A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMABAN KOMÁROM (Komárno) A Duna és a Vág—Duna találkozásánál fekvő terület már ősidők óta lakott volt, és a 108—115 m tengerszint feletti magasságban fekvő Komárom a Kárpátmedence egyik legrégibb települése. A városról szóló első írásos adat 1037-ből való, s arról szól, hogy a király a vásárok jövedelmét és a révdíjat a bakonybéli monostornak adományozta. További hiteles történelmi források Géza király 1075-ben és IV. Béla 1245-ben kiadott okiratai, melyek leírják a város határát, a vár állapotát és a tatár hordák dúlását. Az első oklevelek Camarum (1075), Kamarn (1218), Camarun (1268), Kamar (1283), Camaron és Cornaron (1372—1498) formában említik a vár és a település nevét. IV. Béla király 1265-ben kelt kiváltságlevelével a három település (Villa Camarum, Villa Kezw és Villa St. Andreae) egyesítéséből keletkező Komáromot városi rangra emelte. A középkorban a vár birtoklásáért vívott harcok akadályozták a város fejlődését. A XIV. század elején Csák Máté birtokába került, majd 1317-ben Károly Róbert hadai foglalták el; ő újabb kiváltságokkal bővítette a város jogait. Kiváltságait megerő— KOMAROMI JÁRÁS sítette Mária királynő, Zsigmond király, Hunyadi János kormányzó és Komárom szülöttje, V. László király. A város fejlődéséhez jelentősen hozzájárult Mátyás király, aki palotákat építtetett, és a várat fényes királyi lakká változtatta. Mindez azonban a török háborúk idején tönkrement. Első ízben 1529-ben támadták meg a várost, majd rövid időre el is foglalták. I. Ferdinánd visszafoglalta és megerősítette annyira, hogy az ország egyik legerősebb erődítménye lett, és többé nem tudták bevenni. A háború során megsemmisült városba csak lassan tértek vissza a lakosok. 1604-ben sok áldozatot szedett a pestisjárvány. Bocskai Habsburg-ellenes felkelése idején a város lakosságának többsége már protestáns, így a felkelőkhöz csatlakozott. Református lakosai 1606- ban megalapították a később országszerte híressé vált Komáromi Református Kollégiumot. Bethlen Gábor felkelése idején a város szintén a fejedelemhez csatlakozott, ezért 1620-ban a várőrség felgyújtotta a várost és ismét leégett. 1635-ben és 1637-ben árvizek pusztítottak, melyek a várat is megrongálták. 1634-ben I. Rákóczi György fejedelem felkelése idején újjáépítik a városfalakat, majd 1650-ben megkezdik az "Újvár" építését. A város fejlődésére hatással volt a jezsuiták letelepítése. Új templomok, paloták épülnek, és 1683-ban a várost körülkerítik. Bercsényi Miklóssal folytatott eredményes tárgyalások után a kuruc csapatok 1703-ban megközelítik ugyan, de nem ostromolják meg a várost. Az 1710—1711-es pestisjárványban több ezer komáromi lakos halt meg. A háborúk és e pestisjárvány emlékét őrzi az 1715-ben emelt Szentháromság-szobor. A háborúk után fellendül a kereskedelem, a céhes ipar és lóvontatású hajókon a fuvarozás, így gyorsan fejlődik maga a város is. 1705-től már nyomda működött, itt készítették a később országszerte ismert Komáromi Kalendáriumot. 1715- ben 8321 lakosával a mai Szlovákia területén a legnagyobb és az akkori Magyarországon az ötödik legnépesebb város, és öt évvel később már 10 420 lakosa volt. 1718-ban tűzvész pusztított a városban, ezután kezdték építeni mai helyén a városházát, amely 1725-ben készült el. Ekkor épül a Szent Anna-, valamint a Szent József-kápolna és a szegényház. 1748-ban készült el a jezsuiták kétemeletes székháza, majd 1749- ben a gimnázium emeletes épülete. Sorra épülnek az új és ma is álló templomai: Szent András-templom 1748—1760, görögkeleti templom 1751 — 1754, református templom 1784—1788, amelyhez tornyot csak 1832-ben építettek, evangélikus templom 1795—1797. 10 A HÉT
