A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
MINERVA A FROMBORKI KANONOK 450 éve halt meg Nicolaus Copernicus A Balti-tenger partján, alig húsz kilométernyire a lengyel—orosz határtól fekszik egy városka, amelyet ma Fromborknak hívnak, de néhány évszázada inkább Frauenburgként ismertek. Itt élt és dolgozott négy évtizeden át egy sokoldalú ember, akinek a magánéletéről vajmi keveset közölnek a tudománytörténeti összefoglalók, s ha egyik-másik bőbeszédűbb is, többnyire csak a csillagászat terén kifejtett tevékenységét méltatja, a hétköznapok emberéről alig akar tudomást venni. Való igaz, hogy Nicolaus Copernicus (mi inkább a magyaros formát: a Kopernikuszt használjuk) — vagy ahogy lengyel honfitársai a legszívesebben nevezik: Mikolaj Kopernik — élete nemigen bővelkedett látványos fordulatokban, de annál azért jóval több történt vele és körülötte, mint amit a summázatok derék szerzői hajlandók elárulni. Kopernikusz egy toruni patrícius kereskedő családjában látta meg a napvilágot 1473. február 19-én. Édesapja korán meghalt, így a tízéves kisfiú további pályáját anyai nagybátyja Lukasz Watzenrode egyengette. Lehetővé tette számára, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, előbb Krakkóban (1491—1494), majd több itáliai egyetemen (Bologna, Padova: 1496—1503). Teológiát, jogot és orvostudományt tanult, sőt, belekóstolt a matematikába és a csillagászatba is, végül a jogtudományok doktora lett. A sokoldalúan felvértezett harmincéves férfi 1503 kora nyarán végleg hazatért Lengyelországba, s ettől kezdve az egyház és a szűkebb pátria szolgálatában állt egészen 1543. május 24-ón bekövetkezett haláláig. Noha Kopernikusz nem volt felszentelt pap, közéleti tevékenysége a Warmie-i Káptalan ügyeinek intézésével állt szoros kapcsolatban, s voltak hónapok, amikor gyakorlatilag a püspök feladatkörét is ellátta. A Warmie-i Káptalan a különböző világi hatalmak érdekszférájának ütközőzónájában terült el, így aligha csodálkozhatunk azon, hogy sűrűn csattogtak a fegyverek és sokan érezték szükségét a gyakori köpönyegforgatásnak. A lengyel király és a porosz keresztesek egyaránt igényt tartottak a vidékre, s hogy végül a lengyel király hűbéreseként, de mégis nagyfokú önállósággal bírva a Warmie-i Káptalan megmaradhatott a béke és a viszonylagos jólét szigetének, az nem kis mértékben éppen Kopernikusznak köszönhető, aki a legnehezebb helyzetekben bölcs politikusnak és katonai parancsnoknak bizonyult. Nincs elegendő helyem rá, hogy e vidék kétsé jtelenül izgalmas és sok tekintetben nagyon tanulságos történelmét akárcsak nagy körvonalaiban is fölvázoljam, annyi NICOLAI COPERNICI TO RINENSISDB REVOIVTIONI bus orbium coclcftium, Libn V I. IN Q_V I B V S STELLARVM ET F I-X A R V M ET ERRATlCARVM HOTV5, EX VETE- ribu< rccfntibu* obfrrujtionibus, rcllituít hic aufor. Prartrrra ububs rxprdita« lucultntascp addidit , ex qui* bu» rofdcra motuj ad quoduix trmpus Mache» macum fludiofu* faollin.c calciu larc potorit. ITEM, DE LfBRII REVOLVTtONVM NICOLAI Copemi'o Narratioprima.perM.Georeium loachtmum Rheticum ad D. loan. Scnonerum ferípta. Cum Gratia Sí Priuflrgío CaCMaidl BAS1LEAE, EX OFFICINA HENRICFETRINA. mindenesetre ide kívánkozik, hogy a porosz keresztesek végül kénytelenek voltak behódolni, s ez nemcsak azt jelentette, hogy az általuk terjesztett protestantizmus itt vereséget szenvedett, hanem azt is, hogy a lengyel elem egyenrangúsította magát a némettel. Ha alaposabban vizsgálnánk a témát, sok furcsa, sőt, érthetetlen dolgot tapasztalhatnánk, de ez már túlmutatna eredeti célkitűzésünkön, így koncentráljuk inkább figyelmünket magára Kopernikuszra, aki a káptalan pénzügyeinek intézése közben (a pénzverésről egyébként több könyvet is írt) szakított időt a csillagászati tevékenységre. Sokan kissé értetlenül állnak a kopernikuszi gondolat megszületésének ténye előtt. Jön egy félig német, félig lengyel kanonok, aki 1512 tájén összeállít egy vékonyka füzetet (a címe: Commentariolus...) arról, hogy Ptolemaiosznak, a Kr. u. II. században élt alexandriai csillagásznak nem volt igaza, amikor Almageszt című művében arról értekezett, hogy a Világegyetem középpontjában a Föld áll és az égitestek, beleértve a Napot is — körülötte keringenek. Kopernikusz szerint sokkal egyszerűbb azt feltételezni, hogy a Nap a középpont és körülötte mozognak a bolygók a Földdel egyetemben (amely így elveszítette kitüntetett helyét és szerepét). A Commentariolus (Kis kommentár) még nem az a mű, amelyre később mindenki hivatkozni szokott, sőt, sokáig nem is tudtak a létezéséről; csak 1877- ben került elő az egyik másolata a bécsi udvari könyvtárból. Ennek ellenére a tartalmáról hamarosan tudomást szereztek a művelt Európában, hiszen a lényeg néhány mondatban elmondható és ráadásul könnyen fel is fogható. Kopernikusz csak a téziseit sorolta fel, a bonyolult matematikai érvelést a De revolutionibus orbium coelistium (Az égi pályák körforgásáról) című forradalmi jelentőségű munkájában közölte. Paradox módon éppen ez a körülményes geometriai fejtegetés bizonyítja, hogy a kopernikuszi tanítás azért tele van ellentmondásokkal, de egyszersmind rávilágít arra is, mennyire pontatlanok voltak még abban az időben a csillagászati megfigyelések. Ezen persze aligha csodálkozhatunk, hiszen nem voltak még sem pontos vonalzók és szögmérők, sem távcsövek, amelyek segítségével Galilei olyan hatalmasat lendített a megismerés útján döcögő szekéren. De éppen Kopernikusz volt az, aki arra ösztönözte kortársait, hogy pontosabb méréseket végezzenek, s közvetve szerepe volt abban, hogy négy évtizeddel a halála után Gergely pápa elrendelte a Julianus naptár reformját. Említettem már, hogy e korszak tele van meghökkentő ellentmondásokkal, de ezek közül talán a legmeghökkentőbb éppen Kopernikusz főművével kapcsolatos. Amint napvilágra került a heliocentrikus eszme, sokan támadni kezdték. De nem a katolikus egyház köreiből, ahogy a későbbi fejlemények (Giordano Bruno máglyahalála, Galilei pere) alapján várhatnánk, hanem éppen a keresztény egyházat megreformálni igyekvő Luther és Melanchton köréből. Meglepő, hogy pl. VII. Kelemen pápa egy értékes görög 14 A HÉT
