A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-30 / 18. szám
OTT JÁRTUNK HAJÓGYÁR-történelmi hullámverésben... Komárom joggal tartható számon a legfontosabb városok között, hiszen határában Szlovákia két legnagyobb folyója ad randevút egymásnak: a Vág és a Duna, s ennek köszönhetően itt összpontosul a víziközlekedés "eszközeinek" gyártása. A Szlovák Hajógyár Rt. helyzete nem volt Koňa Bohumír mérnök mindig rózsás, sőt, gyakran inkább a viharos vizen léket kapott hajóhoz volt hasonló. Ha csak az utolsó rendszerváltásnak nevezett léket vesszük számításba, az úgy kapta oldalba ezt a gyáróriást is másokkal együtt, mint a néhai Titanicot a váratlanul felbukkanó jéghegy. Hogy miképpen sikerült ezt a "jéghegyet" szorgos munkával elolvasztani, többek között erről is kérdezem Koňa Bohumír mérnököt, a Komáromi Szlovák Hajógyár Rt. gazdasági igazgatóját. — Mindketten több éve dolgozunk ebben az üzemben. Szerinted mennyiben változtak a viszonyok és teltételek a rendszerváltás előtti időszakhoz képest? — Úgy gondolom, hogy a három évvel előtti és még régebbi feltételek a maiakkal nagyon nehezen hasonlíthatók össze. A bársonyos forradalom előtti időszakban gyakorlatilag egyetlen piacra voltunk utalva, és gyártmányaink jelentős része a hadiipar számára készült. Áruforgalmunk további részét az elektrotechnikai termékek alkották IRA 03-as kapcsolószekrények formájában, és a Cseh Hajógyár részére gyártottunk fedélzeti és csónakberendezéseket. A KGST szétesése és a hadiipari termékek gyártásának leállítása következtében teljes vonalon sebezhetőekkó váltunk. Most már elmondhatom, hogy az elmúlt három évben sikerült végrehajtanunk a teljes termékszerkezetváltást, és sikerült megváltoztatni termelési aktivitásunkat. Az eddigi egyetlen, a Szovjet piac helyett, már a nyugat-európai piacon is jelen vagyunk. — Megemlítenél néhányat a megrendelők közül? — Két legjelentősebb nyugati partnerünk a Wessels és a DSR Rostock cég. Ezenkívül természetesen kapcsolatban vagyunk különböző közvetítő cégekkel. Ezek a kapcsolatok számunkra nagyon előnyösek, mintahogy az is, hogy üzleti életünk több partner között oszlik meg. Mint említettem, a hadiipar részére a termelés teljesen leállt, új koncepciót kellett keresnünk. Átálltunk a földmegmunkáló gépek alkatrészeinek gyártására, és így kerültünk kapcsolatba a gazdaságilag fejlett országok piacaival. Elektrotechnikai árutermelésünket a robotokhoz való alkatrészek rossz ellátása következtében kénytelenek voltunk leállítani. Fokozatos üzleti tárgyalások révén ezt a kiesést is sikerült pótolnunk azzal, hogy saját termékeinkhez gyártunk elektrotechnikai berendezéseket. Sajnos, a Cseh Hajógyár a Szovjetunióba történő szállítások megszűnése folytán szintén nehéz helyzetbe került, s ez kihatott ránk is. Cseh partnereinknek különböző fedélzeti elemeket, csörlőket gyártottunk. Ehhez megvannak a technológiai feltételeink és a szabad kapacitásunk. — Az átállás jelentős munkaerő-regulációval is járt. Elmondanád, milyen mértekben ? — 1989-ben a vállalatunknak négy és félezer dolgozója volt, ez a szám napjainkra háromezer alá esett vissza. Ez viszonylag nagy különbség, de szeretném elmondani, hogy a csökkenés nem járt termelésvisszaeséssel, ellenkezőleg, ebben az időszakban kisebb dolgozólétszámmal nagyobb termelést értünk el. Elsősorban az adminisztratív teendőket igyekeztünk egyszerűsíteni, racionalizálni. Sajnos nemkívánatos módon csökkent a termelőerők létszáma is, és jelenleg is munkaerőhiány van szakképzett forrasztokban, lakatosokban és olyan szakmákban, amelyek a hajótest gyártásánál szükségesek. Feltétlenül el szeretném mondani, hogy a nagy munkaerőcsökkenés nem valamiféle tömeges elbocsátás eredménye. Elköszöntünk azoktól a munkatársainktól, akik súlyosan megsértették a technológiai és munkafegyelmet. Vietnami vendégmunkásaink is visszatértek hazájukba, és nyugdíjba vonult dolgozóink helyett sem vettünk fel újakat. — Sok szó esik manapság a minőségről. Mennyiben változott ezen a téren a helyzet? — Elmondhatom, hogy ezen a területen nagy előrelépést tettünk. A régebbi megrendelőink és jelenlegi partnereink igényei összehasonlíthatatlanok. A német Lloyd cég felügyelete alatt dolgozunk, amely a minőségre rendkívül igényes. De alá kell vetni magunkat a Csehszlovák Hajózási Regiszter ellenőrzésének is, és megrendelőinknek, akik a termékeinket átveszik, ígéretes átállásunk nemcsak jó pénzügyi és üzleti politikánk eredménye, hanem elsősorban dolgozógárdánkat illeti köszönet. — Nem maradtunk ki a privatizációs programból sem. Hogy állunk most ezen a téren? — Vállalatunk az elsők között kapcsolódott be a privatizációs folyamatba. Kidolgoztuk a tervet, és vagyonunk 97 százalékát "bevittük" a vagyonjegyes privatizáció első hullámába. Részvényeink magas értéke folytán nagy volt irántuk a kereslet. A részvények három százaléka a nemzeti vagyonalap tulajdonában maradt. A folyamat eredményeképpen mára magán-részvénytársasággá alakultunk át. — Mikorra várhatók az első nyereségek? — Régebben a gazdasági nyereség elosztására meghatározott módszerek voltak érvényben. Részvénytársaság esetében ez a folyamat összetettebb. A törvény szerint a gazdasági nyereség elosztása felől a legmagasabb szerv, a részvényesek tanácsa dönt. Hogy melyik évben hogy határoznak, ezt előre nagyon nehéz megmondani. — Az utóbbi időben elég sok idegen látogató fordult meg itt az igazgatóságon. Mi ennek az oka? — Mivel cégünk az utóbbi két évben nagyon gyorsan magához tért, hamar betört a nyugati frontra, megváltoztatta gyártási programját, egyike lett azon kevés cégeknek, amelyek devizát hoznak az országnak, ami rendkívül fontos, és az egyike azon cégeknek, amelyekről mindenkinek jó véleménye van. Soha nem állítottuk, hogy nincsenek gondjaink, most is vannak, főleg a többszázmilliós tartozás behajtásával régebbi partnerünktől, a Szovjetuniótól, de a hazai megrendelő-2 A HÉT
