A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-23 / 17. szám
ÉLŐMÚLT A párválasztás szokás- és hiedelemköre A zárt faluközösségekre valamikor az Ipoly mentén is jellemző volt az endogám házasodás. Ezek a párválasztási szokások csak lassan oldódtak; helyenként még századunk első évtizedeiben is megvolt az adott településeken belüli nagyszámú házasságkötés, amelyet különböző tényezők befolyásoltak. Közrejátszott a szülők társadalmi állása, vallása, műveltségi szintje stb. Ami az Ipoly folyó bal partján települt községek idevonatkozó házassági szokásait illeti, arról Kapros Márta megállapította, hogy "még a két háború közt is érvényben volt, hogy lenézték, aki más faluba ment férjhez. Erre ugyanis csak a szerény családoknál került sor, a módosabb talált a falun belül." Századunk közepén Manga János az Ipoly jobb partján fekvő néhány községből is hasonlóképp tudósított. Ezt írta többek közt 1942-ben: "Ipolybalogon (Hont m.) ma is leggyakoribb a helyből való házasság, vidékről ritkán hoznak asszonyt. Öt esztendő is elment, míg vidékről behoztak egy menyecskét." A délebbi falvakban Kocsis Aranka vizsgálta meg az endogám házasodási szokásokat. A kéméndi anyakönyvek vizsgálata alapján megállapította, hogy "a XVIII. és a XIX. században a kéméndi vőlegény és menyasszony párja túlnyomó többségben helybeli volt. Csak néhány kéméndi házasodott össze nagybényivei, illetve a XIX. század végén bartival". A vidéki udvarlástól a legények, ha erre már rá is álltak, a verekedések miatt is féltek. Az idegent a más falubeliek nehezen fogadták be, gyakran elverték, elzavarták az ilyen párkercsőt. Egy deméndi adatközlőm, aki cselédlegény volt, így emlékezett a vidéki udvarlásokra: "Nekem egy ismeretsígem vót Fölsőszemeréden. Tisztőtck engem, becsültek azok a leginyek. Én ott szolgáltam azelőtt, és nagy barátok meg rokonyok is vótak. Nem köllött fényi, hogy megvernek. De kérőt, hogy valakit megvertek, vagy meg akartak vemyi. Például Balázs András deméndi volt. Eljárt oda Alsószemerédre. Annyit mondott, hogy mikor elment oda, azok a legények észrevették, mentek az ablakra. — Ki van itt? Gyüjjön ki! Ha mer, gyüjjön ki! — kiabálták" (Máté Lajos, 1901.). Néhány évvel ezelőtt az Ipolyfödémcsi Plébániahivatal anyakönyvcit vizsgáltam meg. Az 1895-től 1960-ig vezetett házasultak anyakönyvében jól nyomon követhető, hogyan alakultak az endogám és exogám házasodási szokások Ipolyfödémesen és a szomszédos Kclenyén. A két falu fiataljainak exogám kapcsolata pontosan nem állapítható meg, mivel az idegenben társat talált itteni legények KIS PALÓC NÉPRAJZ házasságkötését a legtöbb esetben az itteni anyakönyv nem jegyezte. Szokás volt ugyanis, hogy a házasság legtöbbször a lány falujában köttetett, s az ottani plébánián anyakönyvezték az esküvőt. Kivételek természetesen akadtak. Lévén Ipolyfödémes és Kelenye szegényebb falvak, az exogám házasodási szokások is nagyobb számban előfordultak. Nagy volt a két falu közti összeházasodások aránya is. Az anyakönyvi bejegyzések alapján Ipoly födém esen 1895-től 1929-ig a 201 házasságkötés közül 118, azaz 58,70 % endogám volt. A következő másfél évtized alatt a kép úgy módosult, hogy — meglepően az exogám házasságok száma csökkent. Az 1945-öt követő másfél évtized sem hozott e tekintetben különösebb változást. Kelcnyén egy kicsit más képet mutat a statisztika. 1895 és 1929 között a 149 házasságból 87 (58,39 %) volt endogám. 1929-től 1945-ig az 55,67 %, a világháborút követő másfél évtized alatt pedig 48,86 %-ra csökkent. Elmondhatjuk hát, hogy a belső házasságkötéseket illetően a födémesiek ragaszkodóbbak voltak. Az összeházasodási szokások a két háború között évszázadokon át erősek voltak. 1895 és 1929 közt a födémesi exogám házasságok 48,19 %-ban kelenyeiekkel köttettek. A kelenyeieknél ez a szám magasabb. A lenti arány a következő évtizedekben csökkenést mutat. 1945-től 1960-ig a födémesiek exogám házasságából 35,16 % a kelenyeiekkel kötött házasságoké. Az arány tehát ismét a szomszéd falu irányában növekedett A kelenyeieknél viszont ugyanebben az időszakban tovább csökkent az arány. Szólnunk kell még a házasodási körzet határairól is. Az elemzésekből tudjuk, hogy az ipolyfödémcsi lányoknak í929-ig 15 faluból került vőlegényük. Ezekből a községekből 13 húsz kilométeres körzeten belül van. Mindössze kettő — Bakabánya és Szelény — esik nagyobb távolságra. A legtöbb férj a szomszéd faluból, Kelenyéről került ki, összesen 24. Aztán Ipolyszécsénke (10) és Ipolynyék (9) következik a sorban. 1929 és 1945 között módosult a szőkébb házassági határokon kívüli falvak száma. Több ilyen községből jött ugyanis legény feleségért Födémesre. Ezek közé a települések közé tartozik Balassagyarmat, Bernecebaráti, Horpács, Magyarad és Szentendre. Valószínűleg az új határmódosítások eredménye volt, hogy a nagyobb körzetében lévő falvak közül 4 az Ipolyon túlra esik. S bizonyára a nagyobb nyitottságnak, az utak további kiépítésének az eredménye, hogy a kelenyeiek is más irányba orientálódtak, s már csak öten kerestek feleséget Födémesen. Ugyanakkor növekedett azoknak a szécsénkei, palásti és hídvégi legényeknek a száma, akik Födémesre jöttek feleségért. 1945 után Alsószemeréd, Csábrágvarbó, Lazany, Léva és Vágfarkasd lépett a távolabbi falvak sorába. Megjelenik az első szlovák vőlegény, Lazanyból. Ezzel cgyidőben ismét emelkedik a kelenyeiekkel kötött házasságok száma (8). A ke lényéi lányok 1895 és 1929 között 12 faluból kaptak férjet. Ebből kettő esett távolabbra, mint húsz kilométer: Csábrágvarbók és Salgótarján. Három és fél évtized alatt egy szlovák legény nősült Kelcnyéből. 1929 és 1945 között a házasodási határok erősen módosultak, a szűkebb határon belüli falvak száma 7, szemben a távolabbi 8 községgel. A lányoknak tehát összesen 15 faluból akadt férjük. Ezekből a községekből 5 a mai országhatáron kívülre esik, egy pedig szlovák község. Az exogám házasságkötésből a legtöbb (10) födémesi legényekkel történt. Emelkedett ugyanakkor a másik szomszédfalu, Szécsénke legényeivel kötött házasságok száma is (6). 1945 után 16 községből jöttek legények Kelenyébe feleségért. Ebből öt — Detva, Hriňová, Jóka, Malinovce, Sládeckovce — a szűkebb házasodási határon kívül van, s zömmel szlovák település. Ebben az időszakban Szécsénkéről és Ipolynagyfaluról már ugyanannyi le_gény keresett Kclenyén feleséget, mint Ipolyfödémesről. CSAKY KAROLY A HÉT 11
