A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-14 / 20. szám
FIGYELŐ EGY FELMÉRÉS TÜKRÉBEN Zora Bútorová: A vegyeslakta területeken toleránsabbak az emberek egymás iránt csekély értelmiségi réteg is, amellyel rendelkezünk, nemigen hajlandó áldozatokat, önkéntes többletfeladatokat vállalni. Elszegényedőben vagyunk, s ezt nemcsak az anyagiakra, hanem a szellemiekre is értem. Az ideológiailag és nemzetileg agyonmosott, agyonidealizált iskolarendszernek köszönhetően, a történelemoktatás, az irodalomoktatás igazi értékeit nélkülöző oktatás következtében alacsonyabban lobog nemzeti öntudatunk is; félreértés ne essék, nem idealizált példaként szeretném beállítani a két világháború közötti irredenta hozzáállást, távol áll az ilyesmi tőlem. De akkor a magyarok túlnyomó többsége tudta határon innen és túl, hogy összetartozik. Mára újra kellene fogalmaznunk ilyen szellemi kohéziós újramegtartó, összekapcsoló gondolatkört, elsősorban közös nyelvünkre, történelmünkre, kultúránkra, szellemi örökségünkre támaszkodva. S nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a nagy gondot jelentő problémahalmazt sem, amelyet a nem magyar iskolában tanuló diákok esete jelent. Számos esetben ennek a szülők korlátoltsága az oka; ám egy ilyen együttgondolkodáson azt a kérdést is fel kell vetnünk, mennyire reálisak azok az indokok, amelyek nem látnak közösségünk jövőbeli fejlődése számára garanciákat, s ebből az ördögi körből olyan primitív módon próbálnak meg kitörni, hogy inkább eleve eldobják az identitásukat, eleve megkérdőjelezik közösségünkhöz való igazi kötődésüket. Mondjuk ki teljesen nyíltan: az a gyerek, aki nem tanul igazi magyar töténelmet, magyar irodalmat, kötődéseiben inkább lesz gyökerek nélküli talajvesztett, esetenként nihilista; s jelenlegi iskolarendszerünk sem olyan, hogy valóban értékeket tudna a diákoknak átadni — tisztelet persze néhány valódi tanár igyekezetének. A kontraszelekció is vastagon pusztított sorainkban, ezt is be kell látnunk; tanítóságunk elöregedőben van, az újak között is — talán elsősorban anyagi okokból, de kényelemszeretetből is — sok a pályaelhagyó. Elöregedett, kontraszelektált papságunk — elsősorban a katolikus papság — is. Majdnem teljesen hiányzik köreink bői a tudományosság, létező intézményrendszerünk csupán torzó. Nem sorolom tovább, a problémák általában ismertek. A kérdés: ki tudunk-e törni ebből a körből, s ha igen, hogyan. Azt a kérdést is tegyük fel: 1989 novembere után, amikor mégiscsak szabadabban beszélhetünk a gondjainkról, s bizonyos korlátok között szervezkedhetünk, cselekedhetünk is — a korlátok esetében elsősorban anyagiak, de nem csak ilyenekről van szó —, azt tesszük-e, amit tennünk kellene, szembe tudunk-e nézni a fent vázolt problémákkal, milyen válaszokat tudunk adni ezekre a kihívásokra. (Elhangzott Királyhelmecen 1993. április 16-án.) A befejező rész a következő számunkban illusztrációs kép: Prikler László A Pozsonyban magánintézményként működő Társadalomelemzési Központ szociológiai felmérést végzett azokról a gondokról, amelyek az önálló Szlovák Köztársaság létezésének első száz napja alatt foglalkoztatták az ország polgárait. Az intézmény munkatársai 1132 embert kérdeztek meg. Arra a kérdésre, hogy ha Csehszlovákia megszűnéséről népszavazáson kellett volna dönteni, vajon igennel vagy nemmel válaszoltak volna, a megkérdezetettek ötven százaléka a megszűnés ellen foglalt volna állást, s csupán huszonkilenc százalékuk szavazott volna Csehszlovákia különválására. A megkérdezettek hatvan százaléka úgy vélekedik, hogy az önálló Szlovák Köztársaság létrejötte inkább félelemre, mint örömre ad okot. A közös állam szétválásával Szlovákiában romlott a gazdasági és a szociális helyzet a megkérdezettek nyolcvannégy százaléka szerint. Hetvenkilenc százalék szerint Csehszlovákia szétválása nem volt megfelelőképpen előkészítve. Ha ezekben a napokban kerülne sor a parlamenti választásokra, a polgárok mindössze 18,6 százaléka választaná a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat, amelynek tavalyjúniusban a választók közel harmincnyolc százaléka szavazott bizalmat. A megkérdezettek 14,2 százaléka a Demokratikus Baloldal Pártját, 8,3 százaléka a Szlovák Nemzeti Pártot, 6,6 százalékuk a Kereszténydemokrata Mozgalmat, 5,5 százalék pedig az Együttélés — Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra voksolna. A megkérdezettek 16,4 százaléka nem választana, 11,7 százalék pedig nem tudja melyik pártnak szavazna bizalmat. Szlovákiában a lakosság 35 százaléka bízik Michal Kováč köztársasági elnökben, s mindössze 22 százalékuk tartja megbízhatónak Mečiar kormányfőt, akinek a népszerűségi indexe az utóbbi időben rohamosan süllyed. A polgárok a legszimpatikusabb politikusnak Michal Kováčot, Ivan Gašparovičot, a parlament elnökét és Peter Weisst, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnökét tartják. Vladimír Mečiar itt a tizenegyedik helyen szerepel, Duray Miklós pedig a huszonhatodikon. Érdekesek a kormányt érintő kérdésekre adott válaszok is. A polgárok hetvennyolc százaléka úgy véli, hogy a kabinetben olyan miniszterek kaptak helyet, akik az adott problémák megoldására képtelenek. A megkérdezettek hatvanhat százaléka szerint a kormány nem volt megfelelően felkészülve az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttére. Negyvenkilenc százalék annak a véleményének adott hangot, hogy a kabinet rövid ideje működik, s ez alatt az idő alatt nem sikerült valamennyi gondot megoldania. A megkérdezettek negyvenegy százaléka szerint a kormányfő munkájának "köszönhetően" nem sikerült a kabinetnek úgy megoldania a felmerülő gondokat, ahogy az kívánatos lenne. Szlovákia külpolitikai orientáltságát illetően a megkérdezettek harminchárom százaléka úgy véli, hogy az országnak önmagára kell támaszkodnia, mert nem lehet senkiben sem bízni. Huszonnégy százalék szerint Szlovákiának a fejlett európai országok és a NATO felé kellene orintálódnia, tizennégy százalék pedig arról van meggyőződve, hogy a szlovák külpolitikának inkább a visegrádi csoport országai felé kellene irányulnia. A felmérés részletesen elemzi a szlovák— magyar kapcsolatokat. Zora Bútorová ismert szlovák szociológus,.aki szintén részt vett a felmérés készítésében, az adatok közzététele alkalmából rendezett sajtótájékoztatón elmondta, hogy a vegyeslakta területeken az emberek jóval toleránsabbak, mint a kompakt szlovákok által lakott területeken. Annak ellenére, hogy az újságok némelyike meglehetősen kiélezi a magyar—szlovák viszonyt, a megkérdezettek ötven százaléka jónak tartja a szlovák—magyar kapcsolatokat. Érdekes, hogy a szlovákok hatvan százaléka szerint a hősi erőművet üzembe kell helyezni még akkor is, ha a nemzetközi bíróság másképpen döntene. Míg a magyarok ötvenhat százaléka vélekedik úgy, hogy a hágai nemzetközi bíróság döntését mindenképpen el kell fogadni, addig ezt a véleményt a szlovákok huszonöt százaléka osztja. Arra a kérdésre, hogy Szlovákiának melyik országgal lehetnének gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatai, a megkérdezettek nyolcvanhét százaléka Ausztriát és Csehországot, hetvenöt százalék a fejlett nyugat-európai országokat, hatvanöt százalék az Egyesült Államokat, Oroszországot és Magyarországot, ötvenkilenc százalék pedig Japánt és a fejlett ázsiai országokat jelölte meg. A szlovákok közel ötven százaléka egyáltalán nem egyezik bele abba, hogy a vegyeslakta területeken kétnyelvű táblák jelöljék a települések, az utcák és az üzletek neveit. Arra a kérdésre, hogy kit nem akarna szomszédjának, a megkérdezettek mintegy kilencven százaléka roma polgárt, körülbelül harminc százalékuk magyar nemzetiségű polgárt nem akar, s valamivel több mint húsz százalék pedig nem szívesen látná, ha a szomszédja zsidó lenne. Egyébként a megkérdezettek tíz százaléka meg van győződve arról, hogy Szlovákiában a zsidóknak túl nagy lesz a politikai és a gazdasági befolyásuk, hat százalék úgy véli, hogy a zsidóknak nincs őszinte kapcsolatuk a szlovák néppel, ezzel a nézettel tizenöt százalék inkább egyetért, mint nem. A megkérdezettek hetvenegy százaléka szerint azok a kegyetlenségek, amelyeket a második világháború alatt a zsidó népen elkövettek, elítélendők, egy százalék szerint egyáltalán nem, hat százalék pedig úgy válaszolt, hogy nem tudja elítélendőek-e ezek a kegyetlenségek. A közvéleménykutatás kitér az újságok olvasottságára is. E szerint a felmérés szerint Szlovákia polgárainak harmincnyolc százaléka a Nový čas című napilapot, harmincnégy százalékuk a Pravdát, huszonhat százalékuk a Prácát, tizenöt százalékuk a Smenát, eggyel kevesebb százalék a Národná obrodát, kilenc százalék a Sme és a Slovenský východ című lapokat olvassa. A Hlas fudut öt százalék a Smert és a Slovenský denníket négy-négy százalék jelölte meg. Kanioncza Márta A HÉT 5
