A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-15 / 3. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA Kedves Magányosok, Társkeresők! Már hosszú ideje rendszeresen olvasom lapjukat. Nagyon sok emberi sors látott napvilágot benne. Hiányoltam azonban azokat a cikkeket, amelyekben az elhagyott gyerekek mondják el véleményüket. Lehet, hogy minden mostohagyerek boldog? Én ezt nem állíthatom magamról. Soha nem fogok úgy élni, mint az anyám. Pedig ő diplomás, és sokkal szebb, mint én. Mondhatom sokra nem ment a szépségével. Apámtól elvált, a második férje — pontosabban élettársa — elhagyta, a harmadik férje egy erőszakos, kibírhatatlan fickó. Képzeljék, hogy érzem magam ennek a cirkusznak a kellős közepén!? A legnehezebb akkor volt, amikor tízéves koromban megkérdezték a szüleim, hogy kinél akarok maradni. Én meg csak bőgtem, bőgtem rendületlenül. És bepisiltem éjszakánként. Ezt ma is szégyellem. Ha akkor nincs Mari néni, a szomszédunk, elcsavarogtam volna és egy intézetben kötök ki. Tudják, mivel jár egy válás? Micsoda ordítozások voltak nálunk? Mikor észrevették, hogy teljesen kikészülök, akkor éjjel ment a műsor. Anyu zokogott, apu kiabált, és nyelte a konyakot. A fejemre húztam a párnát, hogy ne halljam. Végül az anyámnál maradtam. Hogy miért váltak el anyuék? Anyám beleszeretett a főnökébe. Szerettem anyám bogaras főnökét. Az imponált, hogy rajong a munkájáért. Engem békén hagyott, nem akart nevelni, de kedvelt. Anyám viszont állandóan hisztériázott, hogy miért nem szervezünk programokat, miért nem nézi át a matematikaleckémet. Bután viselkedett. így a barátunk két év után közölte anyuval, hogy nem bírja tovább és elegánsan elment. Amikor végre apám is felhagyott a láthatási cirkuszokkal, és békességben élhettünk volna kettesben anyuval, könyörögtem neki, ne keressen új kapcsolatot. Erre ő férjhez ment egy behemót pasashoz. Utálom. Állandóan számon kért, ellenőrzött, előadást FIGYELEM! Értesítjük a magányosokat, társkeresőket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel ismét megrendezik Szentpéteren a már hagyományos találkozót, 1993. február 20-án, 18 órai kezdettel. A rendezők kérik mindazokat, akik Szentpéteren vagy hasonló rendezvényen már egymásra találtak, jöjjenek el, meglepetés vár rájuk. Mivel farsang van, jelmezeket is szívesen fogadnak. Jelentkezni lehet írásban: Miestne kultúrne stredisko, 946 57 Svätý Peter. Telefonon: 0818/821 19,1993. február 15-ig. tartott a tanulás fontosságáról, közben csak egy gyenge érettségije volt. Ezután már anyut sem kíméltem. Éreztettem vele, hogy bunkónak tartom a drágalátos férjét... Kedves Olvasók! Elnézésüket kérem, hogy ilyen dühös hangon írtam, de ez van! Nem rózsás az élete egy gyereknek, akit csak úgy elszakítanak az egyik szülőjétől, lehet az az anyja vagy az apja. Én ezért nem megyek férjhez. Inkább választom a magányosságot, nem szülök gyereket, hogy azután később ne csináljam vele azt, amit velem tettek. A drága Mari nénim viszont arról akar meggyőzni, hogy butaságot tervezek, mert engem az apám és az anyáim nagyon szeret. Lehet, de eddig ezt nem nagyon vettem észre... A Hét 93/30 Kedves Szerkesztőség! Egy olyan asszony ír most Önöknek levelet, aki ki nem állhatja a gyerekeket! Miért is szeretném őket? A nevelés csupa gond és izgalom. A gügyögés sem kenyerem. A bátyám gyerekeit kedvelem, mert a kamaszokkal már lehet beszélgetni. Mostohaként sem váltam be. A második férjem kislányát hatéves korában ismertem meg. Beleszerettem. Ez a gyerek csoda, szép, értelmes, belevaló, őszinte. Első közös nyaralásunkkor jobban éreztem magam vele, mint bármelyik felnőtt barátunkkal. Sétáltunk, beszélgettünk. Azt mondta: — Milyen kár, hogy neked nincs gyereked, ő lenne a legjobb barátom! Tényleg, miért nincs gyerekem? Azt képzeltem, ha hajlandó leszek gyereket szülni valakinek, akkor őuraságaleborul, könnyeket ont a meghatottságtól, mint az operettben. Ehelyett a következőt éltem át: gyereket szeretnél? Na ne... Annyi a munkánk, nincs időnk, öreg vagyok... amúgy is itt ez a gyerek! Ettől a perctől kezdve utáltam a férjem lányát. Az igaz, hogy a gyerek nem tehet semmiről, csak az a bűne, hogy a férjem gyereke és az anyja a férjem első Kedves Magányosok, Társkeresők! Ismételten közöljük Önökkel, hogy hirdetéseink továbbra is ingyenesek, csupán annyi a változás, hogy a felemelkedett postaköltségekre való tekintettel, nem tudjuk a válaszleveleket bérmentesen továbbítani. Ezért kérjük Önöket, akik válaszleveleket küldenek, mellékeljenek 3 koronás postabélyeget is. Még azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy címeket nem adhatunk ki. A leveleiket továbbra is várja a szerkesztő. (P.M.E.) felesége. Átkozott boszorkány vagyok. Néha kedves vagyok, máskor levegőnek nézem, pofákat vágok, ha eljön hozzánk. Büntetem a gyereket az apja helyett. A szerencsétlen kölyök az anyjánál is rosszul érzi magát, állandóan vitázik a mostohaapjával. így a kamasszá cseperedett lány egyik családban sem kap jó szót. Mindent tisztán látok. Féltékeny vagyok. Mert az élet legnagyobb csapdájában élek. Nagyon kusza érzés a mostohaság. Fáj, amikor meglátom a gyerek gesztusaiban, mozdulataiban az apját, és tőlem nem kellett gyerek... Férjnél vagyok, de egyedül érzem magam. Egyedüli vigaszom a virágaim, rengeteget nevelek. És tudják miért? Mert a virágok csöndben halnak meg... A Hét 93/31 TÁRSKERESŐ 24 éves, 170 cm magas, barna hajú férfi vagyok. Szeretnék megismerkedni komoly, korban hozzám illő lánnyal. Jelige: Igazi boldogság A Hét 93/25 34/172, barna hajú legényember vagyok. Szeretnék megismerkedni független nővel 45 éves korig, barátság céljából. Jelige: Megértés és boldogság A Hét 93/26 21/160, barna hajú leányanya vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám illő, 21—26 éves fiatalemberrel, aki kislányommal együtt elfogadna. Jelige: Megértés és szeretet A Hét 93/28 38/175, falusi munkás, legényember, megismerkedne hajadon lánnyal, özvegy vagy elvált asszonnyal, 24—35 éves korig, a Nyugat-szlovákiai kerületből. Jelige: Garamparti randevú A Hét 93/29 A HÉT 17
