A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-04 / 23. szám
INTERJÚ Az ohnyomozó riporter... Prágai beszélgetés Lékó Istvánnal a LIDOVÉ NOVINY szerkesztőjével Talán még akadnak olvasóink, akik emlékeznek a csehországi magyarokról írott riportsorozatra, amely lapunk 1990- es számaiban jelent meg folytatásokban. A szerzők (Lékó István és Badin Ádám) a SZÓRVÁNYMAGYAROK, Csehország anno 1989 címet adták egyedi szociográfiájuknak, amely részleteiben és mondanivalójában is felülmúlta a hozzá hasonló próbálkozásokat, hiszen az 1989-ben indult anyaggyűjtés már nyilván egy más légkörben történt. Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a Lidové noviny című prágai napilap szerkesztőségében kerestük fel — a szerzőpáros egyikót — Lékó Istvánt, aki a szóbanforgó cseh lap riportere és kereskedelmi igazgatója is egy személyben. Lékó Istvánról talán még annyit, hogy a Károly Egyetem humán szakán végzett, hamarosan a cseh ellenzéki újságírás magvához került (Ivan Lamper, Jáchim Topol), onnan küldte írásait a magyarországi lapoknak, köztük a Mozgó Világnak is, amelyet nagyon renitens folyóiratként tartottak számon. Tehát innen indult Lékó István, igaz másfél esztendőt töltött a Respekt című hetilapnál, amelynek első főszerkesztője Ján Rumi vglt, a jelenlegi cseh belügyminiszter. Ám Istvánt 1992. április elsejétől átcsalogatták a jelenlegi szerkesztőségbe, riporter kellett nekik, egy komoly oknyomozó riporter... Bemelegítőül a lap olvasótáboráról és olvasottságáról érdeklődtünk. — A legutolsó felmérés szerint a humán értelmiség olvassa a lapot, de ugyanannyi a munkások és a középvégzettségű olvasók száma, ugyanakkor örvendetes, hogy körülbelül tizenöt százalék az ifjúság köréből kerül ki. Ez annak köszönhető, hogy egyre gyakrabban közlünk olyan témákat is, amelyek közvetlenül a fiatalokat érintik. Indítottunk egy rovatot, amelyben bemutatjuk a prágai klubokat, az ifjúsági szórakozóhelyeket, de színes a sportrovatunk is, mivel meggyőződésünk, hogy a fiatalok egyre jobban érdeklődnek a sport iránt. A hétvégi mellékletünk — merem állítani, hogy a legjobb Csehországban megjelenő hétvégi melléklet —, színes riportokat közöl, a kulturális mellékletünk csütörtökön jelenik meg, és van gazdasági mellékletünk is. — Miről írtok a gazdasági mellékletben? — Támogatjuk a közgazdasági írásokat, másrészt pedig vállalatokat is bemutatunk, ám a piacgazdasági cikkek mellett az újságírásnak az a feladata, hogy feltárja a gazdasági problémákat. Nem kendőzzük el a privatizációs botrányokat és a korrupciót sem. — A gazdasági problémákról jut eszembe a munkanélküliség, amely Szlovákiában egyre aggasztóbb. Mi a helyzet Prágában és Csehországban? — Prágában hál'lstennek munkanélküliség nincs, Csehországban is csak három százalék alatt van "jelenleg". Azért jelenleg, mivel a csődtörvény még a gyarkorlatban nincsen érvényben; a csődtörvény után nyilván egy sor nagyvállalat csődöt mond, s elkerülhetetlenek lesznek az elbocsátások. A kormány szerint kb. nyolc százalékkal emelkedik majd a munkanélküliek száma, ami még a tűrési határon belül lenne. Az ellenzék viszont pesszimistábban látja a dolgot, tizenöt százalékot emlegetnek. A jelenlegi alacsony munkanéküliség annak köszönhető, hogy a piacgazdálkodás aránylag jó úton halad és jól mennek a magánvállalkozások. Itt a magánvállalkozások nagyon erősen profitálók és dinamikusak. — Mi a helyzet az export terén, a cseh ipar mennyire orientálódik nyugati irányba? — Az export mintegy 30—30 százalékban, tehát fele-fele arányban Németország és Ausztria felé irányul végtermékek formájában, amit a saját háttéripar fedez. Természetesen tart az árucsere, illetve az export Szlovákia irányába is, de mint mondottam, többnyire végtermékek formájában. De megemlíteném azt is — amit ugyan az előző kérdésnél kellett volna elmondanom —, hogy különösen az osztrák és német határon lévő üzemek exportálnak többet, ott munkanélküliség szinte gyakorlatilag nem létezik. Igaz, hogy sokan járnak a határokon túlra is dolgozni, ami háládatos dolog, mert az aránylag magas bérüket a hazai bankokban helyezik el, vagy fektetik be... Beszélgetésünk fonalát aztán más irányba tereltem. Amikor megismertem Lékó Istvánt, még diák volt a Károly Egyetemen — mindig úgy gondoltam, hogy beszélgető partnerem egykoron irodalmár, költő vagy író lesz a javából. Természetesen magyar író. Most viszont egy cseh szerkesztőségben beszélgetünk a zajos Národní tŕída sugárúton, majdnem szemben a Cseh Nemzeti Színházzal. Végeredményben így fogalmaztam meg kérdésemet: — Nekünk — a szlovákiai magyarságnak — az ilyen emberek, mint te is vagy, előbb vagy utóbb hiányozni fognak, vagy talán már hiányoznak is. Mi erről a véleményed? — Ez probléma, nem akarok nagyképű lenni, de az agyak elvándorlásáról vagy kivándorlásáról van szó. Nem tudom mennyire hiányzóm? Én versírással, költészettel foglalkoztam, írtam novellákat, publikáltam is itt-ott. Ám amióta Prágában élek, abbahagytam a vers- és novellaírást is, riportokat írok. De azt, amit megtanultam, nagyon fel tudom használni, tudom kamatoztatni a riportok írásánál is. — E kettő mégsem ugyanaz, vagy?... — Valóban nem ugyanaz, de amióta eldöntöttem, hogy itt maradok, nem égettem föl magam mögött a hidakat. Gyakran írok Szlovákiáról, nagyon szoros kapcsolatban vagyok elsősorban a szüleimmel, de a barátaimmal is. Rendszeresen olvasom az Új Szót, az A Hét-et, a Napot, figyelemmel kísérem a szlovákiai eseményeket. Azzal teszek szolgálatot a szlovákiai magyarságnak, hogy riportokat közlök, bemutatom milyen ott a politikai helyzet, amelyeket nem csak a csehek olvasnak Prágában... — Mit vár(el) a cseh kormány a cseh újságírástól; azt, hogy szépeket írjanak, vagy reálisan tálalják a helyzetet? — Az állapotokat nem érdemes más fényben bemutatni, tanulhattunk a kommunizmusból; ott mindent csillogtattak, aztán végül is oda jutottunk, ahol vagyunk. Nem lehet egy adott vállalatról azt írni, hogy tökéletes, jól működik, ha az nincs úgy. Megeshet, hogy jön egy komoly nyugati partner — a cikk alapján —, és akkor meglátja, hogy nincs úgy. Nyomban sarkon fordul... — Érdekes címet adtál az egyik írásodnak: Zahraj si to znovu, Vlado (Játszd újra, Vlado), csak nem a szlovák kormányfőről van szó benne? — Igen, egy amerikai filmből kölcsönöztem a címet: Játszd újra, Sam — nincs szándékomban bírálni a kormányfőt, de ha ez így megy tovább Szlovákiában, akkor visszajön az, ami negyven évig volt. Prágából nézve a gazdaságpolitikát, sok jót nem tudok jósolni Szlovákiának. Az emberekkel, akikkel beszéltem Szlovákiában, kértek, hogy maradjon titokban kilétük, egyszerűen félnek. Pedig attól még a karaván nem halad gyorsabban, ha a kutyák csendben vannak! MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 5
