A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-18 / 25. szám
ÉVFORDULÓ léket állítva ezzel megalapítójuknak. Egyébként ő ismertette meg a környék lakóival a burgonyát is, és honosította meg termesztését. A Csemadok területi választmánya és alapszervezete évek óta hagyományosan megrendezi a Cházár András Emléknapot. A községnek temploma nincs. A főút mellett Nagy Béla úrilaka látható eléggé romos állapotban. Felekezeti megoszlás: 366 katolikus, 56 református és 48 evangélikus. A falu 1991 -ig közigazgatásilag Rozsnyóhoz tartozott, ennek nagyon sok negatív következménye volt a falu fejlődésében. Jelenleg a polgármester Jasko József, aki elnöke az Együttélés politikai mozgalomnak is. A 70 tagú Csemadok-alapszervezet elnöke Albert Alica. Iskola nincs a községben, a diákok Rozsnyóra járnak. Népszámlálási adatok: 1980: közigazgatásilag Rozsnyóhoz tartozott (659 lakosból 570 magyar — 86,4 %) 1991: 622 lakosból 456 magyar (73,31 %) KECSO (Kečovo) A Szilicei-fennsík déli peremén, a magyar—szlovák államhatár szomszédságában fekszik. Az okiratok szerint 1272-ben keletkezett, ekkor Kucheu volt a neve és a Kecsői-család birtokolta. 1344-ben Kecsew, 1786-ban pedig Kecschö. 1564-ben a törökök pusztítása során a falu teljesen elnéptelenedett, csupán a XVIII. század második felében települt be újra. Ekkor a Fáy- és a Ragályi-család tulajdona. Ebben az időben a községben kapát és ásót készítő hámor működött, s volt vízimalma is. A malom épülete még ma is látható az evangélikus templom szomszédságában, de már régóta nem működik. Az evangélikus templom 1820-ban, a katolikus templom pedig 1827-ben épült. Felekezeti megoszlás: 253 katolikus, 115 evangélikus és 20 református. A lakosság állattenyésztéssel, szénégetéssel és fuvarozással tartotta fenn magát. A falu szomszédságában található a híres domical cseppkőbarlang, ahol az utóbbi időben légúti megbetegedésben szenvedő betegeket gyógyítanak. A polgármester Lőrincz László. A Csemadok-alapszervezet 110 taggal tevékenykedik, említésre méltó a folklórcsoportja. A községben alsó tagozatos magyar tanítási nyelvű iskola van. Népszámlálási adatok: 1980: 499 lakosból 479 magyar (96,0 %) 1991: 476 lakosból 448 magyar (94,12 %) Összeállította: J. Juhász Ilona (Folytatjuk) Lenni, hol az idő Weöres Sándor emlékezete Csaknem elkerülhetetlen a gyakran emlegetett, már közhelyszámba menő megállapítások nélkül szólni a költőről, aki már életében klasszikussá vált. Látva az íróasztalon tornyosuló könyvhalmot, a Weöres Sándorról készült írásokat és kritikákat, valamint a költő életművét, az emlékező! megkísérti a visszavonulás gondolata. Hi szén tudjuk, hogy Weöres Sándor formaművész, ő a magyar Orpheus, az örök megújulás hitvallója, szellemi kalandor, a csaknem lefordíthatatlan, de az európai szellemet mindig újra megkísértő Lao ce Tao Te Kingjének fordítója, a Bóbita és a Psyehé szerzője, és nem utolsósorban a magyar irodalom felfedezésére serkentő Három veréb hat szemmel című kötet összeállítója. E vázlatos felsorolás egy nagy horizontú költői pálya néhány állomása csupán, s nem szolgál másra, mint a sokrétű életmű felidézésére. Weöres eredendően nem alanyi költő; a személyesen megra gadhatón túl, a tárgyi világ felmérésén át a transzcendens lét megragadására törekedett. Amint azt a kortársak visszaemlékezései is bizonyítják, már a kisgyermek Weöres élénken érdeklődött a mítoszok történetei iránt, és verselőkészsége is korán megnyilvánult. A Nyugatban való megjelenését, költői pályájának indulását Babitsnak és Kosztolányinak köszönheti, akik tanácsaikkal, összeköttetéseikkel segítették a költő indulását. Bár Kosztolányi felismerte a fiatal költő tehetségét, dicsérte tudását, fenntartásait sem hallgatta el. A játékosság, a formaismeret ugyanis nem jár mindig gondolati megújulással, e korai versek magukon viselik a mesterek kézjegyét. Az egyéni hang, a költő magáratalálását segítette az. a Weörösre élete végéig jellemző lázas kutatás, csillapíthatatlan tudásvágy, ami új filozófiák és idegen kultúrák megismerésére és feltérképezésére késztette, s amelyből, mint kiapadhatatlan forrásból, állandóan merített. A mennyiségileg tekintélyes fordítói életmű egy része azonban inkább formai bravúr, semmint valós átélés terméke, es valóban újat jelentő gondolati többlet a költőnél. A harmincas—negyvenes évek már nemcsak a felkészülés, hanem a poétikai elméletek és egy nagyszerű fordítás befejezésének időszaka is: megírja A vers születése és A teljesség felé eintű elméleti műveit és lefordítja Dzsajadéva Gitágóvindáyďl. A negyvenes években jelenik meg a Medúza, majd később A fogak tornáca és az. Elysium. A Weöres költészetének problémáját világosan látó Hamvas Béla, Weöres mentora igy ír a Medúza megjelenése után a lira lényegéről: "De a mitológia csak az. első lépés. A második még fontosabb, a visszatérés az érzékfölötti belső zengéshez, amit Keats viewless wingsnek hív; végül a harmadik lépés, a visszatérés az önmaga teljességében tündöklő abszolút léthez... A homéroszi eltévelyedés következtében a költészet külső látvány, a felszín mutatványa, az. érzéki bűbáj, a lebilincselő látszat szemfényvesztő varázslata lett. Az Orpheuszt költészet ezzel szentben az igazi költészet, amelytől a tigrisek megszelídülnek s amelyre a halak kidugják fejüket a vízből — az isteni szavak elementáris kinyilatkoztatása... Nem bűbájos játékra van szükségünk, hanem költészetre. A költészet pedig orpheuszi: szent elragadtatas." Ez a költészet a Weöreshöz, méltó szinten a Merülő Satumus és az élete végén megjelenő gyűjtemények néhány darabjában nyilatkozik meg salaktalanul. A Merüli) Saturnus összegzés és újrakezdés is egyben: "Megszólal a kimondhatatlan/ de nem mondhatja ki önmagát... Megszólal a kimondhatatlan/ de csak a te szívedben." A kötet összegzése az idő és a végtelen, az alvilág, a nemlét, az. ősvilág keltette gondolatoknak. A Stonehcnge-ben pedig elérte azt, ami a magyar költészetben nagyon keveseknek sikerült; megváltattatott az időtől. Az. ősvilág elemi ereje, a történelem szorongató és egyben felszabadító hatalma, az időtlenség egykedvű változatlansága nyilatkozik meg benne. Ehhez, kapcsolódnak a Középkori örmény szerzetes énekei és a Két szláv költő ihlette versek. Ahogy közeledünk időben és térben a mához, úgy változik a hang, de nem az en, amely mindig ugyanaz marad, akár tragikusabb, akár derűsebb hangulatot közvetít a vers. Példának említhetnénk a Kulit, a Panoptikum néhány darabját és az Ócska sirverseket. A Nagyság és Az új évezred szelleme a korábban megjelent Ars poetica folytatása. Ennek a témának legjobb öszszelbglalóját Az élei végén című versében adta. ez. a pálya lezárása is egyben: "Átbóbiskoltam teljes életem./ ... Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,/ most már halálig hortyogok. Talán/ a haldoklás majd éhren szembesít/ minden mulasztás terhével. Tálán/ az almon túli csöndben ebredek." OKOS/ MÁRTA A HÉT 11
