A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-08 / 2. szám
HÍRMONDÓ Barta Gyula hetven éve Barta Gyula művészete, alkotómunkássága kezdettől két forrásból táplálkozik. Az egyik forrás a széles kulturális horizont, s a lét történelmi kontinuitásának tudata Közép-Európa térségeiben. A másik oldalon ez a közvetlen empirikus természeti élmények hatása mind a délvidéki síkság, mind a modem, civilizációs világ ihletése. Művészete mindkét területéhez vitathatatlanul hozzátartozik sajátságos nyelvezete, amelyet Barta művészi fejlődése során kialakított, utánozhatatlan s viszszatiikröződik benne a szerző érzéke a stílus egysége és tisztasága iránt. Bartát nemcsak a jelenségek optikai sokszínűsége bűvöli el, ezek lényegét is vizsgálja. A művészi útkeresés folyamatában a mértani absztrakció tiszta formanyelvét alkalmazza tájképfestészetében is. Munkássága első nagy szintéziseként a 60-as éveket jelölhetjük meg, amikor eltávolodik az impressziótól, s figyelmesen vizsgálja a civilizáció új arculatát, a technikai konstrukciókat. Ebben az. időben egységes és sajátos formában értékeli át a kozmikus világ érintkezéseit az emberi gondolkodás új lehetőségeivel. Ehhez az. ipari témák monumentális koncepcióját választja, de határozottan elutasítja a korhű riportot. Barta ezeken a képeken tudatosan a XX. századi civilizáció embere, kötődik a városhoz, életformájához, változásaihoz. E korszakának érett képein szakított az illúziókkal, de megőrizte a valósághoz való kötődését. Mindazt, amit eddig életpályáján elért — képei belső struktúráját, azok formanyelvét, a szinek kultúráját — tovább viszi magával, amikor új utakra lép a természet felé. Ez nem véletlen, hanem szinte természetszerű visszatérés a gyermekkor élményvilágához a Duna partján. Barta munkásságának intim pólusa jelentkezik itt, az. érzelmesség kifeszített ivén a fény dinamikus megragadásától a kontúrok csöndes eltűnéséig. A festő nem elégszik meg csupán a táj megragadásával, műtermében a 80-as években új szintézis jön létre. Hangsúlyt kap benne a festői nyelv sajátságos szerkezete. A festő hosszú ideig a Duna partján marad, figyelemmel kiséri a folyó szédületes változásait a vízi erőmű környékén. Megfesti Rekviemét, a Duna titkos öblét csupán emlékezete és képei őrzik meg. Barta Gyula a dinamikus, széles látókörű és sokoldalú művészegyéniségek közé tartozik, a könyvillusztrációt, az alkalmazott grafikát, az építészeti térkompozíciókat és a szabad festészetet egyaránt műveli. Műtermében ma is új művészi program koncepciója van kialakulóban. Doc. I)r. Z. Mile kandidátus (Részlet a Csallóközi Múzeumban rendezeti jubileumi kiállítás katalógusából.) Tudd, hogy mit beszélsz! A címben említett felkiáltó mondat Halász Gyula könyvének címe. A szerző a két világháború közötti Magyarország egyik legjobb tollú újságírója volt. Az eredetileg földrajztudós, később hírlapiró a Pesti Hírlap és a Magyar Rádió irodalmi osztályának munkatársaként sok nyelvhelyességi cikket irt. Kedvenc területe a sajtónyelv volt. Főleg a korabeli sajtókiadványok nyelvi vétségeit pcllengérezte ki. Halász Gyula ostorozásai, kritikái ma is aktuálisak. Nyelvművelő cikkeinek gyűjteménye Édes anyanyelvűnk cimmel két kiadást is megért. Az elmúlt években Halász Gyula munkássága méltatlanul feledésbe merült. A Tudd, hogy mit beszélsz! című könyvét 1991-ben adta ki a Móra Könyvkiadó, régi adósságot törlesztve ezzel. A kiadvány főleg diákok, tanárok, toliforgatók számára hasznos olvasmány, és mindenki másnak ajánlott, mert sajnos, nyelvünk egyre romlik. Túl sok beszédünkben az idegen szó, a helytelen szókapcsolat. Halász Gyula könyve sokat segít a szép magyar beszéd elsajátításában, illetve tökéletesítésében. E könyv anyaga mintegy fél évszázaddal ezelőtt Íródott, de mindmáig friss, remek humorú, sziporkázóan szellemes okfejtéseket tartalmaz, pellengérre állítva a nyelvi pongyolaságokat. K. M. v___________________________________/ FELHÍVÁS Kedves egykori diáktársunk! Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium 1993 szeptemberében ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. 1913. szeptember 4-en, a világégés előestéjen, a helyi és a környékbeli értelmiség hosszú küzdelmének eredményeként megnyitotta kapuit Hont vármegye székhelyén az Ipolysági főgimnázium. Fennállásának csaknem 80 éve alatt — eltekintve az 1945 öt követő évektől, amikor a városnak nem volt magyar iskolája, s csak az ötvenes évek elején nyílhatott magyar érett ségízo osztály — mintegy 2700 diák érettségizett az intézetben. Az iskola volt növendékeit ma megtalálhatjuk az Ipoly-völgyében, egész Csehszlovákiában. sokukat a történelem szele Magyarországra vetett, de nem kevés azoknak a száma sem. akik ma Nyugat-Európában. az Újvilágban, sót. Ausztráliában vallják magukat Ipolysági diáknak. A közelgő évfordulóról iskolánk szeretne méltóképpen megemlékezni Mivel a háború utolsó éveben az iskola gyűjteményei, könyvtára és dokumentumai elpusztultak, illetve szándékosan elpusztították, azzal a kéréssel fordulunk volt diákjainkhoz, hogy a tervezett iskolatörténeti kiállítás anyagához járuljanak hozzá a birtokukban lévő dokumentumokkal (könyvek, tankönyvek, füzetek, bizonyítványok, fényképek, diákegyenruha. jelvények stb.). hogy teljesebb képét adhassunk iskolánk mai diákjainak a múltról, erősítve a jelent és példát adva a jövőnek. Az évforduló kapcsán tervezzük néhány iskolatörténeti kiadvány megjelentetését is. amelyhez elsősorban anyagi hozzájárulást várunk mindazoktól. akik szivükön viselik a szlovákiai magyar közművelődés sorsát. A tárgyi dokumentumokat kérjük az iskola igazgatóságára eljuttatni, illetve ott személyesen átadni. Pénzadományokat az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Szondy György Baráti Köre fogad, amelynek bankszámlaszáma: 28036—152/0200. foríntszámlaszáma Magyarországon: Budapest Bank RT (BBRT) 371 — 11159. Mindennemű segítséget, hozzájárulást előre is köszönünk. A gimnázium igazgatósága A HÉT 9
