A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
Nepomuki Szent János A gyónási titok és a hidak, vándorok védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról szóló legendát ismerjük, ám hallatlan népszerűségének elterjedéséről már kevesebbet tudunk. De híre eljutott a magyarlakta vidékekre is, mindannak ellenére, hogy a katolikus szent Csehországban 1320-ban, Nepomuk városkában egy Weltflin nevű polgár családjában született. Később aztán híres prágai kanonok és hitszónok lett. Sőt, Johanna cseh királyné gyóntatóatyja volt, ami végül is a vesztét okozta, mivel a gyónási titkot nem árulta el a féltékeny Vencel királyak, aki dühében a Moldva folyóba dobatta. Mint tudjuk ezért állítják fel Nepomuki Szent János szobrait hidakon vagy hidak közelében... Node, láttunk már Nepomuki Szent Jánosról készült szobrot templom előtt (pl. Vágán), köztéren, forgalmas utcán és családi ház udvarában is. Mindegyiknek megvan a maga sorsa és titka. Néha a folyót vezették el távolabbra, más esetben meg a szobrot kellett megmenteni a pusztulástól. Verebélyen a városka főutcáján áll Nepomuki Szent János szobra. Szemben található a Pethő kastély, amely Örkény István nagyszüleinek otthona volt, és udvarában működött a Zsitva völgyében oly híres ecetgyár. "Három régi szó, Pethő ecet jó!" — hangzott a reklám, s kiírták még az érsekújvári vasútállomás legforgalmasabb pontjára is. Verebélyen a szobrot 1933-ban az akkori polgármester, Štefan Klinec restauráltatta és a Zsitva utcából helyeztette át a mostani helyére. Azóta a Zsitva folyót szorgos kezek más mederbe terelték, folyása gyorsabb lett, partjáról eltűntek a régi füzesek. Nyitrán a Nepomuki Szent Jánost tisztelő hívek három szobrot is állíttattak. Az egyik a Vármegyeház téren található. Lapunk tavalyi utolsó számának hátsó borítóján Nepomuki Szent János szobra volt látható. Akkor megemlítettük, hogy bizony ráférne a restaurátori kéz, hiszen azokból az időkből maradt meg, amikor Nyitrán a Vármegyeháza előtt folydogált a Kis-Nyitra, és annak hídját őrizte a szobor. A másik szobor a Felsővárosban található, közvetlenül a várfal tövében, egykoron a várkörüli vizesárok hídját őrizte. A harmadik szobor a Nyitra folyó főhídállását strázsálta. Néhány esztendővel ezelőtt restaurálták, de sajnos nem került vissza eredeti helyére, hanem az ügyes kezű restaurátorok cselszövésének alapján Tormosra — Nyitra külvárosába — került a szent szobra... Nepomuki Szent János szobra a Károly-h'idon Prága hídjait nem tudni hány Nepomuki Szent János szobor díszítette, ám a prágai hidak legnépszerűbbikén és a legszebbikén, a Károly hídon találkozhatunk a vértanú szobrával. A Károly híd mindenképp Prága legforgalmasabb helye, szépsége nemcsak a történészeket, költőket és muzsikusokat, alkalmi festőket hozza izgalomba, hanem meghatottan sétál át rajta az egyszeri látogató, kiránduló is. A régi dokumentumok szerint: "A híd legrégibb szobraihoz — a Krisztus-kereszthez és a vele szemben álló Pietához, amelyet a prágai község gondozott — a XVII. században Nepomuki Szent János szobra csatlakozott. A szobrot a szent nagy tisztelője M.B. Vunšvic, a Csehországban letelepedett lausitzi lovag állíttatta. Egy másik nemesúr a szemközti oldalon Szent Vencel szobrát illesztette hozzá." A legendák szerint: "Nepomuki Szent János volt az a szent a hídon, akit mindenki megértett. A legeldugottabb faluban lakó paraszt is elbeszélgethetett vele. A szentet az embersége és közérthetősége tette népszerűvé, de az utazók patrónusát, a vándorok védőszentjét és a vértanút is tisztelték benne." Szentté avatásának ügyében először 1720-ban III. Ince pápa szigorú vizsgálatot indított, melynek során kiderült, hogy a "szent" tiszteletének híre már évszázadokkal korábban eljutott Rómába is. Néhány esztendő múltán aztán 1729-ben, XIII. Benedek pápa Nepomuki Jánost szentté nyilvánította. Az alábbiakat jegyezték fel a korabeli krónikások: "Az ünnepi menet egy impozáns diadal kapun át vonult be a Hradzsin katedrálisába, amelynek egyik falán egy jelenet volt látható; azoknak a világrészeknek három-három képviselője, ahová már eljutott Szent János kultusza, hódoló ajándékot hoz az új szentnek, mint a három király a kis Jézusnak: a Kínai Császárság követe Ázsia nevében "a leggyönyörűségesebb ámbrát", a Perui Királyság küldte Amerika nevében "szinarany edényben a legtisztább olajat", az afrikai Kongói Királyság delegátusa pedig tarka papagájjal érkezett, amely kiabált: "Chaire, Ióanné!" (Légy üdvözölve, János!) Nepomuki Szent János 600 esztendeje, 1393. március 21-én halt meg. A legenda szerint miután alaposan kivallatták és megkínozták, a tehetetlen ember testét a Moldvába dobták, és a zajló folyó elnyelte. Pedig, mint kiderült ártatlanul és értelmetlenül hunyt el, mivel a királynak nem volt oka gyanakvásra és féltékenységre. A vízbe fojtott kanonok testét a katedrálisban temették el. Személye körül legenda alakult ki, amely szerint a vértanú nem bírja elviselni, ha valaki a sírjára lép. Azt mesélték, hogy Sluka palatínust büntetés érte miután a sírra lépett. Lova megvadult, és ledobta nyergéből, a prágai várból szégyenteljesen gyalog kellett visszatérnie a fogadójába. Egy szűz, aki rá mert lépni a sírra, még rosszabbul járt: ugyanis, amikor a hídon haladt hazafelé, hatalmas szél kerekedett, amely magasra emelte a szűz szoknyáját, s ez bizony abban az időben kimondhatatlan nagy szégyennek számított. Később az egyszerű kis legendák kezdtek komoly csodatéteményekké válni. Mondják, hogy a szent sírjának exhumálásakor (1719-ben) épen találták a nyelvét. Később ezt komoly tu-' dósprofesszorok is igazolták a Károly Egyetemről. Szent János kultuszának propagálásához vitathatatlanul hozzájárult az egyház is, ám példája nem ÉLŐ MÚLT szobrai Nepomuki Szent János szobra Verebéty főutcáján a magas körben terjedt, hanem az egyszerű emberek látták benne saját, keserű sorsukat megtestesülni. Ámbár a történészek körében mind a mai napig vita folyik a "gyónási titok" őrzőjének, szentjének kilétéről. Vannak, akik azt állítják, hogy Nepomuki Szent János személye nem azonos a Moldvába vetett érseki helytartóéval... Bármiféle újabb magyarázattal szolgáljanak is a történészek a jövőre nézve, a tény az, hogy .népeink — az ország nemzetiségi összetételére való tekintet nélkül—, megbecsülték és mindig tiszteletben tartották egymás vallási kultúráját, hagyományait és nemzeti hovatartozását. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 11
