A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-15 / 3. szám

SOKFÉLE GHÁNÁI KOPORSÓMŰVÉSZEK Temetkezzen kakaóbab-hüvelybe! Hasis — galambpostán Úgy látszik, megint divatba jön a galamb­posta. No, nem egészen a titkos, roman­tikus és sürgős szerelmi üzenetek szállí­tójaként. Oberhausen városban "letartóz­tattak" egy ilyen "jómadarat", melynek lábán, kis műanyag tokban... hasis volt. A dolog úgy kezdődött, hogy egy Hollan­diából hazatérő német turista túl akart járni a vámosok eszén. Minden eshető­ségre fölkészülve már jó előre az otthonról hozott galambra erősítette a kábítószert, s amikor a jól értesült szervek valóban ragaszkodtak volna az alaposabb ellenőr­zéshez, emberünk "véletlenül" szabadon eresztette a madarat. A holland rendőrök azonban nem hagyták, hogy madárnak nézzék őket. Áttelefonáltak német kollé­gáiknak, s azok ötven kilométerrel arrébb másfél óra múlva már el is fogták a szárnyas kábítószercsempészt. Szokatlan dolog valakit egy óriási rákban, egy hatalmas sárga kakaóbab-hüvelyben vagy esetleg egy Mercedes gépkocsiban eltemetni? Ha koporsóról van szó, némely ghanai személyiségnek furcsa elképzelé­se van arról, hogy miként kívánja meg­rendeztetni végső búcsúját. — A világon mindent megcsinálok, amit csak akar a megrendelő — nyilatkozta Kane Quaye Sowah koporsókószítő a főváros, Accra melletti műhelyében a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. Bemutatótermében sárga lábakon álló hatalmas csirke látható, mellette egy halványzöld tavaszi hagyma. Mögötte egy Jumbo repülőgép és egy kék páncélzaté, vörös ollójú rák helyezkedik el. Egyik mű sem hasonlít koporsóhoz, de mindegyiken található egy koporsóméretűre formált nyílás. — Ez státuszszimbólum — mondta Gyilkos rendező A krakkói bíróság 15 évi börtönbünte­tésre ítélte íves Golais-Lesniak francia rendezőt, aki előre megfontolt szándék­kal megölte Andrzej Zauchát, Lengyel­­ország egyik legnépszerűbb énekesét és színészét, valamint — véletlenül — saját feleségét. A tragédia múlt év októberében zajlott le Krakkóban. A rendező házassága megromlott, miután felesége, Zuzanna Lesniak, a fiatal Sowah. — Némely ember halálában is ábrázolni akarja foglalkozását, s végren­deletnek szánja. Halat, csónakot vagy hajót halászok rendelnek, kakaóbab-hü­­velyt ültetvényesek. A csirke farmert idéz, a sas bátorságot jelképez. _ Sawah alkotásai persze nem olcsók. Általában 760 dollárnak megfelelő ösz­­szeget kell fizetni, ami valóságos vagyon olyan szegény országban, ahol az egy főre jutó átlagos évi jövedelem mindössze 390 dollár. A mester azonban így is évente 100—120 koporsót készít el tizenkét szakmunkásával. Néhány kilométerrel arrébb William Mensah mester olcsóbban dolgozik. 380 dollárért Mercedes t készít, üvegablakok­kal és rádióantennával., Sawah az Egyesült Államokból is kap megrendeléseket és Mensah is szeretne betörni az amerikai piacra. színésznő beleszeretett Zauchába. A férj tudomást szerzett a viszonyról, külföldre utazott, ahonnan egy félauto­mata karabéllyal tért vissza, és egy este a színházból a rendező feleségével együtt távozó színészre a színház előtti parkolóban szabályos golyózáport zú­dított. A színész azonnal meghalt, s az egyik lövedék halálosan megsebesítette Zuzannát is, aki védeni próbálta Zau­chát. Ezután a rendező egyenesen a rendőrségre ment, ahol feladta magát. Hogyan lehet leszokni a dohányzásról? Fiatal fővel feltettem egy­koron a fenti kérdést szél­fútta, öreg barátomnak, mi­re ő azt válaszolta, hogy a dohányzásról leszokni nem lehet, csak abbahagyni, mert ha egy megrögzött "nikotinimádó" évek múltán is rágyújtana, ugyanúgy folytatná a dohányzást, mint ahogyan abbahagyta. Természetesen van, aki örökre abbahagyja a bagó­zást, de leszokásról nem lehet beszélni, mivel az embert olykor-olykor ke­gyetlen, aggasztó álmok gyötrik és álmában szívja­­szívja, füstöli egymás után a cigarettákat. A minap barátom vallató­­ra fogott dohányzás ügy­ben, mondván, hogy szí­­vest-örömest szeretne le­szokni a dohányzásról. Ugyanazt válaszoltam neki, mint amit nekem válaszol­tak annak idején. De meg­toldottam, hogy legyen sze­relmes, talán a szerelme miatt abba tudja majd hagy­ni a dohányzást. "Szerel­mes, az én koromban, négyszeres nagyapa lé­temre?" — mormogta és nagyon bánatosan nézett a szemembe. Beláttam, hogy taná­csommal néhány esztendőt késtem, így nem maradt más, mint az "erős akarat­ra" való hivatkozás. De eszembe jutott közben egy történet, amely arról szól, hogy egy erős akaratú em­ber miként játszotta ki saját, erős akaratát. íme a törté­net: "Az erős akaratú em­ber jó tíz éve megfogadta, hogy többet nem gyújt rá. Le is szokott a dohányzás­ról, aztán újra vissza is szokott. De fogadalmát is megtartja: nem gyújt rá. Ez úgy lehetséges, hogy valaki rágyújt helyette, s az égő cigarettát az erős akaratú ember szájába teszi. A tegnapi találkozón ezt Jó­zsef Áttila-díjas és kétsze­res Kossuth-díjas költőnk csinálta nagy gyakorlattal. Odament csöndben a ba­rátjához, a zsebéből kivette a cigarettát, szájába dugta, meggyújtotta, s aztán be­tette az erős akaratú me­cénás ajkai közé. Többször is." Mindez 1980. február 26-án történt, tehát elég régen. Miután sikerült az olvasó kíváncsiságát felborzol­nunk, eláruljuk, hogy a történetet a Kortárs 1992 novemberi számából ra­gadtuk ki, természetesen nevek nélkül. A naplótöre­déket Kiss Ferenc írta. No de, nem áll módjában min­den olvasónknak a Kortárs­ba belelapozni, ezért el­mondjuk, hogy az epizód szereplői ismert szemé­lyek: az "aczél" és a "ju­hász". Nagyon örülnék, ha a fentiek elolvasása után akadna olvasónk, aki nem szokna le róla, de abba­hagyná a dohányzást. MOTESIKY ÁRPÁD Nem tudta, hogy milliomos Stefan Buculei megöregedett a kelet-romániai Buzau megyében fekvő falujában anélkül, hogy tudta volna, dollármilliói vannak egy nyugati bankban. Csak nem­régen közölték vele, hogy 36 millió dolláros folyószámlája van, és ezt a hatalmas összeget tetszése szerint bármikor felve­heti — adta hírül a Tineretui über című bukaresti lap. A különös történet ötvenkét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Buculei eladta öt hektárnyi erde­jének fáját egy amerikai társa­ságnak. Röviddel utána azonban behívták katonának, és mire a háború véget ért, már nem állt módjában felvenni az értékes faanyag árát. A fát megvásárló amerikai társaság viszont — a tengerentúli vállalat nevét a ro­mán lap nem említi—folyószám­lára befizette az összeget. Az ötvenkét év alatt összegyűlt ka­matoknak köszönhetően mesés összeg, 36 millió dollár gyűlt össze Stefan Buculei folyószám­láján. 16 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents