A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-25 / 26. szám
OTT JÁRTUNK országos válogatóján. Tehát ők már Magyarország, illetve a magyar nyelvterület legjobb néptáncegyütteseivel mérhetik össze tudásukat. Ez is igazolta a Novák Ferenc által mondottakat: együtteseink legjava méltó társként szerepelhet a magyarországi együttesi versenyeken. Ezt tette tavaly a Hajós, '91-ben az llosvai Szekszárdon, a Dunántúli Néptáncfesztiválon, a Csallóközi Szentendrén, a nemzetközi néptáncfesztiválon, a borzovai Árvalányhaj hagyományőrző együttes Kalocsán, a Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiválján, és mindannyian komoly díjjal tértek haza. Reméljük a Ki mit tud versenyen is eredményes lesz a szereplésünk. Csoportjainknak és szakembereinknek igen nagy lehe őségét jelent egy-egy ilyen Iskola a rajcsúr Lassan véget ér a tanév. Nem könnyű évet zárnak a pedagógusok, mert volt ebben minden, csak jó nem — summázhatnánk egészen egyszerűen. Gátat akartak vetni a Tolnai-módszer alkalmazásának, felvetették az alternatív tanítás lehetőségét, megvonták a pedagógusok személyi pótlékát, az iskolák elképesztően kevés pénzt kaptak a fenntartásukra, osztályösszevonások, a pedagógusok elbocsátásának réme fenyegetett. Nem csíxla, ha tájaink egyetlen iskolájában sem vidám a hangulat. A Tallósi Alapiskola egyike a Galántai járás átlagiskoláinak. A hatvanas években átadott épület Eszterházy Mihály tallósi gróf egykori rajesúrjának, lovardájának helyén épült. Azóta a gyerekek a birtokosai a területnek, és a tanítók vezetésével valóságos parkot létesítettek az. épület körül az évek során. Cservenka Károlyné igazgatónő örömmel mutatta végig birodalmukat, az igazgatói irodában beszélgetve azonban már inkább a keserűség hangján szólt. — Minőségében nem volt rosszabb ez a tanév, mint az. előzőek, pedagógiai szempontból mindent megtettek kollégáim, de rengeteg olyan nehézséggel kellett megküzdenünk, amelyek megkeserítették az életünket. Községünkben is megemelkedett a munkanélküliek száma, az anyukák otthon vannak, a gyerekek nem járnak napközibe, lecsökkent tehát a napközisek száma. Elbocsátani azonban nem akartunk egyetlen nevelőt, tanítót sem, szerencsére találtunk megoldást, igy mindenki maradt. Hogy mi lesz ezen a téren szeptemberben, arra a legszívesebben nem is gondolok... Megvonták a pedagógusoktól még azt a kevés pótlékot is, amelyet a többletmunkáért adhattunk, ez. esetenként három-négy-ötszáz koronás fizetéscsökkenést jelentett. De tisztelet, becsület a kollégáknak, mert ennek ellenére egyikük sem mondott le a szakkörvezetésről, a kulturális csoportok irányításáról. Az iskola havi költségvetésére hatszáz koronát kapunk, el lehet képzelni, mit vásárolhatunk ebből, mire elég?! Hadd ne említsem, hogy az anyagi gondok mellett mekkora felháborodást keltett bennünk, amikor arról értesültünk, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban bevezetik az alternativ oktatási. Napnál világosabb, hogy ez. a módszer, amely szerint a természettudományi tantárgyakat szlovákul nemzeti, nemzetközi versenyfesztivál, mert a szakmai továbbfejlődésen kívül a résztvevők áttekintést nyerhetnek a magyarországi és a magyar nyelvközösség népművészeti kultúrájának helyzetéről, művelésének színvonaláról, és nem utolsósorban számtalan kapcsolatteremtésre is lehetőség nyílik. Az utóbbi években kultúránk e területén is elfogadott szokássá vált, hogy egy-egy nagyobb rendezvénynek — fesztiválnak, versenynek stb. — a létrejötte szűkebb vagy tágabb társadalmi összefogás eredménye, így volt ez pl.: Tornaiján is a táncegyüttesek országos versenyén, de így volt Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Táncháztalálkozókon, Nagyfödémesen és Zselizen a Néptánc és Népzenei Táborok alkalmával, Párkányban a Szólótáncosok és táncospárok Országos versenyén. Az sem ritka eset. hogy egy-egy helyért oktatnánk, egyáltalán nem válik a gyerekek javára. Nem beszélve arról, hogy a tanulók a szakkifejezéseket már eddig is megtanulták szlovákul. És kár azzal érvelni, hogy a diákok a magyar iskolákban nem tanulják meg az ország nyelvét! Ugyanúgy érvényesülnek a szlovák szakiskolákban, mint a szlovák anyanyelvűek. Ha meg nem, hát semmiképpen nem azért, mert nyelvi nehézségeik lennének. A mi gyerekeink semmiben sem érzik hátra nyál annak, hogy magyar iskolába járnak, sírt... — magyarázta az igazgatónő. Tényék igazolják Cservenka Károlyné szavait. Tanítványaik a járási, a kerületi versenyeken is megadták a helyüket. Legutóbb például Kölnit Anita és Polák Tibor a kémiai, a fizikai és a matematikai olimpia járási és kerületi fordulójában remekelt. Tűzoltó csapatuk a legtöbbször a járási első, illetve második helyet szerezte meg. Ezeken a vetélkedőkön az elméleti részben szlovákul kellett szerepelniük. — A szép eredmények és sikerek adják tanítóinknak és nekem is az erőt, hogy minden nehézséget leküzdve dolgozzunk tovább. Tesszük a dolgunkat, meri a tanításra, a nevelésre tettük lel az életünket. Szerencsénkre, magunk mellett érezzük az egész falut. Az óvodából például valamennyi iskolaköteles gyerkőc hozzánk jár majd szeptembertől. Ez egyértelműen a szülők bizalmát jelenti. Komrhel Tibor polgármester a hivatalára, a községre kapott ugyancsak kevéske pénzből amennyit csak tud, juttat nekünk. Rendszerint vele beszéljük meg a legégetőbb gondokat. Közös az észrevételünk is, amely szerint mindenképpen az lenne kívánatos, hogy az iskolák a községi hivatalokhoz tartozzanak, akkor érezné a falu, a polgármesteri hivatal, az önkormányzat igazán magáénak az iskolát, és akkor talán az anyagi nehézségeken is könnyebben lehetne segíteni. Tavaly községünk magánvállalkozói létrehoztak egy kuratóriumot, gondnoki testületet, és közösen döntenek arról, hogy mikor mennyivel járulnak hozzá egyikmásik rendezvényünkhöz. Az ő jó volt tikból kaptak ajándékot a napközisek, es ők szervezik a gyermeknapot, a találkozóinkat a magyarországi baráti iskolával is. Beszélgetésünk továbbra is a pénz. a szűkös anyagiak jegyében zajlott. Az iskolák anyagi helyzetének javulása terén nem sok jó várható. jelentősebb évfordulóját ünneplő együttes bemutatója érdekében fog össze a társadalmi közösség. Táncos rendezvényeink alkalmával a rendezvények színhelyének önkormányzatai és kulturális intézményei voltak komoly, anyagiakat is átvállaló társrendezők, és segítségükkel sikerült mozgósítani a helyi üzemeket, mágánvállalkozókat is. Kultúránk továbbéltetése, az együttesek anyagi bázisának megteremtése jelenleg és a közeli jövőben csakis közös tehervállalással biztosítható. Szerencsére ezek a rendezvények, és a munkájukat szorgalmasan végző együttesek azt is bizonyítják, hogy magyar nemzetiségi társadalmunkban is van ilyen közösségi szándék és erő. Takács András Cservenka károlyné és nem lesz több a szülők pénze sem. Ráadásul számukra újabb súlyos érvágást jelent majd az összes tanszer megvásárlása az. új tanévben. Tallóson ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy a legtöbb tanszert már most megrendelték a Taksonyban, a Hanza-szövet kezet utódjaként működő telephelyről. Ott nagy tételben olcsóbban jutottak hozzá. Hogy miként alakul a tankönyvek sorsa — még kérdéses, az azonban biztos, hogy valamennyi pénz erre is kell, akár meg kell vásárolni, akár kölcsönzik majd a diákok. Talán Tallóson, ahol mindig jó kapcsolat volt a szülők és a tanítók között, megértik ezeket a gondokat az. anyukák és apukák. Persze, ettől a gondok még gondok maradnak. Központi megoldás kellene, mégpedig sürgősen, amíg végleg nem vesztik hitüket a pedagógusok. Cservenka Károlyné is okkal keserű. Itt a szép iskola, az összeszokott tantestület, jók a tanulmányi eredmények, nyolcadikosaik sikeresen felvételiztek a gimnáziumokba, szakközépiskolákba, szakiskolákba. Intézményüknek jövője van, hiszen igazolt, hogy a szülők bizalommal vannak irántuk és minden anyagi hátrány ellenére a pedagógusok lelkesedése még tart. Mindez azonban úgy tűnik lassan kevés lesz ahhoz, hogy elfeledjék gondjaikat. Csak bíznak benne, hogy hamarosan valaki a magasabb körökben is észreveszi, amit a tanító nénik és bácsik nagyon jól tudnak, hogy minden esztelen intézkedés a gyerekek karára megy. Kenyák Mária A HÉT 7
