A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-23 / 17. szám

tudatos különállásunk tanújelét adjuk, kifejezzük másságunkat, megszervezzük alanyi létünk kezdetleges formáit. Sokszázezres tömegünk számára a Csemadok jelentette az egyetlen nyilvános fórumot, ahol magyarként élhetett. Ez jelentette a túlélés reményét és lehetőségét". Javasolta, alakítsuk ki a közép-európai népek között az egyenrangúságot és a partnerségen alapuló társnemzeti viszonyt. "A Csemadok remélhetőleg betöltötte korábbi nemzedék-szerepét, túlélési küldetését. Ma a sokszínű és demokratikusan szerveződő társadalmi érdekcsoportok, munkaformák keretét, társadalmi érdekvédelmi szervezetet kell megteremtenünk. Az alapok, a szervezeti keretek és a tapasztalatok adottak. Tehát — mondhatni — könnyű a dolgunk. Van mire építenünk."

A vitában több felszólaló szorgalmazta a szlovák rádió, illetve a szlovák televízió magyar nyelvű műsorainak bővítését, valamint azt, hogy az utóbbi intézmény munkatársai ne csak a Dél-Szlovákiában élő magyarok életéről számoljanak be, hanem arról is, ami éppen Gömörben vagy a Bodrogközben történik. Volt, aki az egyházak jelenlétét hiányolta a közgyűlésről. Többen annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szövetség a "táncolás és az éneklés" mellett vállalja fel azt is, amiért 1949-ben létrehozták, tehát védje a szlovákiai magyarság érdekeit. Elég volt csak körülnézni a közgyűlésén, s a jelenlévők életkorából megállapíthattuk, hogy a szövetségnek valóban égetően szüksége van egy átfogó ifjúsági programra. Hiszen a küldöttek között nagyon kevesen voltak a fiatalabb korosztály képviselői közül.

A tanácskozás második napján a jelenlévők elfogadták a szövetség program- és határozati javaslatait. A Csemadok főtitkári teendőit ideiglenesen Bárdos Gábor, a szövetség jelenlegi titkára látja el.

A Csemadok országos közgyűlésén a már említett Roman Kováčon, Boros Jenőn és Duray Miklóson kívül a vendégek soraiban ott volt többek között Milan Zemko, a Szlovák Köztársaság Elnöki Hivatala Belpolitikai Főosztályának igazgatója (aki üdvözlő beszédet is mondott), Maximilian Pammer, az Osztrák Köztársaság pozsonyi nagykövete, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának képviseletében Szabó Tibor, a Muravidéki Magyar Nemzetiség Önigazgatási Közösség, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége, a Horvátországi Magyarok Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviselői, Molnár Imre, a Rákóczi Szövetség főtitkára, Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, valamint a hazai magyar politikai csoportosulások elnökei és országgyűlési képviselői.

KAMONCZA MÁRTA

FOTÓK: MÉRY GÁBOR

Bi/Jiclv Ida az "Összetartozás" citmi festménye előtt

Vissza a gyökerekhez

BUDIÁS IDA KOMÁROMI KIÁLLÍTÁSÁRÓL

"A festészet, szobrászat, irodalom, zene sokkal közelebb áll egymáshoz, mint az emberek általában hiszik. Mindegyikük az emberi léleknek a természettel szemben érzett érzelmeit fejezi ki" — vallotta Rodin. Esetek garmadáját lehetne felsorolni, amikor egy-egy művészember átpártol(t) a művészet egyik területéről a másikra, vagy pedig múzsája oly'aimyira homlokon csókolta, hogy alkotói nagysága egyidejűleg több területen is megnyilvánul(t).

Budiás Ida, azaz Ydia B. Kalko, Szlovákiából származó, Münchenben élő festő a hajdani MATESZ népszerű színésznőjeként került be a hatvanas évek színházlátogatóinak köztudatába, hiszen 1962—68 között több darabban (pl.: Szent Péter esernyője, Pillantás a hidrái, Egerek és emberek, Néma levente, Un muri stb.) főszerepet játszott. Ennek ellenére — helyszűke miatt — háromszori próbálkozás után sem vették fel a pozsonyi Színművészeti Főiskolára. Viszont folytathatott volna egyetemi tanulmányokat Prágában, ám közbeszóltak az 1968-as események, amikor férjhez ment az NSZK-ba. A wiesbadeni konzervatórium színésztanszakának elvégzése után az Intim Theater szerződtette, ahol ismét főszerepekhez jutott. Filmszínészként a hires német színész, Günther Pfizmann oldalán váll

ismertté. A hetvenes években jelentős változások következtek mind magánéletében, mind hivatásában. 1973-ban megszületett kislánya, mely esemény is befolyásolta további karrierjét. Elkezdett a festészettel foglalkozni, ami azóta élete szerves részévé vált. 1976-ban Münchenbe költözött, és egy művészeti galériában vállalt állást. Saját akverelljeivel először 1987-ben, odahaza mutatkozott be. E kiállításának pozitív visszhangja volt, amit további sikerek követtek.

Idehaza először március 19-én, "Azember tragédiájának" premierje előtt a komáromi Jókai Színház minigalériájában tekinthettük meg tizenöt, élénk színekben pompázó művét. Közülük nekem legjobban "A bolondozás pillanata", "Anyaság", "Szigetvilág", "Jeruzsálem", "Karnevál Velencében", "Mexikói impressziók" című alkotásai tetszetlek, egyrészt témájuk, másrészt a többinél enyhébb kontúraik miatt.

Záróakkordként néhány sor az alkotó nyilatkozatából: "Alkotásaimból itt, Komáromban, szeretett színházamban szeretnék néhányat bemutatni. Ott, ahol a gyökereim vannak, ott, ahonnan egykor útnak indultam..."

(Miskó) Fotó: a szerző

A HÉT 1