A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-22 / 4. szám
VÁNDORLÁSOK ROKONAINK FÖLDJÉN 1. 1992 vége felé járva rendezték meg a messzi északkeleten, az Orosz Föderációban elterülő komi földön a finnugor népek első kongreszszusát. A csehszlovákiai magyarok képviseletében többek között Koncsol László is jelen volt ezen a tanácskozáson. Ebből az alkalomból készült vele e hosszú, kétrészes beszélgetés. — A mozikban és a televízióban egyaránt többször vetítették Fábri Zoltán Magyarok című filmjét... Alkalmad volt megtekinteni, László? — Nem. — Ezt azért kérdezem, mert volt benne egy kis jelenet, amely igen jellegzetes és szív szorító volt. Az egyik főszereplő lázálmában egy lombhullató őszi erdőben elveszett társait kereste. Az erdőben keresztülkasul bolyongva ráakadt egy ősz öregemberre, aki azt mondta neki, ne kutasson utánuk, mert ö az utolsó magyar. Tudván azt, hogy a finnugor nemzetek között vannak esendöen parányiak is, ez a jelenet jutott eszembe rögtön, amikor tudomást szereztem a kongresszus megrendezéséről. Voltak-e hasonló benyomásaid, mint amilyen az én filmbéli "élményem" volt? — Voltak ilyenek is, meg másfélék is. A finnugor népek első világkongresszusát a Komi Autonóm Köztársaság fővárosában, Szivtivkarban rendezték meg. A Komi Autonóm Köztársaság a többi nem független finnugor hazával együtt a mai Orosz Föderáció területén fekszik, Európa legészakkeletibb szögletében. Ezt a négy, négy és fél magyarországnyi köztársaságot északról a Jeges-tenger, keletről az Urál északi szakasza, darabja határolja. — Miért éppen itt rendezték meg először a kongresszust? — Nem kérdeztem meg, hogy miért, tényként fogadtam el. Azonban minden bizonnyal azért, mert korábban Oroszországban voltak már hasonló jellegű finnugor rendezvények, és a komik már akkor is kitűnő házigazdáknak bizonyultak. A komik (zűrjének) száma ezen az óriási területen mintegy 300—400 ezer csupán — a többi zömében orosz —, kisebbségbe kerültek a saját földjükön. Ez a helyzet. — Arra is kíváncsi lennék, mi volt a kongresszus fő célja. Elsősorban a finnugor népek kölcsönös megismerésének a gondolata, egymás nyelvének, kultúrájának az összevetése (már amennyire ez egy ilyen kongresszuson lehetséges), vagy egyszerűen csupán az volt a fontos, hogy ezek a viszonylag kis finnugor népek érezzék egymást mint nyelvrokonok... nem akarom azt mondani, hogy félig-meddig testvérek, hiszen lehet, hogy "vérségi" kapcsolat nincs köztük, gondolom, ez még nem egészen bizonyított tény, tisztázott "ügy"... — Kérdésed összetett... "Vérségi" kapcsolat... ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem vagyok antropológus, nem foglalkoztam behatóan ezekkel a kérdésekkel, de meggyőződésem, hogy van közöttünk vérségi, rokoni kapcsolat. Mi nem csak nyelvrokonok vagyunk. Elég volt végignézni a kongresszus küldöttein, és én nagyon megnéztem őket. Igenis, mi rokonok vagyunk. Antropológiai élménynek is nagy volt nekem elmenni a kongresszusra... — Volt egy másik kérdésem is... — Igen. Mi volt a célja az egésznek, kérdezed. Mindazok a célkitűzések, amelyeket említettél, benne voltak a világkongresszus céljaiban, ám volt még egy, amely úgy hiszem döntő volt. Talán éppen ez motiválta az egészet, egyfajta politikai megfontolás és végsősoron a segítségnyújtás szándéka. Ugyanis ezek a mi, korábban szovjetunióbeli finnugor rokonaink olyan iszonyatos állapotban leledzenek pillanatnyilag, hogy csak egy világraszóló, nem csupán finnugor összefogás mentheti meg őket. A szovjet birodalom a nemzeti önmegtartásuk szempontjából nem sok jót hozott nekik. Különösen Sztálin, majd Brezsnyev idején jártak rájuk rossz napok, miután Brezsnyev meghirdette az egységes szovjet nemzet ideológiáját, amely természetesen azt jelentette, hogy az összes ott élő nemzet (és van belőlük jócskán, az ukránokat is beleértve) feladja önmagát, identitását és beolvad a nagy, egységes orosz nemzetbe. Ennek jegyében bezárták iskoláikat, és minden gyermek kötelezően csak orosz iskolába járhatott. Találkoztam olyan komi hölggyel (egyébként az egész kongresszus egyik szervezője is volt), aki azt mesélte nekem, hogy tízéves koráig komi iskolába járt, ahol mindent komi nyelven oktattak, természetesen az orosz kivételével. Ötödikes volt, amikor egy tollvonással felszámolták a komi iskolákat, és minden tárgyat oroszul kezdtek tanulni. Még komi anyanyelvi óráik sem voltak. Ugye húsz—huszonöt év nagy idő, a komi nyelv megvetett nyelv lett a komiság körében is, hiszen állandóan folyt a propaganda a nagy számban odaköltözött oroszok részéről. Állandóan azt sugallták, hogy mit akarnak a komik a maguk vacak nyelvével, mire mennek vele, hiszen csak az orosz által érvényesülhetnek. Ismerős szólamok ezek nálunk is. így szól a szlovák propaganda, a román meg a szerb sugallat, hogy csak úgy érvényesülhetsz, ha az állam, a többség nyelvén tanulsz, művelődsz. Ma már a komik egy tetemes része nem is tud komiul. Ha tud, letagadja. Nehéz helyzetüknek ez azonban csak az egyik összetevője. Nincsenek például orvosaik — legfeljebb egy-kettő. Esett állapotukban, gyógyulást remélve felcserekhez, kuruzslókhoz fordulnak a szerencsétlen emberek. Az egyik nyenyec orvosasszony elmondta a körünkben lévő magyar orvosszakérlőnek például azt, hogy nyenyec földön a tuberkulózisban megbetegedett emberek aránya, az egyébként is rendkívül magas országos orosz aránynak is a hétszerese. 2 A HÉT
