A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
KRONIKA A város tetemes anyagi áldozatok árán 1745. március 16-án Mária Teréziától megkapta a szabad királyi város címet. Virágzásnak indult a kézműipar, és az itt letelepedő szerbek hatására a kereskedelem. A XVIII. század közepéig kiépült barokk város fejlődését az 1763-ban, majd 1783-ban pusztító földrengések, valamint az 1767-ben, 1768-ban és 1777-ben pusztító nagy tűzvészek szakították meg. Az uralkodó óhajának ellenére, hogy a város a Duna túlsó oldalán épüljön újjá, a város lakossága ismét hozzálátott elhamvadt és összedőlt házainak újjáépítéséhez. 1787-ben 12 067 lakosával már a harmadik legnagyobb város volt a mai Szlovákia területén. Ebben az időben alapította Péczeli József a Komáromi Tudós Társaságot, és kiadták a Mindenes Gyűjtemény c. folyóiratot. 1807-ben megalapították az akkori Magyarország első biztosító részvénytársaságát. A város fejlődését jelentősen befolyásolták a napóleoni háborúk, megkezdődött az Öreg- és Újvár helyreállítása, majd József nádor vezetésével a Nádorvonal kiépítése. 1844-ben elkészült a Szent Rozália kálvária-templom. 1847-ben a városnak már 20 660 lakosa volt. 1848 szeptemberében a város nagyrészét ismét tűzvész pusztította el, majd novemberben a kolerajárvány szedte az áldozatait, és 1849 januárjában jeges ár öntötte el. Márciustól a város rombolását az ostromló császári sereg ágyúi fejezték be. Az 1848—49-es szabadságharc idején jelentős szerepet játszott a komáromi erőd. Parancsnoksága Klapka György vezetésével, csak 45 nappal a világosi fegyverletétel után adta fel, menlevelet biztosítva védőinek. A város csak a kiegyezést (1867) követő években kezd lassan fejlődni. Ekkor alakulnak és épülnek alap-, közép-, tanonc-, és művészeti iskolái. 1875-ben a városházát neoreneszánsz stílusú kétemeletes, tűzoltó toronnyal ellátott épületté alakították át, felépült a Kultúrpalota (ma Duna Menti Múzeum), újjáépítették és kibővítették a Zichy-palotát. A fejlődés a század végén felgyorsult, 1896-ban hozzácsatolták a Duna túloldalán fekvő Újszöny községet. Felépültek vashidai, a hajógyár, a lőszergyár, és kiépült a vasúti közlekedés. 1891-ben a városnak 13 076 lakosa volt, ebből magyar 12 170 (93,2 %), német 515 (3,9 %), szlovák 233 (1,8 %). 1919. január 10-én bevonultak a városba a csehszlovák csapatok és a trianoni békeszerződés értelmében az Osztrák— Magyar Monarchia egyik utódállamához, a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. 1922-ig megyei, majd járási székhely volt. Az első bécsi döntés értelmében visszacsatolják Magyarországhoz, és 1938. november 6-án bevonulnak a magyar csapatok. A háború alatt több bombatámadás éri, hidait felrobbantják. A szovjet csapatok 1945. március 30-án foglaják el a várost, és újra Csehszlovákiához csatolják. A város újabb fejlődését segítette az új hajógyár építése, melynek alapkövét 1947-ben rakták le. 1950-ben elkészült a kikötői pályaudvar, majd sorra alakulnak a kisüzemek, felépülnek az első lakótelepek. Nagyobb károkat okozott az 1965. évi árvíz. Az ezt követő nagyarányú városfejlesztés teljesen megváltoztatta Komárom arculatát. A történelmi városmag meghagyásával lebontották a földszintes várost, és ma a helyén többszintes lakótömbökből álló lakótelepek sora áll. Új nagyüzemek épültek, mint a Hydrostav, Agrozet, cipőgyár, a "kenyérgyár" stb. 1980-ban a városhoz csatolták Orsújfalut és a többi mellette fekvő kis települést. A már említett erődítményen, templomokon, középületeken kívül számos egyéb műemlék is található a városban. Szobrot emeltek Jókai Mórnak, Klapka Györgynek, Lehár Ferencnek és M.R. Štefániknak. Emléktáblája van a két Péczeli Józsefnek, Tóth Lőrincnek, Beöthy Lászlónak, Szinnyei Józsefnek, Jókai Mórnak, Lehár Ferencnek, Bartók Bélának, Selye Jánosnak és síremléke van a temetőben Beöthy Gáspárnak, Beöthy Zsigmondnak, a Jókai-családnak, Péczeli Józsefnek, Tuba Jánosnak, Baranyai Józsefnek, Alapi Gyulának stb. A város neves szülöttjei: V. László király, Szinnyei József, Döme Károly, ifj. Péczeli József, Tóth Lőrinc, Jókai Mór, Lehár Ferenc, Seress Rezső, Komáromi Kacz Endre stb. A városhoz kötődő nevesebb személyiségek: Szenei Molnár Albert, Baróti Szabó Dávid, Draskovich János, Erdélyi Pál, Katona Mihály, Czuczor Gergely, Jedlik Ányos, Kultsár István, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, Berecz Gyula, Alapi Gyula, Harmos Károly stb. Felekezeti megoszlása: 16 678 katolikus, 3 153 református, 1 391 evangélikus, 71 görögkatolikus, 21 görögkeleti. A városban működnek a magyar politikai mozgalmak, és aktív tevékenységet fejt ki a Csemadok is (1 829 tag, szervezettség 5 %). A közelmúltig legaktívabban a színjátszó csoport működöttt, jelenleg pedig a Concordia énekkar. Hagyományosan szervezik a nyári művelődési táborokat, két éve pedig a Selye János Napokat. A város polgármestere Pásztor István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Keszegh István. Három teljes szervezettségű alapiskolája van, 93 osztály, 2 796 tanulóval. Középiskolái közül legnagyobb a gimnázium, 19 osztály 600 tanulóval. Mezőgazdasági iskolájának 13 osztályában 360 diák tanul. Közös igazgatóságú ipariskolájában párhuzamos magyar osztályok vannak. Ezenkívül több szaktanintézet működik a városban. A komáromi városi képviselőtestület 1992. július 20-i hatállyal megalapította a Komárom Városi Egyetemet. A városban működik a Jókai Színház, amely fontos szerepet játszik a város és egész Dél- Szlovákia kulturális életében. Komáromnak a hozzácsatolt részek nélkül jelenleg 34 459 lakosa van. Hozzátartozik: Őrsújfalu 1462 lakosával, továbbá Kava (Kava), már 1075-ben okirat említi mint önálló települést Coa alakban, önálló Csemadok-alapszervezetének elnöke Vilimek Ferenc. Egy tanerős összevont 1 —4. évfolyamos magyar alapiskoláját 15 tanuló látogatja. Gyula major (Ďulov Dvor) 351 lakosával, Gadóc (Hadovee) 317 lakosával, Gladhue, majd Gadowe alakban önálló község, és itt található Dél-Szlovákia legrégibb mezőgazdasálgi iskolája. Kisizsa 103, Lándor 84, Szentpál 81 (az okiratok már 1278-ban említik), továbbá Cserhát 74 és Kabátfalu 64 lakosával. Népszámlálási adatok: 1980: 32 520 lakosból 20 516 magyar (63,1 %) 1991: 37370 lakosból 23753 magyar (63,6 %) Összefoglalás A Komáromi járás 40 településéből 36-ban a magyar nemzetiségű lakosok élnek többségben. A négy többségében szlovák nemzetiségű község közül a legnagyobb: ÚJGYALLA (Dulovce) Első okiratos említését 1356-ból ismerjük Possessio Gylla alakban, de egy 1412-ből származó záloglevél már Gyalla néven említi. 1457-ben Gyallay Miklós birtoka. A török alatt kipusztult, és 1669-ben még nem népesült újra. A XVIII. század elején a Csuzy-család birtoka, és ők telepítették be szlovákokkal a községet. A lakosság mindenkor megtartotta szlovák jellegét. 1877 lakosából 66 magyar nemzetiségű (3,5 %). A további három község az első köztársaság idején népesült be, főleg szlovák telepesekkel. Ezek: LIPOVÉ (Hodžovo) 213 lakosból 34 magyar nemzetiségű (15 %) ÚJPUSZTA (Mudroňovo) 110 lakosból 10 magyar nemzetiségű (9 %) SZILASPUSZTA (Šrobárová) 535 lakosból 23 magyar nemzetiségű (4 %) A járás felekezeti megoszlása: 57 899 római katolikus, 14 496 református, 3 899 evangélikus, 106 görögkatolikus, 931 egyéb vallású. Felekezet nélküli 13 077 és 18 833 pedig nem ismert. A Csemadoknak járásunkban 38 alapszervezete és 10 158 tagja van, így a szervezettség 13 %-os. A járás lakosainak száma: 1970-ben 107 078 ebből magyar nemzetiségű 77 731 (72,59 %) 1980-ban 110 369 ebből magyar nemzetiségű 79 363 (71,90 %) 1991-ben 109 241 ebből magyar nemzetiségű 78 929 (72,25 %) Ha összevetjük az utolsó három népszámlálás adatait, akkor látjuk, hogy 1970—1980 között a magyarság létszáma 1 631 fővel növekedett, viszont százalékaránya 0,69 százalékkal csökkent, 1980— 1991 között pedig a létszáma csökkent 434 fővel, viszont százalékaránya 35 századdal emelkedett. Összeállította: Kiss Mihály A HÉT 11
