A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
VÁNDORLÁSOK Amikor a sivatag kivirágzik inktől is. Ennek ellenére állami szinten úgy gondolkodnak rólunk, mint egy olyan vállalatról, amely talpon maradt. Hangsúlyozni szeretném, hogy kedvező eredménnyel járó látogatásaink többnyire saját kezdeményezésre jöttek létre. — Szűkebb környéken az a nézet uralkodik, hogy a hajógyár létezése nemcsak az itt dolgozóknak fontos, hanem a városnak, sőt, a tágabb környéknek is... — Ezt a véleményt csak megerősíteni tudom. Annak ellenére, hogy gondjaink vannak, megrendeléseink által, amelyekkel jelen vagyunk a nyugati piacon, több, mint kétezer szállítóval kerültünk üzleti kapcsolatba. így közvetve nekik is segítünk, hogy eljussanak a fejlett gazdasági piacokra. Ez vonatkozik szinte egész Szlovákiára. Nekem személy szerint nagy örömet jelent, hogy így elsősorban szűkebb pátriánknak tudunk segíteni munkamegrendelésekkel és az anyagellátásban is. — Talán az eddigi kérdéseknél is jobban érdekli az embereket a bérek fejlődése. — Összehasonlítva a szlovákiai vállalatokkal, a hajógyárban az átlagfizetések az országos átlag fölött vannak. A bérek az utóbbi két évben évente 20—30 százalékkal nőttek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez elég, hiszen az infláció mértéke és a szociális nyomás jóval meghaladja. A bérek aránya az összes költségekhez viszonyítva viszont nálunk elég magas, s erre gyakran figyelmeztetnek bennünket a nyugati cégek képviselői is. 1993-ban viszonylag radikális változást kívánunk bevezetni, éspedig azzal, hogy az összbéralapot meghagyva igyekszünk megszabadulni olyan munkatársainktól, akik csak úsznak az árral, és keveset produkálnak. Egyszerűbben fogalmazva a béralapot csak az eladás mértékével emeljük, és ezt kevesebb ember között osztjuk el. — Hallhatnék valamit a konkrét tervekről is? — 1993-ban az előző évihez képest termelésünket 30 százalékkal kívánjuk emelni, és ez a tervünk már megkötött szerződésekkel, megállapodásokkal van alátámasztva. Dolgozóink száma jelenleg háromezer alatt van, és ez a szám előreláthatólag további 300-zal csökken az idén, persze elsősorban az improduktív szférában. Mivel nagyon nehéz előre megjósolni az anyag- és energiaárakat, többféle pénzügyi tervet dolgoztunk ki, viszont mindenképpen számítunk arra, hogy ez az óv mar nyereséges lesz. — A szerkezetváltással bizonyos fokig együtt járt a generációváltás is a vállalatnál. Te is fiatal ember vagy. Mondd el, hogyan élnek ma a hajóépítők... — Dolgozóink átlagéletkora néhány évvel ezelőtt még viszonylag magas volt, napjainkra negyven év alá süllyedt. A vezető beosztásokban fiatal emberek dolgoznak, de a közép és alacsonyabb kategóriákban is sok a fiatal. Ami engem illet, minden időmet a munka kötele. 1990-re visszanyúló gondokat kellene megoldanunk, és ez az akciókeretünk előrenyúlik 1996-ig. A családra és a kedvteléseimre nagyon kevés időm jut. Feleségem orvos, egy tizenkét éves fiam és egy négyéves kislányom van. Nekik nemcsak a hajókat, hanem a jövőt is építem a munkatársaimmal együtt... BEKE ISTVÁN Autóbuszunk a Holt-tenger partjáról indul el Izrael legdélibb csücskébe, a Vörös-tenger partján lévő Eilat kikötőbe. Az út több, mint 140 km, de mi alig várjuk, hogy láthassuk a Negev sivatagot, amely állítólag most, március közepén virágzik. Kémleljük a hegyes-völgyes, kővel, homokkal borított tájat, vajon hol látunk sivatagi virágot. Sajnos, sehol. Helyette az árnyasabb völgyekben némi zöld színű ritka, enyhe fátyol látható. Az apró fű iparkodik összeszedni az éjjeli harmatot, gyorsan értékesíteni, magot hozni, mert aztán jön a száraz meleg. Hát, ez a sivatagi virágzás. Nemigen érünk rá álmélkodni a természet eme különös jelenségén, mert újra elérve a Holt-tenger partját, vezetőnk közli, hogy Szodomához érkeztünk. Kíváncsian keressük a várost, azt az utat, ahol a bibliai Lót futott hűtlen feleségével a kénköves eső elől. Se út, se város, se rom. Helyette jobbról meredek hegy, az út bal oldalán a Holt-tenger. A hegy ormán egy groteszk sziklaoszlop látható: feje is van, törzse is van. így alakította a sivatagi szél. Mintha maga Lót lenne, s erre a sókincsre mutatna, amelyet a késő századokra hagyott örökségül, meg arra a távolabbi gyáróriásra, amelyben foszfát műtrágyát termelnek. Utunk ismét a sivatagon át vezet. Kiszáradt vádik váltakoznak, imitt-amott olajfa szomorkodik, katángszerű bokrok sárgulnak — várva az esőt. Az út tovább kanyarodva délnek vezet. 1985-ben készült el. Sok hegyet, völgyet szel át, míg eljut Eilatba, a Vörös-tenger csücskéhez. Eilatot még Salamon király foglalta el. El lehet képzelni, hogy hány napig tarthatott az út Salamon teve- vagy gyaloghadának a kietlen sivatagon át a kikötőig, ha a mi Mercedes buszunk három óra alatt tette meg a távolságot a kitűnő aszfalton. Amíg így elmélkedem, buszunk balra tér, hogy megismerkedjünk egy kibuccal. Itt a sivatag síkká szelídül, a szorgos földgyaluk művelhelővé tették a köves, homokos talajt, s messziről idevezették az édesvizet. A kibuc 3 részből áll: termelő rész, központ, lakások. Az idetelepített lakosok (arabok, beduinok, zsidók) eleinte bérelhetik, majd miután keresethez jutottak, olcsón megvásárolhatják. A központba gyűjtik a termékeket, itt osztályozzák, csomagolják, s innét szállítják el. Átlagban minden tag 2 hektár földet művel a kibuc nyújtotta segítséggel, ideértve a gépeket, fóliasátrakat, árnyékoló hálókat, vízvezetékeket, önműködő vízadagoló berendezést, magokat stb. A haszon és a kiadás közös. Ez a kibuc gyümölcs-, zöldség-, fűszer-, és virágtermesztésre rendezkedett be. Megkóstolhatjuk a frissen szedett dinnyét, pirospaprikát, narancsot. Májusra beérik a szőlő, térd magasságú a csemegekukorica. A szabadban szedik az érett paradicsomot, miközben virágzik is. Estére a feldolgozott termékeket teherautókra, majd repülőkre rakják, s reggel 6 órára a kereskedésekben és a piacokon csillog a friss áru. Vigyáznak a minőségre, mert a leülés belföldi piacokon csak így lehet versenyezni. Tovább indulunk, mert még messze van a cél. Jobbfelől a sivatag, balról a Jordán hegyek kísérnek. Kísérőnk figyelmeztet az itteni hegyek sötétebb színére. Ezek gránithegyek. Sok ásványt, féldrágakövet, nemesfémet tartalmaznak, amelyet Eilatban dolgoznak fel. Célunk végéhez érve mi is bemegyünk egy ilyen feldolgozó üzemmel egybekötött áruházba, ahol bemutatják a malachit (kékes-zöld színű féldrágakő) csiszolását, feldolgozását, majd az árudában elkápráztatnak a szebbnél szebb ékszerek: brilliánsgyűrűk, nyakékek, gyönyörű bizsuk... íme, a sivatag itt is kivirágzik! Betérve egy kávéra, elgondolkozhattunk: Ki hitte volna, hogy mi minden szépet, értéket takar ez a szó: sivatag. Az emberi akarat, élniakarás olt is életet teremt, ahol nélküle csak fújná a szél a homokot tovább, egyik hegyről a másikra... SZABÓ ZOLTÁN A HÉT 3
