A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-18 / 25. szám
LÁTOGATÓBAN elnevezve a főutca) vette bérbe, és tulajdonképpen az ő szenvedélyes akaratuk tette a várost és vele a gyógyfürdőt virágzóvá. Tudták, hogy ha állni akarják az akkorra már kialakult konkurenciaharcot, jelentős összegeket kell az építkezésekbe fektetni, és hogy jól gondolták, arról tanúskodik, hogy működésük alatt vált Pöstyén a legkeresettebb és leghíresebb fürdővárossá Európában. Nem feledkeztek meg az egyszerű népről sem, mert 1897-ben átadták az első munkásgyógyfürdőt a reumás munkások részére, a módosabbaknak meg 1912-ben a fényűző Thermia Palace Szállodát a hozzátartozó Irma fürdőházzal, amelyeket ma is egy folyosó köt össze. 1948-ban a gyógyfürdőket is elérte az államosítás szele, és 1953-ban hozzákezdtek a Fürdősziget kiépítéséhez, ahol 1965-ben elkezdték építeni a balneoterápiái épületegyütteseket, amelyek most Palace, Splendid, Grand és Esplanade néven ismertek. Itt építették ki a kultúrközpontot is. A fürdőbe persze manapság sem könnyű bejutni. A hazaiaknak ugyan adott, ám mégis korlátozott a lehetőség. Viszonylag egyszerű helyzetben vannak a külföldiek, akik elég ha megfizetik a napi 70-től 145 márkáig terjedő költséget, nem kell semmilyen beutalóra várni, kedvükre pihenhetnek, fürödhetnek és szórakozhatnak. Igaz közben vigyázniuk kell, nehogy újabb baleset folytán meg kelljen hosszabbítaniuk az itt-tartózkodást, mert a város a már említett 880. évfordulóra készül a sétány átalakításával, szökőkutak, virágágyások, új díszkőburkolat díszítésével. Mindenütt folyik a nagytakarítás. Mossák a Vág fölé nyújtózkodó Sétáló hidat, amelynek hídfőjén csak a város jelképét képező, botját törő szoboralak, Rudolf Kühmayer alkotása áll mozdulatlanul, illetve egyetlen mozdulatba merevedve, pőrén, mit sem törődve az időjárással. De nem csupán az ünnepre készülődés hangulata jellemző a városra. Terméketlen bénaságba merevedett a város két jelentős üzeme is. a Tesia Rt. és a Chirana, s a látogatók számának csökkenése folytán félig kényszerpihenőn van a fürdő is. Privatizáció előtti bágyadság feszül a város felett. Talán csak a legősibb iparág tartja magát. Persze erről információkat nehéz és veszélyes szerezni, így én is csak az itt-ott elkapott hírekre, meg a látottakra támaszkodom. Kósza hírek szerint a városban a hivatalosan nem létező örömlányok száma manapság eléri a 250—260-at. Nagy konkurenciát jelent a helyieknek a vidéki "felhozatal" és persze eléggé hírnévromboló az is, ha a kedves vendéget kirabolják... SURGE ET AMBULA — Állj fel és menj! — hirdeti Pöstyén város címerében a latin mondás. Eleget teszek a felszólításnak, és lassan elindulok hazafelé. BEKE ISTVÁN Fotó: archívum A munkám és a hobbim: a zene Szabó Imre orgonaművész Vallja Sokan és sokszor idézik a következő mondatot. "A Paradicsomból három dolog maradt ránk: A kék ég, a tiszta gyermekszem és a muzsika." Nincs ember, aki ne szeretné a zene valamelyik fajtáját. Van, aki í rockot imádja, mások a dzsesszt kedvelik, s akadnak, akik a komolyzenét élvezik igazán. Embere válogatja. Szabó Imrét például az orgonamuzsika "fogta meg". Szereti hallgatni, szeret játszani a hangszeren, s szabadidejében "karbantartja" az orgonát. 1982-ben végezte el a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolát, ezt követően kél évig a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa volt. 1985-től a Szlovák Rádióban dolgozott orgonakarbantartóként. 1988-tol rendszeresen tanít a pozsonyi konzervatóriumban. E mellett rendszeresen készít lemez.-, CD- és rádiófelvételeket, koncertezik. Pályafutása alatt több nemzetközi versenyen — pl. a Prágái Tavasz — nyert dijat. — Az első kérdés szinte magéitól adódik: hogyan lesz valakiből orgonaművész ? — Mondhatnám úgy is, hogy véletlenül. Alapiskolás koromban, mivel nem tudtam a ritmust kikopogni, nem vettek fel a zeneiskolába. Ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor sikerült. Közben, ha tehettem, az újvári templomban próbálgattam az. orgonát. Elsős gimnazista koromban aztan ezt a "próbálgatást" betiltották, félve attól, hogy elrontom az orgonát. Aztán a környező falvak templomaiban gyakoroltam — Udvardon, Tardoskedden és Komáromban, a Szent András-templomban —, és ismerkedtem az. orgonával mint hangszerrel. Emellett háromhetenként órákra jártam Pestre Baróti István tanár úrhoz, aki jelenleg az. Esztergomi Bazilika orgonistája. Ő önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül foglalkozott velem. A gimnázium elvégzése után egy évig a surányi zeneiskolában tanítottam, majd a pozsonyi konzervatóriumban. Ezután a Zeneművészeti Főiskolára kerültem, ösztöndíjas lettem, ezt követően pedig egy kis szerencsével azt csinálhattam, ami az. orgonálás mellett a hobbim: karbantartottam egy orgonát. Ráadásul olyan orgonát — a Szlovák Rádió pozsonyi épületében lévőt —, amely Szlovákia-szerte a legnagyobb működő orgona. — Látszólag minden ágy ment, mint a karikacsapás... — Amikor nekiláttam ennek, nem gondoltam semmire, csak arra, hogy borzasztóan akarom. Érdekelt az. orgona belseje, szerettem orgonáim, hallgatni az orgonamuzsikát. Biztosan voltak tehetségesebb, ügyesebb, életrevalóbb diákok, akik viszont nem akartak annyira zenét tanulni. Én a gimnáziumban fogalmaztam meg először, hogy zenét akarok tanulni. — Milyenek a diákjai, lát-e közöttük olyat, akiből később nagy orgonaművész válhatna ? — Jelenleg tizenegy diákkal foglalkozom. Vannak közöttük kimondottan tehetségesek. Bízom benne, hogy valamelyik tanítványom "fergeteges" karriert fut majd be. — Mi a véleménye a szlovákiai magyar zenei életről ? — Vannak szlovákiai ma gyár zenészek, de azt hiszem arra nincs idejük, hogy rendszeresen találkozzanak. Én például tagja vagyok a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának, eddig viszont még nem volt időm egyetlen egy összejövetelükön sem részt venni. Úgy gondolom, nagyon nehéz lenne rendszeres találkozókat megszervezni a szlovákiai magyar hivatásos zenészek között, hiszen hivatásunk sokrétűsége ezt nemigen teszi lehetővé. — Végül egy szokványos kérdés: Elégedett önmagával? — Azt hiszem, ha az itteni viszonyokat nézzük, nyugodtan mondhatom, hogy elégedett vagyok. Természetesen önmagámmal mint zenésszal, sohasem lehetek elégedett, hiszen ahhoz, hogy fejlődni tudjak, újabb és újabb zeneműveket kell megtanulnom. A főiskolás éveim alatt és ösztöndíjas koromban jóval több művet tudtam megtanulni, mint most. Jelenleg sok időm megy el a tanításra, a koncertezésre, lemez.-, CD- és rádiófelvételek készítésére és alkalomadtán orgonajavitást is vállalok. KAMONCZA MÁR I A FOTÓ: ZUZANA MINÁČOVÁ A HÉT 3
