A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
FIGYELŐ A szlovákiai magyar politikai sajtó nyelve SZABÓMIHÁLY GIZELLA (A XXIV. Kazinczy Napokon elhangzott előadás szövege) Az anyanyelvi társaság élőnyelvi szakcsoportjának távlati tervei közé tartozik a szlovákiai magyar nyelvhasználat valamennyi színterének feltérképezése; ezen belül fontos helyet foglal el az írott stílusok vizsgálata. Előadásom ehhez a résztémához kapcsolódik, olyan előmunkálatnak tekinthető, mely segítséget nyújt a vizsgálandó jelenségek pontosabb körülhatárolásához és a megfelelő vizsgálati módszerek kiválasztásához. Amikor a szlovákiai magyar nyelvhasználatot s ezen belül a politikai sajtó nyelvét elemzem, ez azt jelenti, hogy a szövegeket nem önmagukban veszem górcső alá, hanem megfelelő magyarországi szövegekkel összevetve, vagyis azt vizsgálom, hogy az etalonnak tekintett magyarországi nyelvhasználattól miben és milyen mértékben tér el (ez a megközelítés nem azt jelzi, hogy a szlovákiai magyar nyelvhasználatot alacsonyabbrendűnek vagy értéktelenebbnek tartanám a "jó" magyarországihoz képest). Az összevetéssel kapcsolatban a legelső s legalapvetőbb nehézség a két anyagban mutatkozó súlycsoportbeli különbség: egy tízmilliós állam népességét "kiszolgáló" differenciált sajtóval szemben egy félmilliós kisebbségé áll. A nyelvészeti vizsgálódás szempontjából az sem érdektelen, hogy a magyarországi sajtónyelv vizsgálatakor több személy írásaiból válogathatunk, ami lehetővé teszi a közös és az egyéni stílusjegyek biztosabb elkülönítését. A hazai magyar újságírók közül egy szűk, aránylag jól körülhatárolt csoport műveli ezt a szakterületet, ezért sokszor kérdéses, hogy egy-egy szó, kifejezés a szlovákiai magyar politikai szótár eleme-e, vagy csak a kérdéses újságíró egyéni nyelvhasználatára jellemző. Továbbá a teljes és jól tagolt sajtóstruktúra velejárója az újságíró-társadalom jobb szakmai felkészültsége és a szakosodás lehetősége — ezek a feltételek kisebbségi helyzetben ritkán teljesülnek. A vizsgálandó szövegek kijelölésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy fordításról vagy autonóm szövegről van-e szó. Ezt a két szövegtípust a kisebbségi sajtó esetében rendkívül nehéz elkülöníteni, hiszen a lapok a híranyag nagy részét a szlovák vagy a cseh sajtóirodától kapják, azonkívül a közélet nyelve a szlovák: a magyar képviselők is szlovákul szólalnak fel a parlamentben, bár a kisebbségi (magyar) pártok megalakulása lehetővé tette a magyar nyelvű politizálást. A nyelvhasználatot, a szöveg stílusát természetesen az újságíró pártállása is befolyásolja. Ami a szlovákiai helyzetet illeti, a szó szoros értelmében vett pártsajtóról nem beszélhetünk (a lapok is függetlennek tüntetik fel önmagukat), bár köztudott, hogy az egyes sajtótermékek, pontosabban újságírók egyik vagy másik párttal, mozgalommal szimpatizálnak. Mindannyiukban azonban közös, hogy ellenzékben állnak a jelenlegi hatalommal szemben, vagyis nálunk nincs magyar nyelvű kormánypárti sajtótermék. (Érdekes volna megvizsgálni — s erre a jövőben talán sort is kerítünk — azt az időszakot is, amikor az FMK, a mai MPP a kormánykoalíció tagja volt, s összevetni a jelenlegi helyzettel.) Mindezek — és más, most nem részletezett — szempontok figyelembevételével kiválasztottam és összevetettem két, tíz-tízezer szavas korpuszt. A szlovákiai magyar anyagot két napilapunk — az Új Szó és a Szabad Újság —, valamint a Nap című hetilap politikai tárgyú írásai képezték, ezek szövegét vetettem össze a magyarországi Népszabadság, Pesti Hírlap és Heti Magyarország hasonló jellegű cikkeivel (a magyarországi sajtótermékek kiválasztása nagyrészt önkényesen történt, elsősorban az befolyásolta, mihez tudtam hozzájutni). A kiválasztott írások között volt kommentár, tudósítás (parlamenti, kül- és belpolitikai), riport, hír. Tematikájuk is szerteágazó volt (pártpolitika, gazdasági helyzet, parlamenti ülésszak, miniszterek tárgyalása stb.); ez a sokszínűség a feldolgozás során hátrányként jelentkezett, ugyanis a szövegek alapján összeállított szószedet nagyon terjedelmes lett, az egyes szavak és kifejezések gyakorisága viszont alacsony volt. Ha a jövőben valóban értékelhető eredményeket kívánunk elérni, vagy növelni kell a vizsgált anyag nagyságát, vagy a szövegeket tematikailag közelebb kell hozni egymáshoz. A vizsgált anyag valóban a mai nyelvhasználatot tükrözi, mert az utolsó nyolc hónapot öleli fel (1992 július—1993 február). A másik forrást azok a szavak és kifejezések képezték, melyeket fokozatosan és rendszeresen gyűjtöttem, ezek némelyikéről cikket is írtam már. Az elemzés eredményei a következőkben foglalhatók össze: Az említett okok miatt a szlovákiai és a magyarországi anyag között nem mutatható ki lényeges különbség. A legnagyobb csoportot a mindkét anyagban előforduló szavak és kifejezések alkotják, például: kormány, miniszterelnök, államtitkár, parlament, küldöttség, képviselő, szóvivő, sajtóértekezlet, pártpolitika, beiktatás, elnökválasztás, interpelláció stb.; illetve az ilyen kifejezések és szókapcsolatok: saját kérésére fogadta, elégedetlenségének ad hangot, megtárgyalják a vitás kérdéseket, közös nyilatkozatot fogadnak el, tájékoztatja a sajtó képviselőit, ratifikálják a megállapodást, gazdasági fellendülés, gazdasági stratégia, politikai nyilatkozat stb. A közös szóanyag egy része nemzetközinek tekinthető a tekintetben, hogy megfelelőjük létezik más nyelvekben is (főleg az angolban és a németben), s a politikai változások után ezekből került át a magyar, illetve a szlovák nyelvbe. Ilyenek pl.: szociális piacgazdaság, szociális védőháló, szerkezetátalakítás, pártállam, önkormányzat, vállalkozói szféra, emberi és állampolgári jogok, visegrádi csoport, közép-európai reformállamok, posztkommunista államok stb. Ebbe a csoportba tartozik az elmúlt időszak egyik divatszava, a régió (illetve a regionális) is, mind a magyarországi, mind a szlovákiai (szlovák és magyar) sajtó szívesen él vele. Elterjedése nyilván összefügg azzal, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak az állampolgári kezdeményezések, s ezen belül mind jelentősebbé válik az egyes vidékek, területek közötti természetes, évszázados kapcsolatok újraélesztése. Véleményem szerint napjainkban kialakulóban van a régió szónak egy sajátos jelentése, melyet így írhatnánk körül: ‘bizonyos vidékeknek, településeknek a mesterségesen kialakított adminisztratív alakulatokon (országok, kerületek, járások stb.) átnyúló tömörülése’. A vizsgált szavak és kifejezések egy kisebb csoportja csak vagy elsősorban a magyarországi nyelvhasználatra jellemző: házelnök. T. Ház szlovákiai magyar lapban még nem találkoztam velük, valószínűleg azért, mert szorosan kötődnek a magyar parlamenthez. Mint politikai terminus technicusok szintén Magyarországhoz kapcsolhatóak az igazságtétel (történelmi igazságtétel), puha diktatúra, médiatörvény, médiaháború, médiaügy, médiamegállapodás, médiaszakértő kifejezések. (Befejezés a következő számban) 4 A HÉT
