A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-23 / 17. szám

OTT JÁRTUNK ÜZENET, LÁTVÁNY, VÍZIÓK... "TRAGÉDIA"­­BEMUTATÓ A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZBAN "A szerző megír egy da­rabot, a szí­nész eljátszik egy másikat, a közönség megért egy harmadikat." (JEAN VILAR) A római szín Adóm (Boldoghy Olivér) és Éva (Dó­sa Zsuzsa fh.) a konstantinápolyi színben Impresszióimról Ülök a nézőtéren, és ébren álmodom. Plexi-üveg-fém-elemek, illetve a mez­telen "igazságot" alig elfedő leplek és suhogó selyem hacukák közé illesztett múltunkról, jelenünkről, jövőnkről (?) támadnak látomásaim. Rémképek. Tényképek? Ébren álmodva utazom időgépemen. (Tudom, én is csak egy átutazó vagyok ezen a sárgolyón.) Ismerős zörejek, felcsigázó zenefosz­lányok. Egyre többet mocorgok — nem férek a bőrömbe. (Nyugtalanít a felis­merés?) Itt (a nézőtéren) is vagyok, ott (a színpadon) is vagyok, jaj, de nagyon boldog... Boldog? Inkább kételkedő, magányos... sziv-észlény. EMBER. A tér és az idő határtalan, mégis meg­béklyóznak örökségként kapott korlá­táim. A béklyót cipelve utazom tovább a következő állomásig. Vajon miért, mi célból? "A cél halál, az élet küzdelem..." Fülemben József Attila szavai: "Mért legyek én tisztességes? Kite­rítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterí­tenek úgyis." Adám — Éva — utódok, talán a "miért"-nél sokkal fontosabb a "ho­gyan"! Azután lebegek. A színpadon a paradicsomi emberpár idillikus moz­gása azt sugallja: talán van remény... Majd elkápráztat "Az űr"-szín lát­ványorgiája. Ez lesz a kedvenc képem. Ezen az állomáson szeretnék hosszasan időzni... vagy a patyolattiszta angyal­kák között. De az irtózatos-csodálatos "Föld szelleme" visszatérít a tragiko­mikus sorsú Föld-lakók közé. (Ember küzdj és bízva bízzál?!) Az előadásnak vége, de én ébren álmodom tovább. Csernobili nyomorékokat, bősi vízi­­szörnyet és sellőket, jelenkori hordó­szónokokat képzelek a "plexi-kalitká­ba". Ez a mi tragédiánk. Értenünk és/vagy élveznünk kellene... A produkció után állítom, hogy e "látvány-színházban" nem veszett el a darab eszmeisége, üzenete. Ki tudja, hogy a színikritikusok egyetértenek-e velem, amikor kijelentem: "Az ember tragédiája" komáromi premierjén szín­házi unikumot kortyolgathattunk. Ja, hogy azt a bizonyos keserédes uniku­mot sem szereti egyformán mindenki?! Különlegesség ide vagy oda, fogyasz­tása után egyesekben mégiscsak a keserű szájíz marad. Ezzel én nem így vagyok. A látott színilázi unikummal sem, ezért ürítem poharam az egész alkotógárdára, illetve izgalmas, merész vállalkozására! Mások — kissé más­képp JESZENSZKY GÉZA, az MK kül­ügyminisztere: — Madách "Tragédiá­ja" a kedvenc műveim egyike, ezért rendeztem úgy a teendőimet, hogy okvetlenül Komáromban lehessek a bemutatókor. Mivel e mű színpadra állítása nagyon merész vállalkozás, ezért sajnos, csak ritkán mutatják be színházainkban. A komáromi előadást érdemes volt megnézni. Formabontó (egyesek szerint talán szentségtörő) vállalkozásnak lehettünk tanúi, de Ma­dách zsenijének titka, hogy ha az egyes színeket bármilyen elrendezésben is adják elő, akkor is magával ragad. Ez alkalommal értő kéz "ollózta össze" a színeket, ezért a változtatás nem vont le a mű értékéből, üzenetéből. A szlovákiai magyarság számára az üze­net lényege: vállalni kell a küzdést, úrrá kell lenni a nehézségeken! E lap hasábjain keresztül gratulálok az egész alkotógárdának, és köszönöm a szín­házi élményt! Remélem, hogy itt és Magyarországon is még nagyon sokan lehetnek részesei ennek a szép élmény­nek! BOROS JENŐ, az MK pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvi­vője: — Elmondhatom, hogy egy teljesen újszerű "Tragédiát" láttam. Azáltal, hogy az alkotók a mába helyezték és lerövidítették a darabol, azzal is az aktualitását növelték. A darab mondanivalója örökérvényű, de ez a fajta rendezői megközelítés — a mondanivaló sűrítése, a színek atipikus válogatása — tulajdonképpen jelenko­runk, világunk tükörképe. A zenei aláfestés, a különféle agresszív zajok, a közönség soraiból bekiabáló színé­szek mind-mind ezt a zaklatott XX. századvéget, ezt a többszöri rend­szerváltást átélő Európát tükrözték. A mai életérzés és az ún. paradicsomi állapot megjelenítésére is alkalmas díszletkép, a korhűséget csak egy-egy vonásukban magukon viselő kosztü­mök azt sugallták: a viselet csak egy máz, a lényeg mindenütt, mindenkor maga az ember. A háttérben zajló mozgáskompozíciók elősegítették, hogy a színekhez megfelelő hangulat teremtődjék — erősödjön az összhatás. Miközben az előtérben az emberi sorsot követtük nyomon, a háttérben zajlott a kornak megfelelő hétköznapi élet. Szinte az lehetett az érzésünk, hogy bármelyik háttérben mozgó ember kiemelésével egy hasonló színjátéknak lehettünk volna a tanúi. Napjainkban — a napi aktualitásokat figyelembe véve — a vidéken, Madách darabját bemutatni egy óriási vállalkozás, amiért minden elismerésem! Azzal, hogy ilyen újszerűén mutatják be, a darabot már többször látott nézőnek is nyújtanak valami újat, többletet. De hozzáteszem: én nem vagyok színházi szakértő! BASILIDESNÉ ANDOR EDIT, a budapesti THÉBA Nemzetközi Színi Akadémia vezetője: — A premier előtt nem is gondoltam, hogy ennyi újat lehet mondani ezzel a darabbal. Na­gyon sok olyan lényeges üzenet a felszínre került, amely a ma emberének szól. Dósa Zsuzsa (Éva) főiskolás létére 2 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents