A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-15 / 3. szám
Nagyobb aktivitást, színvonalas rendezvényeket! GONDOLATOK A CSEMASZE KÖZGYŰLÉSÉRŐL Vajon akad-e olyan népművelő tájainkon, aki nem emlékezik a 2—3 éve még "menő" kulturális egységtervekre és édestestvéreikre — az illetékes helyekre megszabott időközönként beküldendő statisztikai kimutatásokra? E "hiteles" jelentéseknek köszönhetően évről évre gomba módra szaporodtak az amatőr művészeti csoportok, érdekkörök — legalábbis papíron. A bibi csak akkor adódott, amikor egy-egy járási versenyen képviseltűe kellett volna a statisztika alapján élenjáró, művészetpártoló helyiséget valamelyik fantomcsoportjának. Nosza, mentsük a menthetőt alapon, sebtében összetákolt produkciók kerültek terítékre az egyes fesztiválokon. Tehát ekképpen a mennyiség még csak összejött, de a minőség megkérdőjelezhető volt. Tisztelet a kivételnek: az idejüket és energiájukat nem kímélő, lelkes fanatikusoknak, akik kellő tálentum birtokában ádáz körülmények között is szinte csodákra voltak képesek. Hasonló volt a helyzet a szép szó művészetének a háza táján is. Szerencsére, mindig akadtak olyan színjátszók, bábozók, vers- és prózamondók, akik szívügyüknek tekintették amatőr szinházmozgalmunk jelenét-jövőjét; továbbvitték a Dunamenti Tavasz, Jókai Napok stb. zászlaját. 1990 szeptemberében közülük kerültek ki a CSEMASZE (Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete) megalapítói, akik Losoncon, újonnan létrehozott szervezetük alapszabályzatában többek között leszögezték: "Az Egyesület mint önálló jogi személy a CSEMADOK keretében, saját költségvetéssel rendelkező szervezetként működik. Együttműködik a Szlovákiai Amatőr Színjátszók Társulásával, valamint más hazai és külföldi intézményekkel. Célja az Egyesület tagjainak szakmai és lehetőségeihez mérten anyagi támogatása, érdekképviselete és munkájának összehangolása..." Az elmúlt bő két esztendő alatt a CSEMASZE-nak 72 egyéni és 12 kollektív támogatója akadt, akiknek a tevékenységét illetve a központi rendezvények szervezését a húsz tagú Országos Tanács irányította, egészen az 1992. decenber 12-én Pozsonyban megtartott közgyűlésig. Ugyanis azon a Pozsonytól Kassáig összesereglett (e kifejezés talán túlzásnak számít, hiszen a kb. 800 meghívott közül mindössze harmincán tartották fontosnak részvételüket ezen a gyűlésen) küldöttek szerkezeti változtatásokat is javasoltak. Ennek következtében a szervezeten belül hat szekció alakult, amelyeknek az irányítását a következő személyek vállalták: Csanaky Eleonóra (vers- és prózamondás), Gál Lívia (bábjátszás), Jarábik Gabriella (diákszínjátszás), Szvorák Zsuzsa (gyermekszínjátszás), Mázik István (felnőtt színjátszás), Zsélyi Katalin (drámapedagógia). Rajtuk kívül még tíz személyt választottak be az Országos Tanácsba. Az OT tagjainak több éves szakmai tapasztalata garanciát jelenthet a CSEMASZE tevékenységének a felvirágzására. Hiszen megoldásra váró probléma még bőven akad. Hogyan is áll a mozgalom "szénája" napjainkban? Fokozatosan leépültek a módszertani intézmények, ahonnan érkezhetnének a segédanyagok és a szaktanácsok. Az egyre romló gazdasági helyzet gyakran kilátástalan körülményeket teremt amatőr művészeti kollektíváink számára is. A megélhetéshez szükséges másod- és harmadállások vállalásával egyre kevesebben vannak azok, akik anyagi ösztönzés nélkül — merő kedvtelésből és művészetpártolásból — hajlandók áldozatot hozni Thália oltárán. A kevés működő csoport szinte mindegyike meghívást kap a központi rendezvényekre — gyakran a minőség rovására. Ezeket a problémákat boncolgatták a közgyűlés résztvevői, miközben konkrét javaslatok is elhangzottak: A polgármesterek és a CSEMADOK TV-ok titkárainak a bevonásával fel kell mérni a potenciális lehetőségeket az egyes helységekben, és főleg a fiatalokat ösztönözni kell az e mozgalmon belüli szárnypróbálgatásokra. Szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a bel- és külföldi szakemberekkel mind a szaktanácsadás, a tanfolyamok szervezése, a szakirodalom kölcsönzése, a rendezvények koordinálása, mind pl. a Jókai Színházzal és Tháliával a jelmez- és díszletkölcsönzés terén is. Törekedni kell a csoportok önellátására — szponzori támogatás megszervezésével. Létre kell hozni egy dokumentációs központot, amely egyrészt biztosítaná a szövegkönyvek sokszorosítását, másrészt a különféle tárgyi emlékek összegyűjtését. Az OT tevékenységébe csak azokat kell bevonni, akik valóban aktív munkát kívánnak végezni. Pályázatokat kell kiírni az országos rendezvények megszervezésére, és létre kell hozni egy Ifjúsági Színházi Alapítványt. Badin Adám bejelentette, hogy a jövőben is megszervezik az egyre népszerűbb Színházi Diákfórumokat, továbbá július elején egy tíznapos gömöri diákszínjátszó továbbképzésre ("Bevezetés a színházba") is sor kerül. Soóky László egy kéthetes szakmai tábor tervével állt elő, amelynek előkészítő összejövetele februárban valósul meg Marcelházán. Debreczeni Tibor, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke egy drámapedagógiai alapozó kurzus közös megszervezését javasolta. Az említett továbbképzések során talán Nyitra, Galánta, Nagykürtös környékének eddig hiányzó irodalom- és színházbarátait is sikerül aktivizálni. Tehát elmondható, hogy lelkesedésből, problémaérzékenységből, elszántságból... CSEMASZE-berkekben (állítólag írásom megjelenésekor már más névvel fogják illetni a szervezetet) nincs hiány. Remélhetőleg mindez visszatükröződik majd a hagyományos központi rendezvények— fesztiválok színvonalán is! MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző
