A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-23 / 17. szám
ÉGTÁJAK KÁRPÁTALIAI GONDOK Március utolsó harmadában négy kárpátaljai magyar íróval, Balia D. Károllyal, Horváth Sándorral, Kovács Elemérrel és Verziczky Évával találkozhatott néhány dél-szlovákiai város irodalomkedvelő közönsége. Pozsonyban a Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezett baráti találkozót a vendégekkel. Sajnos, az utóbbi időben egyre kevesebb érdeklődő vesz részt az SZMÍT rendezvényein, aminek nyilván megvannak a maga okai, de ezúttal az a nyolc személy pirult a pozsonyi Írók, szerkesztők közönye miatt, aki eljött meghallgatni, milyen a magyar irodalmi és kulturális élet a Kárpátalján. Minden beszélgetés, amely az irodalmi élettel kapcsolatos, szükségszerűen érinti a politikai és gazdasági helyzetet, hiszen ez a két tényező sokban meghatározza a kultúra színvonalát. Az ukrán politikai-gazdasági életet tömören a következőképpen jellemezték a vendégek: a politikai élet zavaros, gazdasági élet pedig egyszerűen nem létezik. Ezért került veszélybe a Kárpátalján a kultúra. Sok magyar értelmiségi hagyja el az országot, s próbál boldogulni Magyarországon. Az otthon maradottak legnagyobb gondja, hogy ezt a folyamatot valamiképpen lassítsák. A gazdasági élet hanyatlása miatti szükségszerű menekülés az irodalmi életet is befolyásolja. Lassan húsz éve már, hogy a kárpátaljai irodalomban megjelent egy erőteljes nemzedék, s félő, hogy — Balia D. Károly szavaival élve — ezután már csak "szórványosan" jelennek meg fiatal írók. Az utánpótlás nevelése ugyanis problémát jelent a Kárpátalján. Mint mondják, az anyaországiak' nem eléggé gondolnak bele, hogy a Magyarországon való továbbtanulás felajánlásával a legtehetségesebb diákok kerülnek át az anyaországba, s nem valószínű, hogy tanulmányaik befejezése után hazatérnek. Horváth Sándor (balról), Balia D. Károly, Kováča Elamár ia a házigazda, Fónod Zoltán A kárpátaljai íróknak, szerkesztőknek nem kis lelkierővel és energiatartalékkal kell rendelkezniük tehát, hogy a felsorolt okokból immár természetessé vált folyamatot megpróbálják visszafordítani, vagy legalábbis lassítani, s szervezzék az irodalmi életet. De ne felejtsük el azt sem, hogy Ukrajna egészen a közelmúltig egy világbirodalom része volt. Szellemi élete — akárcsak a környező államoké — sohasem fejlődhetett a maga természetes módján. A kárpátaljai magyar irodalom is a külső körülmények ellenében jött létre. Az ottani idősebb írógenerációnak is szembe kell néznie múltjával. Sokan felteszik a kérdést: Mi lett volna akkoriban a hasznosabb? A teljes visszavonulás, vagy akár egyfajta meghasonlás árán is a kompromisszumvállalás? Megérte-e egyáltalán? Ezt bizony nehéz, talán lehetetlen is megválaszolni. Hiszén voltak idők, amikor a magyar nyelvű megnyilvánulás már magában is politikai tettnek számított. A mai negyvenesek generációját már elkerülte az a válság, amely napjainkban sok idősebb írót sújt, hiszen ők már valamivel szabadabb légkörben kerültek az irodalomba. Ám ők is megírták a maguk "békeverseit", megtették "tiszteletkörüket", ezért nem tagadhatják meg teljesen gyökereiket. A változást mindenekelőtt az 1989-ben indított Hatodik Síp című irodalmi folyóirat jelentette, amelyet Balia D. Károly szerkesztett, és mivel megjelenésének a Kárpátalján politikai akadályai voltak, Budapesten kellett kiadni. A folyóiratban való megjelenhetésnek két komoly feltétele volt: a magas fokú esztétikum és a szakmai hitelesség. Balia D. Károly azóta már távozott a lap éléről, és — Pánsíp címmel — egy új folyóiratot indított. Időközben ugyanis a Kárpátalján több kulturális, irodalmi folyóirat, antológia, kulturális magazin megszűnt, s a szerkesztő úgy gondolta, hogy túlságosan mély a szakadék a már elit folyóiratnak számító Hatodik Síp és a többi kárpátaljai magyar folyóirat színvonala között. Úgy véli, a most indított Pánsíp című magazin jellegű kulturális lap megpróbálhatja áthidalni ezt a szakadékot. Az újságok, kiadók helyzete manapság a Kárpátalján sem könnyű. A valamikor napilapként ismert Kárpáti Igaz Szó hetente csupán háromszor jelenik meg, kulturális melléklete megszűnt, irodalmi rovata nincs. Példányszáma húszezer alá zuhant. A Kárpátalja című közéleti és kulturális lap, melynek szerkesztője Horváth Sándor, havonta jelenik meg. A folyóirat munkatársait a belső és külső gondok arra késztették, hogy kiadásához Magyarországon keressenek szponzorokat. A lapot Nyíregyházán adják ki. A hetente háromszor megjelenő Beregi Hírlap időnként irodalmi melléklettel jelentkezik. A Tárogató című szatirikus lap az idén már a harmadik évfolyamába lépett. A Hármashatár című havilapot Nyíregyházán, Beregszászon és Szatmárnémetiben szerkesztik. Egyik kárpátaljai szerkesztőjét, Kovács Elemért szintén a vendégek között üdvözölhettük. Nagyon hiányzik egy gyereklap, indítását — Bóbita címmel — most tervezik. Az állami könyvkiadó már több mint egy éve nem jelentetett meg magyar nyelvű könyvet. A létező néhány magánkiadó, kft elsősorban szponzorokra épít. A kárpátaljai íróvendégekkel folytatott beszélgetés után valamennyien nehéz szívvel, ám mégis reménykedve távoztunk. Hiszen tapasztaltuk, hogy a Kárpátalján maradt értelmiségiek egy része megpróbálja a lehetetlent: a több mint rossz gazdasági körülmények ellenére terjeszteni igyekszik a kultúrát, az írott szót. A megszűnt lapok, folyóiratok helyébe újakat indít, a leállított magyar nyelvű könyvkiadást önerőből vagy szponzorok segítségével igyekszik újjáéleszteni. Teljes szívünkből kívánjuk, hogy ez sikerüljön is nekik! MELAJ ERZSÉBET Gyökeres György felvétele 12 A HÉT
