A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-04-09 / 15. szám

forrásokból származik, de az északi anyagi támogatás is egyre jelentő­sebb. Az északi kormányfők egyre inkább felismerik, hogy az Akadémi­ával nemcsak egy magyar ügyet támogatnak, hanem ez az iskola az észak- és közép-európai dialógus számára egy nagyon fontos bázis, így az érdekek felerősítik egymást, ügy tűnik, hogy a fő cél megvalósul­hat: 1994 őszén beindul az egyéves bentlakásos képzés új otthonunkban: az átépített határőrlaktanyán. Kezdődhet az építkezés — Jelenleg az építési engedéllyel kapcsolatos szakhatósági vélemé­nyek megszerzésének küzdelmei zaj­lanak. Április—május folyamán sze­retnénk elvégezni a bontási munká­latokat, és júniusban kezdődhetne az átépítés. A tervek szerint először a főépületet újítanánk fel, amely később nyolcvan diák számára adna otthont. Ezzel párhuzamosan kerülne átépí­tésre, illetve bővítésre a tanári laká­sok rendszere. Később könyvtár, színházterem, kézműves műhely is helyet kap az új épületben. Az építkezés előtt és alatt az Óvóképző Főiskola épületében zajlanak azok a műhelymunkák, ahol a fiatalokkal és támogatóinkkal megtárgyaljuk, hogy milyen legyen az egyéves oktatás konkrét tartalma. Komolyan vesszük a nevünkkel is fémjelzett törekvést: megteremteni egy jobb életminőséget Közép-Európában, minden itt élő nép örömére! Emlékpark és biogáztermelés Ág fa Iván — Éppen az építési engedély meg­szerzése kapcsán derült fény arra, hogy a Fehér úti volt laktanya a Sopron melletti Ágfalva közigazgatási körzetéhez tartozik. Wágner Géza polgármester és társai nagy örömmel fogadták a hírt, hogy gazdagodnak egy olyan iskolával, amely valószínű­leg hatással lesz a falu jövőjére is. Ugyanis az energiaprogramunknak is nagyon fontos része lesz ez a falu, mivel biogázt szeretnénk termelni a községben. így megoldanánk a falu energiaellátását, és egyúttal látható­vá tennénk ennek a technológiának a működését a hozzánk érkezők számára. Ezenkívül azzal is szeret­nénk segíteni a falu lakosságának, hogy a nyár folyamán egy építőtábort szervezünk jövendő diákjaink részé­re, akik egy emlékparkot hoznának létre a településen. Mi pedig élvez­hetjük majd egy község rokonszen­­vét, segítőkészségét, hiszen ügyünk érdekében minden támogatóra szük­ségünk van. Miért jelképezi a húsvétot a bárány és a nyúl? A bárány, a kos ősidők óta áldozati állat, mely a keresz­tény egyházban Krisztus szimbóluma. A fehér bárány az ártatlan jóság jelképe. A zsidók húsvéti áldozati állata, mert vérével mentette meg őket az Úr a tíz egyiptomi csapástól. Isten az egyiptomi­ak elsőszülötteit halállal súj­totta, a zsidókat azonban meg­kímélte. Niszán hó 14-én min­den héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, s azt elfogyasztania. Vérével jelöl­ték meg az ajtófélfát, s a vér láttán a pusztító szellem elke­rülte a házakat. Krisztus a vérével váltotta meg az em­beriséget, így válhatott a bá­rány Krisztus jelképévé a keresztény egyházban. A húsvéti ételek között az ország több vidékén fontos szerepe van a báránynak, me­lyet a katolikusok szintén szentelni vittek a templomba. Húsvétvasárnap van az étel­szentelés ideje. Általában to­jást, bárányhúst, sonkát, kalá­csot, tormát, sót raktak kosár­ba, és hímzett terítővei takar­ták le. A megszentelt ételekkel azután siettek, abban a hitben, hogy aki gyorsan ér haza, az első lesz mindenféle munká­ban. A szentelt ételek mara­dékát legfeljebb a tűzbe vet­hették, de gyakran, akárcsak a karácsonyi morzsát, felhasz­nálták valamilyen mágikus céllal. Pl. a zempléni falvak­ban a szentelt kalács morzsá­jával etették a tyúkokat, hogy sokat tojjanak, s volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyü­mölcsfára akasztották, hogy az bőven teremjen. A tojást hozó és ajándékozó nyúl hazánkban újabb keletű hagyomány. Feltehetően né­met nyelvterületről, a városi polgárság közvetítésével ke­rült a falusi lakosság körébe. Mindenesetre a szapora nyúl — a tojás mellett — ugyan­csak a termékenységet szim­bolizálja ebben a tavaszi idő­szakban. Ma már a kereske­delem, édesipar és a propa­ganda hatására országosan is­mert és elterjedt szokás a húsvéti nyúl és a húsvéti nyuszi hozta ajándék szokása. A kisgyermekek számára a lehetőség szerint a szabadba elrejtett tojásokat az európai néphagyományok szerint hoz­hatja a kakas, a gólya, a róka, sőt, a Rómából visszatérő harangok is. A tojást hozó húsvéti nyúl eredetéről többféle nézet van forgalomban. Az egyik is, másik is visszavisz bennünket a feudális szolgáltatások vilá­gába, amikor a földesúrnak egy adott mennyiségű tojást, nyulat, szárnyast kellett be­szolgáltatni. Az egyik elkép­zelés szerint az egykori hús­véti adomány a gyöngytyúk, németül "Haselhuhn" volt, s elhallás révén lett "Hase", azaz nyúl belőle. A másik, szellemesebb magyarázat sze­rint a földesúmak szánt köte­lező ételajándék volt a sült nyúl, a köréje helyezett tojá­sokkal. Ez a húsvéti sült nyúl "támadt fel", s lett tojáshozó nyúllá. Lehet, hogy így kerül­tek kapcsolatba egymással, mindenesetre ma már elvá­laszthatatlanok, s nemcsak a tojást, hanem mindenféle ajándékot is hozhat. Hogyan vált a húsvét egyik jelképévé a tojás? A tojás ősidők óta az élet, a termékenység szimbóluma, melynek különösen a tavasz időszakában tulajdonítanak mágikus erőt. A tojás a világ keletkezésének, az újjászüle­tésnek, s a természet tavaszi megújhodásának egyaránt le­het a jelképe. A keresztény vallásban a feltámadó Krisz­tust jelképezi: amint a tojásból új élet kel, úgy támad fel Krisztus az emberek megvál­tására. A feltámadás ígéretét már a kereszténység előtt is a tojás jelképezte. Például honfoglalás előtti avar sírok­ban karcolt díszítésű tojásokat találtak. A katolikus egyház a XII. század óta tojást iš szentel. A húsvétvasárnap jellegzetes ételei között ma is ott szerepel a tojás. Húsvét neve is mu­tatja, hogy a húsvétvasámapot megelőző negyvennapos böjt után a hívek magukhoz vehe­tik a húst, megszűnik a böjti tilalom, mely sokáig a tojásra is vonatkozott. A húsvéti tojás többnyire piros. Ennek az a magyaráza­ta, hogy a piros színnek különös, mágikus erőt tulaj­donítanak ősidők óta. A piros szín a vér, az élet, a tűz, a nap, sőt, a szerelem színe. Általában bajelhárító színnek tartották. Keresztény magya­rázat szerint a húsvéti tojás piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Ehhez sokféle még mondái magyarázatot is fűztek. A piros tojásnak egész­ségvarázsló erőt is tulajdoní­tanak, s ezért volt szokás, hogy a mosdóvízbe húsvétkor piros tojást tettek abban a hitben, hogy így egész esz­tendőben egészségesek lesz­nek. A piros és hímes tojás szerelmi ajándék és szertartá­sos ajándék. Magyarorszá­gon sokfelé élt az a szokás, hogy húsvétkor a keresztszü­lők tojással ajándékozták meg a keresztgyerekeiket. A má­gikus erejű húsvéti szentelt tojást, akárcsak karácsonykor az almát, annyi felé vágták, ahányan az asztalnál ültek, s együtt ették meg, ha év köz­ben bárki eltévedne, erre a közösen fogyasztott tojásra gondolva hazataláljon. DR. TÁTRAI ZSUZSANNA néprajzkutató MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző A HÉT 1

Next

/
Thumbnails
Contents