bőven időnk az olvasásra is. Ha hiszik, .ha nem? — jutott időm a Csemadokról is elmélkedni, melynek házatáján mindig akad gond bőven. Az 1993-as esztendőben különösen fölszaporodnak majd a gondok, annál az egyszerű oknál fogva is. hogy a szilveszteri utolsó petárdák elpukkanása után új, önálló köztársaságban ébredtünk, amely a választások után oly rohamosan jött, hogy sem megállítani, sem kitérni előle nem lehetett. Már többen is leírták előttem, hogy Csehszlovákia megszűnésével, jogos a Csemadok nevének megváltoztatása, ám a névhez hagyományok fűződnek "ezért ne változtassuk meg" — vallják sokan. Az évzáró közgyűléseken nem ártana alaposabban elgondolkodni a dolgok felett, majd a járási konferenciák határozatai alapján, az Országos Közgyűlés elé terjeszteni a javaslatokat. Előre szeretném jelezni, hogy nem a név, hanem a tartalom a fontos, de egy új névtől, azaz rövidítéstől sem szabad megtorpannunk, hiszen idővel ugyanúgy bevonulhat és jogos teret követelhet magának a köztudatban, mint azt a "Csemadok" tette megalakulása után... Engem azonban ezúttal a Csemadok programja érdekelt és ezért visszanyúltam tanulmányozásában egészen a hatvannyolcas évekig. A programtervezetbe foglalt — mai szemmel — megmosolyogtató dolgok mellett, akadtak igen komoly elgondolások is, de sajnos mind a mai napig nem valósult meg belőlük semmi, vagy legalábbis megmaradtak az elérhetetlen vágyak szintjén. A rendszerváltás után a lehetőségek szélesebbnek, tágabbnak tűntek, minden bizonnyal a Csemadok rendkívüli közgyűlése és a rá következő XVI. Országos Közgyűlés is abból indult ki, és a Csemadokon belüli "TÁRSASÁGOK" létrehozásában látta a feladatok sikeres megoldását. A népművelés keretében elhangzott, hogy "szorgalmazni" kell a felnőttoktatást, amely Szlovákia magyarlakta vidékein tudományos alapokon, intézményesen működjön! Sajnos a felnőttoktatás megrekedt, pedig néhányan cikkeztek is róla a közgyűlés után. Talán nem voltak kellő elképzelések, és nem tudtuk megtölteni tartalommal az odavágó feladatokat. Egyszerűbb volt lemondani a megszervezéséről, mint azt megvalósítani, vonzóvá tenni és magasabb szintre emelni. Utólag visszagondolva, bizony nagyon salamoni módon fogalmaztunk, hiszen a "szorgalmazni", "támogatni" kifejezések senkit nem köteleztek semmire, tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy támogattuk és szorgalmaztuk a "felnőttoktatást", arról viszont nem mi tehetünk, hogy nem valósult meg. A buktatókat azonban mégsem a fenti szójátékban látom, hanem abban, hogy nem adtunk nevet a gyereknek, mert a "felnőttoktatás" igencsak tágas és széleskörű fogalom... Magyarországon például létrejött a "népfőiskolái mozgalom", a népfőiskolák kidolgozták, meghatározták feladatkörüket és működésük feltételeit. A Budapesti Székely Kör például alig egy hónap leforgása alatt megszervezte és beindította a "Budakörnyéki Népfőiskolát", amely sikeresen zárta az első félévet. A népfőiskola működéséről dr. Gál András tanár urat kérdeztük Budapesten. Elmondta, hogy a népfőiskolát Budakeszin szervezték meg, illetve ott kaptak helyet a Művelődési Házban. Az első nekifutásra hatvanan érdeklődtek a népfőiskola iránt, de csak 26 hallgatót tudtak bejegyezni a szakosítottak közé, ahol már számítógépkezelést is oktatnak a szakosító második évben. Az első évben kultúrtörténeti, jogi, közgazdasági, egészségvédelmi, szociológiai, pszichológiai, művészeti előadásokat, beszélgetéseket tartottak, amelyeket olyan előadók vezettek, akik emberi magatartásukkal, tudásukkal adtak tartalmat,' és nyújtottak garanciát a népfőiskola színvonaláért. Az oktatásszervezési feladatokat dr. Gál András, a népfőiskola feletti ügyeletet a Népfőiskolái Tanács látja el, amely nemcsak felügyel, hanem gondoskodik is a népfőiskolái oktatás zavartalan menetéről. Egyébként a népfőiskolán minden előadás nyitott, alkalmilag is látogathatják, de a hangsúly mindenképp a hallgatók oktatásán van. Emeljünk ki néhány előadást az elmúlt esztendőből: Magyar irodalom a kiegyezéstől a II. világháborúig (előadó dr. Nemeskürty István); A magyarság eredete (előadó dr. Kiszely István); Az ügyész szerepe a rendszerváltás után (előadó dr. Fábián János államügyész); Regényeim Erdélyről (előadó Cseres Tibor író); Család, iskola, kultúra (előadó dr. Deme Tamás); Európaiság — mai magyar sorskérdés (előadó dr. Hendi Ilma); Szerepkörök a fotográfiában (előadó dr. Kunkovács László fotóművész); A magyar történelem, költészet, itthon és a nagyvilágban (előadó Nagy Gáspár író); A képzőművészet története — népi díszítőművészet (előadó Csiliér Klára); Beszélgetés gazdasági bajainkról és lehetőségeinkről (előadó dr. Bándi Kund közgazdász) és Az európai utas hároméves tapasztalatai az európai műveltség elmélyítéséről (előadó Módos Péter főszerkesztő). A számunkra is érdekes témaköröket igyekeztünk kiragadni, ámbár az orvosi, pszichológiai előadásokat is fontosnak véljük, különösen akkor, ha hozzáértő szakemberek tartják. (A második évben különböző szakképző ágazatokat indíthatunk a számítógépkezelői szakmától egészen a magánvállalkozói szervezésig, amelyeket hasznosíthatunk a gazdasági élet minden területén...) A magyarországi tapasztalatokból leszűrhetjük, hogy a felnőttoktatás vagy népfőiskola szervezésének első lépése a Népfőiskolái Tanács megválasztása, amely kiválasztja a rátermett oktatásszervezési feladatok vezetőjét. A népfőiskola székhelye lehetőleg iskola, gimnázium legyen, de ha Népművelési Ház mellett működik, akkor feltétlenül meglegyenek a legalapvetőbb segédeszközök, mint a tábla, a padok, székek, tehát oktatói terem. A jelentkezés önkéntes, természetesen a résztvevőkről nyilvántartást vezetünk, és mindenben betartjuk azt a komolyságot, amelyet a népfőiskola alapszabályai, követelményei és feladatai megkövetelnek. A Csemadok berkeiben nem lenne célszerűtlen újra visszatérni a felnőttoktatás gondolatához, amely mindenképp emberi magatartásunk és identitástudatunk elmélyítését szolgálná. MOTE SÍK Y ÁRPÁD A HÉT 5
