A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-28 / 22. szám
OTT JÁRTUNK MAGYAR-SZLOVÁK KÖZELEDÉS Félreértés ne essék, az alábbiakban nem valamiféle kormányok közti megállapodásról fogok beszámolni! Inkább arra szeretnék követendő példával szolgálni, hogy a régiók-megyék között miként lehet eredményesebb a magyar—szlovák együttműködés, mint esetleg legfelső szinten. A Komáromi Városi Önkormányzat (Szlovákia) és a Komárom—Esztergom megyei Önkormányzat (Magyarország) együttműködése nem újkeletű dolog, hiszen ez rendszeresen megmutatkozik mind a különféle kulturális és sportrendezvények (pl.: Komáromi Napok, Jókai Napok, nemzetközi futóversenyek stb.) szervezésekor, mind a társadalmi intézmények, szervezetek munkájának összehangolásában. A közelmúltban az észak-komáromi városatyák elhátározták, hogy — maguk is nemzeti kisebbségi sorban élők — anyagi lehetőségükhöz mérten segíteni fognak a baráti magyarországi megye szlovák polgárainak oktatásügyi helyzetén. Ezért kb. nyolcezer korona értékben szlovák nyelvű gyermekkönyveket vásároltak a "szomszédban" élő szlovák óvodásoknak. A könyvcsomagokkal érkező észak-komáromi küldöttséget (tagjai: Pásztor István polgármester, Szénássy Árpád alpolgármester, Varga Anna VMK-igazgató, Gráféi Lajos a kulturális szakosztály vezetője) dr. Kovács György Zoltán, a Komárom—-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke, Kárpáti Edit, nemzetiségi és nemzetközi referens és Nagy László, a Megyei Nemzetiségi Alapítvány Kuratóriumának elnöke fogadta Tatabányán. Délelőtt a két fél megvitatta az együttműködés lehetséges módozatait és annak az Együttműködési Megállapodásnak az előkészületeit, amelyet négy szlovákiai régió (Csallóközi városok és falvak társulása, Érsekújvár, Párkány és Surány környék városainak és falvainak regionális csoportosulása, Déli régió Párkány központtal, Hont—Ipoly menti régió) és három magyarországi megye (Győr—Moson—Sopron, Komárom—Esztergom és Pest megye) nevében nyújtanak be az Európai Régiók Szövetsége által kiírt pályázatra. A megye néhány műemlékének megtekintése után a küldöttség ellátogatott a javarészt szlovákok lakta Tardos község óvodájába, ahová a szervezők meghívták a környékbeli szlovák Dr. Kovács György Zoltán elnök köszönti a találkozó résztvevőit Tardoson falvak (Vértesszőlős, Piliscsév, Sárisáp, Kesztölc, Pilisszentlélek, Tardos) polgármestereit és óvodavezetőit, továbbá a Megyei Közgyűlés Nemzeti és Etnikai, valamint Kulturális Bizottságának Elnökét, továbbá a Regionális Oktatási Központ munkatársát, a sajtó és a TV képviselőit is. A helybeli óvodások rövid kultúrműsora és a könyvcsomagok szétosztása után baráti eszmecserére került sor. Eközben VADAS LÁSZLÓNÉT, a megye óvodai szaktanácsadóját az ottani szlovákok helyzetéről, lehetőségeiről faggattam. Válaszaiból kiderült, hogy ő Tardoson született, majd 1946-ban szüleivel együtt kitelepült Szlovákiába, de 1969-ben visszaköltöztek Tardosra. Tanulmányait a budapesti szlovák gimnáziumban és a soproni magyar Óvóképző Főiskolán végezte. Édesapja bánhidai szlovák (Zeleňák nevű), férje soproni magyar polgár, gyermekeiket magyarul és szlovákul is tanítják. Egyébként a megyében, ahol kb. tízezer szlovák nemzetiségű lakos él, gyakoriak a vegyes házasságok. A megye legszlovákabb falva Pilisszentlélek (315 lakosú), ahol alig élnek magyarok. Sajnos, a rendszerváltás előtt gyakori eset volt, hogy a népszámláláskor a nemzeti kisebbségekhez tartozók nem merték bevallani hovatartozásukat, és ritkán használták anyanyelvűket. Ennek következtében a szlovák irodalmi nyelvet is inkább csak az idősebb generáció érti-használja. Manapság már bárki kinyilatkoztathatja nemzeti hovatartozását, emiatt nem kerül hátrányos helyzetbe. Azonban néha olyanok is akadnak, akik például $z egyetemi felvételi vizsgáknál előnyszerzési lehetőséget látnak abban, ha kisebbséginek A tardosi szlovák óvodások kultúrműsora közben vallják magukat. Vadasné büszke szlovákságára, és néhány társával együtt próbál tenni azért, hogy a legifjabb nemzedék is elsajátítsa szlovák anyanyelvét. Megyei szaktanácsadóként és tardosi óvónőként 1975-től elsőként szorgalmazta a szlovák nyelvi képzés bevezetését azokban az óvodákban, ahová szlovák gyerekek is járnak. Szlovák mondókákat, verseket, meséket dramatizálnak, fokozatosan fejlesztik az apróságok nyelvtudását. Mivel az óvónők többsége helybeli, ezért minden csoportban tanít olyan óvónő, aki tud szlovákul. Hiszen a szarvasi Óvóképző Főiskolán szlovák nyelvű oktatásban is részesülhettek az óvónők. Az óvónők közül négyen az irodalmi nyelvet, a többiek pedig inkább csak a tájnyelvet beszélik. A szlovák nyelven folyó foglalkozásokba a magyar gyermekeket is bevonják, hogy a vegyes lakosú faluban mindkét nyelvet értsék. Mivel a szülők jelentős része már nem beszéli az irodalmi nyelvet, ezért örülnek az óvónők efféle kezdeményezésének, a kétnyelvű ünnepi kultúrműsoroknak stb. A tizenéves fiatalok közül csak azok használják a szlovák nyelvet, akikkel a nagyszülők szlovákul is beszélgettek. Néhányan eljárnak szlovákiai rokonaikhoz vagy nyelvi táborokba is, ahol tökéletesíthetik szlovák nyelvtudásukat. A faluban szlovák pávakör, táncegyüttes is tevékenykedik, a helyi könyvtárból is kölcsönözhetők szlovák könyvek. Sajnos, utoljára az 50-es években zajlottak szlovák nyelvű istentiszteletek Tardoson, pedig az idős polgárok igényelnék a szlovák igehirdetést, de nem találnak olyan papot, aki beszél szlovákul. Egyébként Tardosra az 1700-as években, a török hódoltság után települtek az első szlovákok, hogy benépesítsék az elnéptelenedett területeket. Mára már felhígult a szlovák nemzetiség — a magyarokon kívül svábok is költöztek Tardosra a környékbeli falvakból. Állítólag a svábok gyakrabban — szívesebben hangoztatják nemzetiségi mivoltukat, mint a helybeli szlovákok, talán azért is, mert napjainkban "divat" németnek lenni... A helyi szlovákságnak több agilis, kezdeményezőkészséggel megáldott egyénre lenne szüksége, hiszen felülről a lehetőségek adottak a sokrétű tevékenységre, csak élni kellene ezekkel a lehetőségekkel! Készül a nemzetiségi törvény, amelynek elolvasása után Vadasné állította, hogy egy színvonalas törvény van születőben, amely segíteni kívánja a nemzetiségek önszerveződését — a helyi kezdeményezések állami támogatásban részesülhetnek. Jelenleg évente hatezer forintnyi támogatást kapnak szlovák gyerekekként az óvodák, tizenhatezer forintot pedig az iskolák. A Megyei Nemzetiségi Álapítványtól legutóbb húszezer forintot kapott a munkaközösségük szlovákiai továbbképzésre, kapcsolatteremtésre. Régebben a Matica slovenskától is kaptak könyvcsomagokat, de az utóbbi időben ez a segítségnyújtás szünetel — "az önállósodás miatt más jellegű elfoglaltságai vannak a Maticának..." Nos, ez esetben valószínűleg kapóra jött a szlovákiai magyarok ajándéka. Példamutató kezdeményezés... Szöveg és fotó: MISKÓ ILDIKÓ 2 A HÉT
