A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-05-07 / 19. szám

NYASSZONY) műveivel találkozott a közönség. A kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad szerb népballadával lépett fel (A KOSZOVÓI LÁNYKA). Szív­­dobbantóan időszerű lenne ma is ez a frenetikus sikerű előadás. Elgondolkodtató, hogy az igazán nagy produkciók mennyire a m á - hoz szólnak 1993-ban is. A párkánynánai Jelenlét Kisszínpad Jan Tardieu bohózatát mutatta be (AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS)* a komáromi magyar gimnazisták Gáspár Tibor rendezésében KÖL­TÉSZET ÉS TÁNC címen mutattak be egy összeállítást. A hetényi Csokonai Kisszínpad pedig ITTENI SZÍNJÁTÉK ÉS FINÁLÉ című mű­sorával debütált a Jókai Napokon. A színjátszó fesztivál győztese a dunaszerdahelyiek KULCSKERE­SŐK előadása, az irodalmi színpa­dokénak pedig a kassai Szép Szó lett (A KOSZOVÓI LÁNYKA). A szavalok és prózamondók versenyében az első helyezettek — vers: Nagy Dezső — Kassa, Gecse Jolán — Kassa, próza: Molnár Judit — Ipolyság, Pajtás Rózsa — Gömör. Dusza István KIMAGASLÓ TEL­JESÍTMÉNY NÉLKÜL-i fesztiválról számol be az ÚJ SZÓ hasábjain 1981. június 4-én. Szerinte "a néző figyelmeztető jelenségeket állapít­hatott meg az idei Jókai Napok résztvevő csoportokat látva". Melyek voltak ezek a figyelmez­tető jelenségek? Elsősorban a dramaturgiai hiányosságok halma­za, amelyek közt válogatva Dusza szerint a zsűri ennek arányában hozta meg a döntését. Az irodalmi színpadok versenyére is odatette a kritikus kérdőjelet: NINCS VÁL­TOZÁS? (ÚJ SZÓ, 1981. június 2.) Joggal juthat eszébe a ma odafigyelójének, vajon milyen vál­tozásokra lenne szükség ma ah­hoz, hogy ezt a kritikusi kérdést egyáltalán feltehesse valaki... Azért a XVIII. Jókai Napoknak is voltak jó előadásai. Itt van mindjárt a Szép Szó-produkció, a CANTA­­TATA PROFANA, amelyet Gágyor Ildikó rendezett. Vagy a formabontó "mesejáték", a marcelháziak előa­dása: MÁTYÁS KIRÁLY LOPNI MEGY. Neszméri Sándor így beszél a Visszhang 1. számában: "Voltam "ellenzsüri", aztán zsűritag, az idén pedig a válogató bizottság tagja­ként jártam végig az országot, hogy amatőr mozgalmaink legjobbjait értékeljem, s társaimmal, a bizott­ság tagjaival a legjobbak legjobbjait juttassam az országos verseny­re..." Vagyis: akkor még voltak "legjobbak". S a "legjobbaknak" is voltak "legjobbjaik". Nem élcelődni akarok, hanem figyelmeztetni... De kit is akarok figyelmeztetni? Talán egy kicsikét magamat is, meg azokat a "társaimat" akik nem... Akik nem adtuk át, csak megtor­pantunk..." KISS PÉNTEK JÓZSEF Találó elnevezés Bármennyire kellemetlen, be kell ismernünk, hogy a kolozs­vári Főtérre nem illik a Szabad­ság név, mert a szabadság még csak a vágyainkban, álmainkban él. Annak idején nagy örömmel fogadtuk a "felszabadulást"; csak később derült ki, hogy a náci megszállást a szovjet meg­szállás váltotta fel, a horogke­resztes diktatúrát a sarló-kala­pácsos. 1989 decemberében is azt hittük, hogy a mártírjaink áldo­zata árán a szabadság korszaka köszöntött be. Most már látjuk, hogy a változás kevesebb, mint 44-ben: ugyanaz a diktatúra maradt, ugyanazokkal az embe­rekkel, csak más néven és kissé megváltozott formában: ugyan­azok packáznak velünk a hiva­talokban. Ugyanazok lopják a nép vagyonát, ugyanazok bolon­­dílják az embereket populista és sovén demagógiával. A kolozsvári Főtérnek csak annyi köze van a szabadsághoz, hogy itt a görög-katolikusok szabadon misézhetnek a szabad ég alatt, pár száz méterre a templomuktól, amelyet a dikta­túra elvett tőlük és máig sem adja vissza: itt engedi meg magának azt a szabadságot a város heccmestere, hogy egymás ellen uszítsa a város lakóit. A diktátorok különben sem szere­tik a "szabadság" szót, úgy félnek tőle, mint ördög a töm­jéntől. Az Egyesülés tér elnevezés viszont találó, mert a hecckam­pányban egyesül a gonoszság a butasággal, a műveletlenség az agyafúrtsággal, az ízléstelenség a nacionalista gőggel, a jogtiprás a cinikus képmutatással, az ön­kény a hazugsággal, a vasgárda ideológiája a bolsevizmussal. Még kell egy forradalom alt­hoz, hogy a kolozsvári Főtér újból, és ezúttal megérdemelten felvehesse a Szabadság tér ne­vet. KEY LÁSZLÓ (Kolozsvár) UKRÁN RENDELET a kisebbségi nyelvhasználatról Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja rendeletét adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzetiségi kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtására. E do­kumentumban az elnöki megbí­zott kötelezi a helyi állami szerveket, a vezető beoszjásbcm dolgozókat, hogy az állami és társadalmi szervek, vállalatok és intézmények nevét, akárcsak a városok és a falvak, az utcák és a terek nevét ukránul és az adott településen élő nemzetiségi ki­sebbség nyelvén tüntessék fel. A rendelet továbbá előírja, hogy ahol valamelyik nemzetiségi ki­sebbség alkotja a lakosság zö­mét, az állami ukrán nyelv mellett az adott nemzetiség nyel­vét is liaszjuílják az állami és a társadalmi szerveknél, a válla­­latohiál és intézményekben. En­nek szavatolása érdekében az ilyen helyeken alkalmazott hiva­talos személyek számára kötele­ző, hogy mind az ukrán, mind pedig a nemzetiségi kisebbség nyelvét beszélje, a hivatása gya­korlásához szükséges mérték­ben. Az utóbbi időben az ukráti nacionalista erők, nevezetesen a tucatnyi pártot és társadalmi szervezetet egyesítő Kárpátaljai Ukrán Néptanács hevesen tilta­kozott az ellen, hogy a középü­leteken, valamint a rendezvénye­ken az ukrán állami zászló mellett a nemzeti lobogókat is használták a nemzetiségi kisebb­ségek E vitának is véget vet az elnöki megbízott rendelkezése, mely kimondja, hogy a nemze­tiségi kisebbségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják Az elnöki meg­bízott rendeletének maradékta­lan érvényesítése érdekében még módosítani kell az ukrajnai nyelvtörvényt. Ez ugyanis még a Szovjetunió fennállása idején készült, s az állami ukrán nyelv mellett csak az orosz nyelvet említi az ügyvitelben és ügyin­tézésben használható nyelvként. A cenzúrától az etnikai tisztogatásig Etnikai tisztogatásról beszélni Romániában semmiképp sem különleges ötlet, hanem a dol­gok nevén nevezése. Tőkés püs­pök úgymond politikai baklövé­sei miatt, amelyek az amerikai sajtónak nyilatkozott "etnikai tisztogatás"-szintagmában kul­mináltak — és amitől őrjöngött a Parlament — egyetlen vád érheti a püspököt, az őszinteség vádja. Vagyis annak a "diplomáciá­nak" a hiánya, amelytől az RMDSZ mai napig a Demokra­tikus Konvenció "szegény roko­nának" szerepét tölti be. Az etnikai tisztogatás valóban jól jönne azoknak, akik a kom­munizmus visszarendeződésén ügyködnek. Már Ceausescu tud­ta: az egyetlen hatásos és pro­­fitábilis nemzeti "kötőanyag" a gyűlölet. Ma a xenofóbiának, amelyet oly sikeresen szitott mindvégig — s szítanak ma is követői — az egyetlen célja pont ennek a gyűlöletnek a további megőrzése. Jó példa erre az országban már alig létező zsi­dókkal szemben tanúsított anti­szemitizmus, azok a gyűlölet­ül! LAPOZGATÓ hullámok, amelyek a gavrák, vadimok, funarok szónoklatai­ból törnek fel. A nemzeti tisztogatás a kom­munizmus teljes arzenáljával megy végbe. A marosvásárhelyi pogrom sokk-hatással kezdő­dött, majd a rendszeresen ismé­telgetett sértegetésekkel folyta­tódott. A romániai magyarokat naponta provokálják. Példa erre a Mesagerul Transilvan napilap­ból Ion Timis cikke is: "... Ennek a Pannon síkságról érkezett népnek a történelme a legjobb bizonyíték állandó ter­jeszkedési vágyukra, s a szom­széd népek eltiprására. Ennek érdekében pedig felhasználnak mindenféle háborút, szövetsé­get, avagy a betelepítés straté­giáját, a legaljasabb eszközöket, gyilkoláshoz, vérbosszúhoz fo­lyamodva." (M.T.184.) A kommunistáknak egy má­sik fegyvere a félretájékoztatás. Példát erre ugyancsak 1. T. cikke szolgáltat: "a népek (Európa népei, szerk. megj.) a magyar revizionizmus ellen hozták létre az Európa Parlamentet." Ha ehhez hozzászámítjuk a folya­matosan tapasztalható diszkri­minációt, fogalmunk lehet, hon­nan és hova tart az etnikai tisztogatás. Nem tartom tehát baklövés­nek Tőkés püspök kijelentését, mint ahogy az sem véletlen, hogy a funarok és eristoiuk a püspök rangja helyett, csak mint egyszerű lelkészt emlegetik Tő­kés Lászlót. Amit pedig a kom­munisták soha nem fognak meg­bocsátani a püspöknek, az, hogy a román forradalom szikrája Temesváron, mégpedig a refor­mátus templomban lobbant fel. Egy másik eszköz az etnikai tisztogatás folyamatában a cen­zúra. Ilyenek a kábeltelevízió­­hálózat beszerelését akadályozó intézkedések is. A polgármester városunkban mindent megtesz a Portál cég gáncsolására, csu­pán azért, hogy a kolozsvári lakosok ne láthassák a magyar szatelit adást, a DUNA TV műsorát. Mert ez is cenzúra, az etnikai tisztogatás egyik, ha talán nem épp a legelső lépcsője. Hatékonysága máris nyilván­való. A magyar fiatalok közül egyre többen választják a lete­lepedés útját. Elvesztettük a németeinket, zsidóinkat, most pedig a magya­rokon a sor, mert nem hagyják magukat asszimilálni. Termé­szetes tehát Tőkés László állás­­foglalása, hisz ő minden körül­mények között az ittmaradást hirdeti. Meggyőződésem, hogy az "etnikai tisztogatás"-szintagmá­­ja pontosan megválasztott, le­het, hogy azért, mert (most még) nem azonos a szerb mészárlás­variánssal. OCTAVIAN BRÄTILA A HÉT 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents