A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-11 / 24. szám
OTT JÁRTUNK Mindennapi kenyerünk dón, vagyis áthelyeztek. De a döntő ok az volt, hogy a feleségem megbetegedett, a gyerekek pedig munkanélküliek lettek. Ekkor jött az épület, amely a kutyának sem kellett. Gondoltam belevágunk. Eddig sikerült! Szeretném ha az emberek elégedettek lennének és szívesen jönnének hozzánk vásárolni — mondta Tóth Béla. Az ötvenes éveit taposó, kissé őszülő férfi sikeres ember, mert az évek hosszú során megtanulta, hogy az élettől nem várhatunk és nem kapunk ingyen semmit. Ám az emberek dolga kölcsönösen segíteni egymást, megteremteni azt a társadalmi biztonságot, amely garantálja az emberek létét és jövőjét... A bagolyvár mellett... Zselizen a JUHEKO magánvállalat (Juhász— Hegedűs—Kulcsár) rezidenciája a Schubertkastély szomszédságában van. A cégalapítók közül Juhász és Hegedűs urakat találtuk irodájukban. Az élelmiszeriparban, illetve kereskedelemben érdekeltek. A nyugati húsembargó érzékenyen érintette a zselizi vállalkozókat is. — Nagy gond a pénzhiány is, de főként az ország kettéválása okozza a gondot — mondta Juhász István közgazdászmérnök —, mivel több csehországi vállalattal folytattunk üzleti kapcsolatot, s ez most külföldi kapcsolatnak számít. De ugyanolyan gond Csehországba kivinni bizonyos élelmiszereket és cikkeket. — Mennyire tudják csökkenteni a munkanélküliséget a magánvállakozók? — kérdeztük. — A munkanélküliség gondjait teljesen a magánvállakozók nyakába varrni felelőtlen dolog lenne. Ugyanis minden vállalkozó úgy gondolkodik, hogy minél kevesebb alkalmazottal, de hatékonyabban dolgozzon. Például a mi nagyraktárunkban, amelyet tizennégy millióért vásároltunk — most folyik a felújítása —, negyvenen dolgoztak. Ugyanazt a munkát nálunk négy alkalmazott végzi majd és elvégzi, ráadásul közülük az egyik még valami főnökféle is lehet — válaszolta Juhász mérnök. Beszélgetésünk során az a vélemény alakult ki, hogy az ország, mármint Szlovákia magára maradt, gyors segítségre lenne szüksége. Ám a külföldi tőke nagyon várakozó álláspontra helyezkedett. A mézeskalács-kunyhó és a játszótér Zselizen és környékén talán a legfiatalabb vállalkozók egyike — alig túl a huszadik életévén — ifj. Abel Gábor. De a vállalkozása nem mindennapos, egy gyermekjátszóteret bérel, a városnak fizeti a havi bérleti díjat. — Talán bérleti díjat kérsz a gyerekektől? — kérdezem. — Nem fizet bérleti díjat senki, a gyerekek szabadon jöhetnek-mehetnek akár csoportosan, vagy a szüleik kíséretében és használhatják a játékokat, de engedélyt kaptam a parkban lévő házikó használatára, ahol sört és üdítőket árulok — válaszolta az ifjú vállalkozó. A továbbiakban megtudtuk, hogy természetesen vállalnia kellett a játszótér karbantartását, a játékok, hinták és csúszdák felújítását, a fűnyírást, a virágos ágyak kapálását, amibe besegítenek utcabeli barátai is. A mesebeli mézeskalács-kunyhót azonban más célokra is felhasználják. Például ott tartják rendszeres megbeszéléseiket a város népi gyógyászai, pszichotronikusai ifj. Csontos Vilmos vezetésével. Bevallom tetszett a fiatal vállalkozó leleményessége, különösen azután, hogy megtudtam "főállásban" végzi, a gyermekjátszótér biztosítja mindennapi kenyerét. Motesiky Árpád Egészen meglepődtem, amikor boldog mosollyal arcán, néhány hónapos Katika kislányát kocsizgatva találtam Szímő község híres magánvállalkozóját. Híres, mert a Dózsa György nevet viseli, de híres azért is, mert a Dózsa-pékség tulajdonosaként rendkívül jó kenyérrel látja el a falu és a környék népét. Én főleg a mosolyán, a kiegyensúlyozottságán, a határtalan nyugalmán csodálkoztam. Napjainkban, amikor minden magánvállakozó panaszkodik és szüntelenül emlegeti, hogy sz.ánja-bánja azt a percet, amikor maszekoskodásra adta a fejét, fehér holló az ilyen elégedett vállalkozó. Tény, hogy az adóterhek, a megemelkedett nyersanyagköltségek, a konkurencia, a piac telítettsége nagyban sújtja az évekkel ezelőtt szabad utat kapott vállalkozásokat és vállalkozókat. Nagyon sok mindenben igazuk van, legfőképpen abban, hogy a jelenlegi intézkedések nem támogatják, hanem inkább kedvét szegik a már vállalkozóknak vagy az azt tervezőknek, és valósággal tönkre teszik a beindult kisüzemeket, butikokat, üzleteket, vendéglőket, szállodákat. Dózsa György azon ban vidám... Tekintetében ott az állandó huncut mosoly, a jókedv egy pillanatra sem hagyja el. Miért is? Kedves felesége, aranyos pici lánya van, és elképzelésében sem csalódott. Nem tervezett erején felül, és számításai mind megvalósultak. — Huszonöt évig dolgoztam pékként az Érsekújvári járás különböző községeiben. Aztán egyszerre elegem lett, a magam ura akartam lenni. Tudtam, ami a kezemben van, ami a szakmából a sajátom, az mindig elég lesz arra, hogy megálljain a helyem. Legutóbb Tardoskcdden dolgoztunk a feleségemmel együtt, ő is támogatta a tervemet, hogy magánvállalkozó legyek, pékséget létesítsek, a saját elgondolásom szerint rendezzem el a jövőnket. Szétnéztünk a járásban, meglátogattunk néhány községet, és Szímőt tartottuk alkalmasnak elképzeléseim, elképzeléseink megvalósítására. Vonzott, hogy itt még nem működött kispékség és az is, hogy lelkes támogatóra találtunk Balogh Péter, az akkori helyi nemzeti bizottság elnökének a személyében. Kiválasztottuk a helyet, elintéztük a formaságokat, kölcsönért folyamodtunk, és belekezdtünk a munkába — mesélte még a pékség épülete előtt Dózsa György. S mivel a kis Katika békésen szunyókált, mi bevonultunk a pékségbe, ahol a boldog tulajdonos és főnök tovább mesélte történetüket, közben lelkesen mutogatta birodalmát. — Kilencvenben tettük az. első kapavágást, nagyon igyekeztünk az építkezéssel, hogy mielőbb kenyeret süthessünk. Akkor még albérletben laktunk, de sokszor haza sem mentünk, amikor már tető volt a fejünk felett, itt aludtunk néhány órát a földön, és hajnalban kezdtük a munkát. Sokat dolgoztunk és aligha volt boldogabb ember nálunk, amikor elkészült a sütöde. a mi sütödénk. Klasszikus típusú pékséget akartunk, mert az. a véleményünk, hogy a legjobb ízű kenyér ebben sül. A vásárlóink ma is elégedettek és "fennállásunk" óta ugyan a faluban meg a környékén több pékség is beindult, a legtöbben hűségesek maradtak hozzánk. Igazolódott tehát az. elképzelésünk: a régi, jól bevált alapokra kell építeni. Ezt az egyik nagy sikerünknek tartjuk, meg biztatónak is a jövőre nézve. A tulajdonoson kívül még hárman dolgoznak itt. Naponta 500 kenyeret, 2000 kiflit, hetente 150 édes kuglófot, péksüteményt sütnek. Oroszkáról hozzák a lisztet, Trencsénből az élesztőt, Nyitráról az egyéb hozzávalókat. A nyersanyagok ára napról napra emelkedik, ők azonban az árakon nem szeretnének változtatni, vagy ha rászorulnak is, csak és csakis minimális mértékben. — Nem vagyok a gyors meggazdagodás híve, nem ez vezérelt, amikor a vállalkozásba belekezdtem. A tisztes hasznot azonban én is zsebre akarom tenni, mert egyébként nem fejleszthetek. Márpedig apró változtatásokra, újításokra mindig szükség van. Most például egy újabb réteggel vonattam be a kemence alját, mert ez is hozzájárni a kenyér minőségének javításához. A későbbiek során pedig újabb termékek sütésével is próbálkozunk, és ha sikerük lesz, folytatjuk. Ha meg nem, hát abbahagyjuk... A kenyérsütést azonban nem, hiszen kenyérre naponta szükség van, a magyar ember pedig a jó kenyérért nem sajnálja a pénzt. Én megbecsülöm a vevőimet, akik szeretetükbe fogadtak és kizárólag jó kenyérrel akarom ellátni őket. Ez a célom a jövőben is. Nem bántam meg, hogy belekezdtem a vállalkozásba, és az a véleményem, hogy a sütöde jó munkával, kiváló minőséggel, tisztes haszonnal számítva biztos megélhetést jelent számomra és a családom számára — vélekedett Dózsa György. Kellemes volt hallgatni őt, élvezet volt körülnézni kis birodalmában, mert csupa panasz világunkban egy kis biztatást, megnyugvást jelentett a vele töltött egy óra. Talán ajánlatos lenne másoknak is átvenni Dózsa György szemléletét, munkamódszerét és az életvitelét. Akkor bizonyára többen rájönnének, rájönnénk, hogy az. okok és okozatok, az intídékok, a siker és a kudarc forrásai elsősorban magunkban keresendők. Bcnyák Mária A HÉT 3 Megsült a kifli
