A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-04 / 23. szám
FIGYELŐ Dr. Szent-Ivány Gábor halálára* Egy nap levelet kaptam Washingtonból Szent- Ivány Gábortól, hogy apámról ír könyvet, s szeretne megismerni. Meghívtam tenger melletti házunkba. Amikor eljött és beszélgetni kezdtünk, mintha egy rég elvesztett barátot találtam volna meg újra. Mesélt apám munkásságáról, saját gyermekkoráról, a szülőföldjéről való kiűzetésről. Elmesélte, hogy évekig böngészte a mikrofilmeket, amelyekre a felvidéki magyar újságok voltak felvéve. Wojtasek Károly jóvoltából jutott hozzájuk. Szeme megromlott a sok olvasásban, az Esterházy nevet keresve a filmeken, s minden cikket lemásolt, ahol róla volt szó. Többet tudott apám munkásságáról, mint bárki, akit eddig ismertem. Az általa összeállított filmkazetta segítségével megismertem a Felvidék műemlékeit, templomait. Lassan a fájdalmasan elfelejtett emlékek hosszú beszélgetéseink folyamán megelevenedtek előttem. Ennek a halk szavú, kedves, magyarságában hívő embernek köszönöm, hogy újra felvidéki magyarrá lettem. Amióta nálam volt Szent- Ivány Gábor és amióta könyvének bővített német fordításán dolgozom, tudom, hogy apáink, még azok is, akikre nem emlékezünk név szerint, hősök voltak. Gábor 1911-ben, Besztercebányán született, ahol ősei a 13. század óta éltek és nyugszanak. 1920-ban szülőföldjét az akkor létrehozott Csehszlovákiához csatolták és családját kiutasították. így már gyerekkorában megismerte a kényszerkitelcpítések később ismertté vált módszerét, a marhavagonban való hetekig tartó utazást. Gyermekésszel nehéz volt felfognia, hogy mindez miért történik. Később, amikor érettebb ésszel hallott a szudétanémetek kényszerkitelepítéséről, majd a zsidók deportálásáról és a magyaroknak az 1945-ös Kassai Kormányprogram alapján való újabb kényszerkitelepítéséről Szlovákiából, eszébe jutottak a gyermekkor kegyetlen emlékei, amelyekre mindig úgy gondolt, mint valami gyötrő, rossz álomra. Felnőtt fejjel azonban még nehezebben értette meg a kisebbségekkel szembeni gyűlöletet és következményeit. Mindezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kisebbségi kérdésekkel foglalkozzék. Jogi tanulmányainak befejezése után nemzetközi jogi vonatkozásokban igyekezett ezt a kérdést minél alaposabban megismerni. Megismerkedett a szlovákiai magyarság vezetőinek küzdelmeivel a beneši rendszerben, amelyben nemcsak a magyarok és az ott élő más nemzetiségek, hanem még maguk a "testvéreknek" hangoztatott szlovákok is másodrendű állampolgárok voltak. Jogaikban kisemmizték őket, ugyanakkor teljes lojalitást követeltek tőlük. Az ott élő magyar vezetők közül Szent-Ivány József, Szüllő Géza és főleg Esterházy János hatott rá legmélyebben. Mindhárman minden áldozatra kész, nemzetükhöz mindenkor hű, de a más nemzetiséggel szemben is toleráns, együttműködni bármikor hajlandó polgárai voltak annak az államnak, amelyben a sors különös szeszélye folytán élni voltak kénytelenek. 4 A HÉT Az 1945-ös események miatt a család kénytelen volt szülőhazájától ismét megválni. 1952-ben az USA-ban kezdett új életet. Új hazájában sem feledkezett meg soha azokról a kérdésekről, amelyek szülőhazájában foglalkoztatták. Módjában volt a külföldi irodalmat behatóan tanulmányozni és ott döbbent rá először, hogy alig van az amerikai könyvtárakban olyan munka, amely ezekben a kérdésekben a tárgyilagosság minimális követelményeinek is megfelelne. Esterházy-János nevét az USA, vagy ahogyan mondják: a világ legnagyobb könyvtárában, a Kongresszusi Könyvtárban sem lehetett fellelni. Szent-Ivány Gábor az 1980-as években határozta el, hogy ennek a kivételes emberi értékekkel olyan gazdagon megáldott férfiúnak életét és munkásságát megismerteti az angolul olvasó közönséggel. Magyarországon Esterházy nevének kiejtése is bűnnek számított, hiszen így kívánta a Moszkvához hű politika. Ez a kutatómunkát is megnehezítette. Minden hiteles dokumentum zár alatt volt. A könyv ezért csak 1989-ben jelenhetett meg az USA- ban. Szcnt-Iványi Gábor ezenkívül az észak-magyarországi kulturális emlékekről állított össze kétórás videoműsort és több cikke jelent meg angol és magyar nyelven. 1987-ben a Rákóczi Alapítvány által a "II. Rákóczi Ferenc szellemi hagyatéka" címmel kiírt nemzetközi pályázatra benyújtott munkájával az első díjjal jutalmazott pályázók között volt. A csehszlovákiai magyarság sorsának javításán folyamatosan fáradozó Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának (a nekrológban közölt téves adattól eltérően) főtitkára volt. Emellett a washingtoni magyarság olyan oszlopa volt, aki személyiségével képes volt egyensúlyt teremteni az eltérő emberi és politikai magatartást képviselő egyének és csoportok között. E magatartásának is köszönhető a washingtoni magyarság aktív és eredményes munkája. Legutoljára a közelmúltban létrehozott Magyar Külügyi Tanácsadó Szolgálat keretében tevékenykedett kisebbségi szakértőként. Egyik nyilatkozatában így ír: "Az írót jóleső érzés tölti el, hogy bár a régi rendszer mindenképpen igyekezett Esterházy János nevét elhallgatni, ma már szerte a világban mind többen és többen tudnak róla, tisztelik, írnak és beszélnek róla, előadásokat tartanak és ünnepségeket rendeznek az emlékére. Szilárd meggyőződésem, hogy a történelemben majdan elfoglalhatja nevét azok között, akik követendő például szolgáltak az utókor számára." Remélem, hogy Gábor most a mennyországban tárgyalja apámmal a felvidéki magyarság helyzetét, sorsát és remélem, hogy egyszer ugyanebbe a mennyországba jut Sokol püspök és mindazok az egyházi és világi vezetők, akik apám s vele a felvidéki magyarság sorsa mostoha kezelésének gyakorlatával felhagyva egyszer majd jobb belátásra térnek. ESTERHÁZY ALICE (Róma) ‘Esterházy Alice emlékezését a Rákóczi Szövetség bocsátotta rendelkezésünkre. Rövidített formában közöjük. * A Ml HŐSÜNK A Klapka-drámapályázat kiértékeléséről A Komáromi Jókai Színház egy évvel ezelőtt — Klapka György 1848-as honvédtábornok halálának 100. évfordulója alkalmából — hirdette meg drámapályázatát, amelyre a szerzők Klapka életét, komáromi tevékenységét — hősies helytállását bemutató kamaradarabokkal nevezhettek. Május 7-én, a dél-komáromi városházán — a színház vezetőinek és e törekvésük délkomáromi támogatóinak a jelenlétében — került sor a beérkezett tíz hazai és Magyarországról érkezett pályamű kiértékelésére. Az első díjat nem osztották ki. A második helyezést MÉSZÁROS LÁSZLÓ (Szlovákia) "A mi hősünk" című históriás játékának ítélték oda, a harmadik helyezett pedig megosztva ÉBERT TIBOR (Magyarország) "Klapka" és KORBER ALICA (Szlovákia) "Külön háborúk" című színpadi játéka lett. A győztesek a Klapka Alapítvány ötven, illetve huszonöt-huszonöt ezer forintos pénzjutalmát vehették át. A győztes pályaművet a Komáromi Jókai Színház társulata a nyár folyamán a komáromi Bástya Színházban mutatja be. (miskó) Fotó: a szerző
