A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-04 / 23. szám
OTT JÁRTUNK éreztem, hogy változtatni kellene. A világ is rossz, miért ne legyek én is az. A volt feleségem állandóan zaklatott, mert nem fizettem a gyerektartást. A barátok azt tanácsolták, menjek a pszichiátriára és szerezzek egy olyan igazolást, hogy nem vagyok teljesen beszámítható. Ez nem is volt nehéz, hiszen elég volt, ha rám néznek. Aztán kiderült az is, hogy gyomorfekélyem van. Szóval egyre gyakrabban kerültem a kórházba... A kezelés után ismét a barátomhoz mentem, így tengettem az életemet. — Eljutottunk a mai napig. Most hogyan és hol él? — Amikor áprilisban kórházban voltam, meglátogatott az édesanyám, aki időközben nyugdíjba vonult. Azt mondta, nem tudja tovább nézni, hogy tönkreteszem az életemet, ezért szeretné, ha ismét haza, — tehát hozzá — költöznék. így most ott lakom, ahol életem nagyobb részét már leéltem. Édesanyám intézi a munkanélküli segélyt számomra. — Mit gondol, mivel magyarázhatói, hogy így alakult az élete? — Én azt hiszem, annak ellenére, hogy a gyermekkorom szép és gondtalan volt, a hiba mégis ott keresendő. Édesapám egy utazási iroda alkalmazottja volt, közgazdászként és idegenvezetőként dolgozott. Sokat utazott, szinte alig volt otthon. Édesanyám is állandóan rohant. Én valóban mindent megkaptam, amire egy gyerek vágyott. Sok játékom volt, aztán németre, zeneiskolába jártam, annyi pénzt kaptam, amennyit kértem. De ha valami gondom volt, s az édesanyámhoz fordultam, ő csak annyit mondott, hogy ne idegesítsem, elég problémája van nélkülem is. Meg aztán a mi családunk teljesen elvek nélkül élt. Apám mindenre képes volt azért, hogy egy jó utat kapjon az utazási irodánál. Mi nem hittünk semmiben. Nálunk a hétvége, a vasárnap, az ünnepnapok annyit jelentettek, hogy végre kipihenhetjük magunkat, délig alhatunk, tévézhetünk és kész. — Ha a szülei hivő emberek lettek volna, másképpen történtek volna a dolgok? — Nem tudom, mi lett volna, ha... Én azt hiszem, ha valaki mélyen vallásos, nem esik olyan könnyen kísértésbe, tartja magát a hitéhez, az elveihez. A mi házunkban lakott egy család. Ok valahonnan vidékről költöztek ide. Mindenki tudta róluk, hogy rendszeresen járnak templomba, a gyerekek hitoktatásra. A fiú pár évvel volt idősebb nálam, a lány velem járt egy osztályba az alapiskolában. Alacsony, vézna kislány volt, sokat csúfoltuk őt azért, mert templomba jár. Egyszerűen gsak "szentfazéknak" neveztük. O pedig, ma sem értem hogyan, egyáltalán nem csinált ebből gondot. Az alapiskola után gimnáziumba ment, utána főiskolára. Most dolgozik, családja van, rendszeresen látogatja a szüleit. A bátyja életében sem voltak nagyobb törések. O is megtalálta a helyét a társadalomban. Tehát azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a hit segít, sokat segít... Jó lenne, ha a fiam egyházi iskolába járna. — Miért? Meg tudná fogalmazni, mik az előnyei az egyházi iskoláknak az államiakkal szemben? — Elsősorban az az egyházi iskola előnye, hogy oda rendezett, hívő családokból kerülnek a gyerekek, akik biztosan hatással lennének a fiamra is. Ezenkívül kell egy közösség, ahová tartozhat. Ma szerintem sokkal nehezebb az embereknek, főleg a fiataloknak, mint a mi időnkben volt. Most sokkal hamarabb kicsúszhat az ember lába alól a talaj, mint akkor. A lakásunk előtt van egy park. Ha jó idő van, gyakran kiülök a padra. Felfigyeltem egy csoport huszonéves srácra. Egyszer fél füllel hallottam, miről beszélnek. A téma az volt, hogyan lehet rövid időn belül meggazdagodni. A fiúk közül senki sem dolgozik, munkanélküli segélyből élnek, s mellette különbözőképpen próbálnak pénzt szerezni. Az egyik azt mondta, neki lenne munkahelye, havi kétezer koronát kereshetne. Erre a többiek kinevették, ennyi pénzért nem érdemes munkába járni, nekik olyan munka kellene, amely könnyű és sok pénzt hoz. Ezzel a példával csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy ma a fiatalok sokkal több veszélynek vannak kitéve, mint régen. Ézért fontos, hogy egy gyerek már az alapiskolában megtanulja mi a jó és mi a rossz, legyen egy értékrendje. Ennyi a vallomás. Egy harmincöt éves fiatalember története, aki helyenként talán összefüggéstelenül, kicsit zavarosan próbálta elmondani, milyen könnyen csúszhat ki valaki alól a talaj. S ha már egyszer a társadaíom szélére került, onnan már nagyon nehéz a visszatérés. Érdemes elgondolkodni a szavain, hiszen azok a veszélyek, kihívások, amelyekkel ő nem tudott megküzdeni, mindannyiunkra leselkednek. KAMONCZA MÁRTA FOTÓ: KRASCSENITS GÉZA Vállalkozók találkozója Április utolsó fertályában tartották találkozójukat az Északdunántúli Kereskedelmi és Iparkamara vállalkozói, valamint a Regionális Nyitrai Iparkamara tagsága. A nemzetközi találkozón, amelynek a komáromi Európa Szálló adott otthont, negyvenkét magyarországi, illetve szlovákiai részről 49 magánvállalkozó és vállalat képviseltette magát. A kisvállalkozók mellett olyan ismert cégek is jelen voltak, mint a RÁBATEX, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, a Zöldért, a Mezőmag és a Bakony Müvek. A szlovákiai listán pedig ott láthattuk a Duslo Šaľa, az Elektrosvit, Pletatex Nové Zámky, ZŤS Martin, a Komáromi Hajógyár és a Teson Vráble képviselőit A gondosan előkészített találkozót Miroslav Masarik, a nyitrai iparkamara igazgatója nyitotta meg, s egyben üdvözölte a magyarországi vendégeket, élükön Vápár Józseffel, az Észak-dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, és bemutatta a tanácskozó testület vezetőségét, köztük Kurucz Mihály urat a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetsége kereskedelmi osztályáról... Kurucz Mihály beszámolójából megtudhattuk, hogy Magyarország az elmúlt esztendőben Szlovákia jelentős külkereskedelmi partnere volt, ami pénzben kifejezve 338 millió USD-t jelent. Részleteiben a magyar export 94 millió dollár volt, ugyanakkor a szlovák export 244 millió dolláros értékű áruforgalmat jelent. A kölcsönös áruforgalom, illetve az érdeklődés az alapanyagok és alacsonyabb feldolgozottságú anyagok felé irányult. Mérséklődött az érdeklődés a gépipari termékek iránt, ami az ipari termelés mindkét oldalon való csökkenésével magyarázható. Ugyanakkor érdekes, hogy ugrásszerűen emelkedett a szlovákiai székhelyű magyar—szlovák vegyesvállalkozások száma, amely 1992 végére elérte a 273-at, Fontos megjegyezni, hogy a miniszterek mindkét részről 1993 március 1-jén aláírták a magyar—szlovák kölcsönös kereskedelemről és fizetésekről szóló megállapodást. További fontos dokumentum lenne a "kettős adózást kizáró megállapodás" megkötése, amely nyilván növelné a vállalkozói kedvet és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat. Nagyon fontos dokumentumnak tekinthető a januárban aláirt "beruházásvédelmi megállapodás". Ámde a kereskedelmi kapcsolatokat, a vállalkozói kedvet és a vállalkozók kapaszkodóit mindenképp csökkentik a "piackorlátozó intézkedések“. A banki-pénzügyi világban sem könnyű eligazodni, noha a gazdasági kamarák, a regionális szerveződés bizonyos védelmet, biztonságot, akár segítséget is nyújthat vállalkozóinak... A teljesen politikamentes találkozó fő célja az volt, hogy a vállalkozók kölcsönösen megismerjék egymást, kapcsolatot teremtsenek, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy legalább harminc százalékban üzletet is kötnek. Nyilván az üzlet lebonyolítása a partnerek ügyességén, rugalmasságán és tapasztaltságán múlik. Dr. Kovács György Zoltán a Komárom—Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy a két ország közti politikai feszültség, vagyis a "nagypolitika" nem szabad, hogy befolyásolja az üzleti kapcsolatokat. Példa van rá a múltból is, hogy amíg a politikusok bizonyos elvi kérdésekben nem tudtak megegyezni, addig az emberek a regionális kapcsolatokat fenntartották, a kereskedelem folytatódott Tehát a területi politika enyhítő hatással tud lenni a "nagypolitikára". Hasonló találkozót, vállalkozók közti megbeszélést ezúttal Magyarországon, őszre terveznek. Noha addig a vállalkozók, kereskedők találkozhatnak a Győri Vásáron (1993. június 8—13.) vagy a hagyományos Nyitrai Agrokomplex kiállításon augusztus végén A vállalkozókkal való beszélgetések után kialakult bennem egy kép, amely azt sugallja, hogy a vállalkozás nemcsak "pénz”, hanem tudás és okos, célszerű terv a befektetésre Van ember, aki térdig járkál a pénzben, de akkor sem lesz jó vállalkozó. Ám befektetést, vállalkozást kezdeni teljesen üres kézzel és csak a kölcsönökre támaszkodni, viszont merész, mondhatnám azt is, hogy igen kalandos kezdeményezés lehet. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nyitrai régió 2023 magánvállalkozója közül igen sokan komoly eredményeket tudnak felmutatni külkereskedelmi viszonylatban is. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 3
