A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-09 / 15. szám
GONDOLKODÓ A Höny vHereshedéseh sorsa Nagyon nem szeretnék a Slovenská kniha könyvesbotjai agonizálásánál a krónikás szerepében tetszelegni, de a könyvek szeretete ösztökél, hogy néhány szót ejtsek a múltról, a jelenről s a jövőről. A könyvpiac elfáradt, tartalékai kimerültek, és nem lesz zökkenőmentes a jelenlegi helyzet fölé emelkedni, különösen ebben az állapotban, amikor nem ismerjük a kultúrpolitikát irányító szervek elfogadható terveit és garanciáit a könyv- és lapterjesztés forgatagában. A pillanatnyi gondokat nem ajánlatos elodázni, esetleg hátráltatni, mivel igen fontos közügyről van szó a művelődés és a kultúra síkján. Sőt, az államnak kötelessége és joga lenne a gyors beavatkozásra a közjó érdekében. A könyvterjesztés megreformálása, talpraállítása, a teljes csődtől, összeomlástól való megóvása közös érdek, nem csak a "nemzetiségi" könyvpiacot érinti, ámbár sokszor elhangzott már, hogy "nemzetiségi" drámát csinálunk egy-egy könyvesbolt bezárásából. A múlt esztendő májusában (A Hét 21. szám) rövidke jegyzetet írtam a nyitrai antikvárium bezárattatásáról, amiért a Koridor című szlovák napilaptól megkaptam a magamét. Kioktattak, hogy nosztalgiával elsirattam, s nem értem az idők szavát. Felrótták, hogy a Slovenská kniha könyvesboltjainak sorsában nemzetiségi sérelmeket, igazságtalanságot látunk, pedig csak a piac szól bele a dolgokba. Az akkor még mosolyogva emlegetett "durva piaci értékrend" elnyelte a Koridort is, ám attól még a nyitrai antikvárium helyiségei üresen tátongnak, a félbemaradt munkálatok láthatók a falakon é§ a padlózaton, mivel az új bérlők nem tudták előteremteni a magas összeget, amelyet a régi könyvek boltjáért — új gazdáik — kértek. Közben Nyitrán nyíltak új könyvesboltok is, viszont a főutcán megszűnt két forgalmas könyvesbolt, közülük talán majd a Csemadok régi székházával (Malovec ház) szembenire emlékezünk nosztalgiával, mivel az volt az egyetlen Nyitrán, ahol a magyar könyveknek is biztosítottak néhány polcocskát. A könyvesbolt gazdáival mindig szót lehetett érteni a bennünket érintő, érdeklő, sokszor nélkülözhetetlen könyvek megrendelésével kapcsolatban. Ma a püspöki és diákvárosban magyar könyvet sehol nem lehet vásárolni, pedig a Zoboralján hatszáz magyar diák készül a tanítói pályára... A bonyodalmak közepette enyhíti lelkiismeret-furdalásunkat, hogy állandóan figyelemmel kisértük a magyar könyvterjesztés és könyvtáraink sorsát, gondjait. A hatvanas évek végén már javulást is tapasztalhattunk, különösen a Madách Könyvkiadó megalakulása hozott új lendületet a könyves szakmába. Megkezdődött a magyarországi könyvkiadókkal való szorosabb együttműködés, és tagadhatatlanul jó szolgálatot teljesített a prágai Magyar Kultúra könyvesboltjának kiépített könyvhálózata is. Tájékoztatóikat eljuttatták a legtávolabbi magyarlakta vidékekre is. Akkor még aránylag csekély postaköltség mellett gyorsan megküldték a kívánt könyveket. Két esztendővel ezelőtt a Magyar Kultúra (volt) igazgatója Selmeci Alajos úr még optimista hangulatban nyilatkozott lapunknak, vázolta elképzeléseit, szólt a Magyar Kultúra Baráti Körének megszervezéséről, de sajnos az ismert politikai események annyira felgyorsultak, hogy mára a prágai könyvesek súlyos gondokkal küszködnek. Ámde visszakanyarodva Dél-Szlovákia könyvhálózatához, elmondhatom, hogy volt szerencsém és alkalmam néhány könyvesboltban megfordulni, és könyvet vásárolni. Tény, hogy a zömében magyarlakta vidékek könyvesboltjai voltak az ellátottabbak magyar könyvekből — Komáromnak és Érsekújvárnak mindkét könyvesboltját ismertem —, de a nyolcvanas évek vége felé a kisebb vásárlói háttérrel bíró könyvesboltok is árulták a jó és igényes — anyanyelvűnkön írt — könyveket. Különösen, ha a boltvezető ismerte, és vonzódott a magyar irodalomhoz. Akkortájt egy szélfútta öreg barátom úgy jelemezte például a verebélyi könyvesboltot, hogy jobban ellátott, mint a nyitrai, és Dunaszerdahelyen csak annyival különbözik a helyzet, hogy egy bizonyos könyvből nemcsak háromnégy példányuk van, hanem harminc. Itt szeretném elmondani, hogy Verebélyen Geleneky Margit és Gyurcsek Erzsébet gondoskodott a könyvekről, mára Margit asszony egyedül is győzi a munkát, hiszen a forgalom jócskán megcsappant. Magyar könyveket — mint mondotta — valamikor a múlt esztendő elején kapott utoljára, sajnos a könyvvásárlás felélénkülésében nemigen bízik. Bő választéka volt a magyar könyveknek Losoncon, Füleken, Rimaszombatban, Tornaiján, Rozsnyón, Kassán, Galántán, Vágsellyén, Somorján, de vásároltam magyar könyvet Diószegen, Csetneken, Léván, Ipolyságon és a Slovenská kniha pelsőci könyvesboltjában is. Az utóbbi helyen március elején jártam, és rendkívül meglepődtem, hogy a könyvek száma— szlovák és magyar könyveké egyaránt — alaposan megfogyatkozott. Az egykori könyvesbolt nagyobbik fertályában írószereket, képeket (reprodukciókat) árulnak. Nem mondom, gazdag a magyarországi képes hetilapok ellátottsága, de a magyar könyvek — különösen a honi magyar szerzők művei — hiányoznak a polcokról és pultokról. A választék nagyon szerény, sajnos főként a manapság divatos lektűrök kaphatók. A boltvezető (Fejesné) Katalin asszony arról panaszkodott, hogy megpróbálta megteremteni a kapcsolatot a Madách Kiadóval, levélben kérte, hogy tegyenek könyvajánlatot, de nem kapott választ. Nagymegyerről és a rozsnyói Krajcár könyvesbolttól kap könyveket. Beszélgetésünk során szóbakerült, hogy a múlt esztendő végén Ozsvald Árpád, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor verseskötetét adta ki a Madách Kiadó. Katalin asszony megjegyezte, hogy amióta a könyvesboltban dolgozik (a múlt esztendő augusztusától), még egyetlen verseskötetet sem adott el. Mit mondjak, kissé savanyú szájízzel távoztam Pelsőcről, noha nincs kizárva, hogy a kedvezőtlen jelenség más tájakon is hasonló, melynek az a szomorú tanulsága, hogy a könyvterjesztés döcög és beteg! Volt egy időszak, amikor magam is azt reméltem, hogy a Csemart új lendületet hoz majd a magyar könyvterjesztés forgatagába. Ám tévedtünk, ami kiviláglik a rozsnyói Krajcár könyvesboltban készült riportból is (A Hét 20. szám 1992.5.16.). Ulman Izabella az alábbiakat nyilatkozta: "Egyelőre még nyereségről nem beszélhetünk. Tavaly, december 13-án, Luca napján nyitottuk az üzletet. Úgy gondoltuk szükség van erre a városban. Ugyanis a Csemart elég rosszul terjesztette a magyarországi újságokat, amelyek későn, vagy néha egyáltalán nem kerültek a standokra. Ezért elhatároztuk, hogy felvállaljuk az újságok, könyvek árusítását. A legelején tulajdonképpen a Csemart-készlettel — újságokkal, könyvekkel —, és a Püspöki Könyvesházból kapott könyvekkel indultunk. Fokozatosan bővítettük az áruskálát, több terjesztővel felvettük a kapcsolatot." Nem lenne érdektelen egy esztendő elmúltával ismét körültekinteni "krajcáréknál", tapasztalataikból levonhatnák mások is a tanulságot... A pozsonyi Magyar Könyvesbolt harca, majdnem tragédiája még ott él az olvasók emlékezetében. A Pozsony-Óváros tanácsának megdöbbentő határozata a könyvesbolt bezárásáról és felszámolásáról riasztott minden józanul gondolkodó embert. Az olvasók, parlamenti képviselők határozott tiltakozása nyomán a fővárosi könyvesbolt nem jutott a kassai Magyar Könyvesbolt sorsára. A kimondott halálos ítéletet az ítélkezők visszavonták. A könyvesbolt továbbra is szolgálja a magyar kultúrát, a világirodalom klasszikusai mellett, a magyar irodalom gyöngyszemei közt ott találjuk a szlovákiai magyar szerzők műveit is. De kaphatók a hazai sajtótermékek, irodalmi folyóirataink, hetilapjaink és napilapjaink is. Ám valahogy mindig aggódva lépek a könyvesbolt utcájába — bennem maradt a tüske menthetetlenül , és félek, hogy a bolt rácsait bezárva találom. Ebben az országban történtek már kiszámíthatatlan, váratlan események... Örömmel töltenek el a hírek, hogy az Ung-vidéken és a Bodrogközben is akadnak vállalkozók (Nagykaposon, Királyhelmecen), kik szívügyüknek tekintik a könyvterjesztést. Befektetés és igen szerény haszon mellett végzik munkájukat. Remélhetőleg sikereikről és gondjaikról bővebben is olvashatunk majd lapjaink hasábjain, hiszen gyakran felmerül manapság a kérdés, hogy mi lesz a magyar könyvek, a könyvterjesztés sorsa? A tapasztalat, a tények és a gyakorlat azt igazolja, hogy helyettünk — ebben az ínséges, zűrzavaros és átláthatatlan helyzetben — nem fogja senki felvállalni a magyar könyvterjesztés gondjait. Álláspontom az, hogy Szlovákiában az önálló magyar lap- és könyvterjesztés hálózatának kiépítése lesz a járható út, amihez nyilván a kormány idevágó tárcájának hathatós támogatása is szükségeltetik. Motesiky Árpád 4 A HÉT
