A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-04-02 / 14. szám
HÍRMONDÓ ANYEGIN VÖRÖSBEN ÉS A harmadik jelenetben jártunk már, ott, amikor a világfi Anyegin kioktatja a "kis Tatjánát", aki az iránta érzett fellobbanó szerelmét levelében vallotta meg, s akinek ariozojával az előadás atmoszférája már éppen forrósodni kezdett, amikor a színpadon hirtelen megjelent a színház vezetősége s bombariadó címén távozásra szólította fel az ünnepi bemutató közösségét... Igen, ünnepinek készült ez a bemutató, Csajkovszkij halálának centenáriumi évében hódoló főhajtásként a zeneszerző emléke és művei előtt. De nem lehet elhallgatni egy kérdést: miért éppen ezt a művet kellett tizenkettedszer felújítani? A szerzőnek több olyan operája van, amely ezen a színpadon még sohasem szólalt meg. Igaz, a Puskin verses regénye alapján készült mű a zeneszerző legpatinásabb színpadi műve, mely romantikus meseszövése és édesbús zenéje folytán joggal számit mindenkor a néző-hallgató tetszésére. Ez jelen esetben is igaz, mert a kettő plusz egy "torzó" bemutató után elmondható, hogy a közönség most is lelkesedéssel fogadta a regény zenei feldolgozását. Az előadást az ifjú Pavol Smolík rendezte, díszleteit Ladislav Vychodil, jelmezeit Ľudmila Várossová tervezte, táncait Elena Záhoráková koreografálta. A zenekart Jonas Alexa, az énekkart pedig Kovács Kálmán tanította be. A rendező Csajkovszkij koncepcióját megbolygatva két részben játszatja a művet, s a szünetet Larinék házibálja utánra iktatja be. Ezzel — ami nem is elvetendő gondolat —- kettévágja a FEKETEBEN történés folyamát s két különböző stílusú "félidőt" produkál. Ezen a szokatlan vizuális momentumon belül a rendezés sebezhető pontja a jellemek kidolgozatlansága. Erre csupán egy példát említek, éspedig azt, hogy a "két és fél" Tatjána közül egyik sem volt képes komplex képet adni egy fiatal lány első, gyötrő szerelmi fellángolásáról, s az utolsó jelenetben sikeresen megvívni a harcot az újonnan fellángolt érzelem és a hitvesi hűség kötelessége között. A díszletmegoldásban hajlandó vagyok tolerálni a klasszikus díszletelemek és a Vasarelyt idéző absztrakt háttérfüggöny szimbiózisát, de azt, hogy a hálóinges és Eva Šeniglová és Dalibor Jenis Fotó: Katarína Marenčinová mezítlábas Tatjána levélírás közben ágyából kisétálva, az előző jelenetből visszamaradt gyepszőnyegre feküdve virágot tépdesscn, bizony már nem. És azt sem, hogy az eperszedő és aratólányok egy tipikusan orosz folklórmúzeum bábjait megidéző csínnal jelenjenek meg. Az első négy kép domináns színe különböző árnyalataiban a vörös, ami egyenesen bántó, sőt szemfárasztó is. Ezzel szemben a párbaj jelenettől kezdve, amely az előadás csúcspontja a tompa fények, a fekete és a sötét színek uralkodnak, ami értelmetlenül elidegeníti és mintegy idézőjelbe teszi a további cselekményt. A programfüzet három, sőt, négy szereposztási alternatívát is feltüntet, holott egy optimálisan kidolgozott és beérlelt lényegesen értékesebb lenne. A címszerepet Dali bor Jenis, Ján Durčo és Martin Babjak kapták meg. Az utóbbi a Pavarotti versenyen elért győzelme folytán élvezi külhoni sikereit s így itthoni bemutatkozásának időpontja bizonytalan. Az első viszont ragyogó teljesítményt nyújtva tolmácsolta a főszerepet, már most előlegezve a jövő nagyformátumú Anyeginjét. A három Tatjána: Eva Šeniglová, Ľudmila Hudecová, Elena Holičková közül az utóbbi közelítette meg legjobban a szolid standardot. Lenszkij szólamát eddig csak Ľudovít Ludlia énekelte végig nagy igyekezettel ugyan, de sajnos, egysíkúan. Gremin herceget, akinek áriája oly pompásan egészíti ki Tatjána portréját, Peter Mikuláš és az éppen itthon tartózkodó Sergej Kopčák alakította. Mindketten pompásan, de más-más érzelmi megvilágításban. A kisebb szerepek közül említésre méltó Ivan Ožvát vérbő alakítása a francia Troquet szerepében. Sajnos, a karmesteri teljesítmény sem hozta meg a várt eredményt. Hiányoltam ugyanis Csajkovszkij zenéjének líráját, színgazdagságát és nem utolsósorban zamatét. Csupán tempóhajszolással és a hangerő fokozásával nem lehet izzást és belső feszültséget kelteni. VARGA JÓZSEF VAN KÉPÜNK HOZZÁ A fenti címmel lapunk 5. számában közöltünk 2 fotót, amelyek alá a képszöveg megírását Önökre bíztuk. Számos ötlet érkezett. Ján Eštočko, Poprádról több változatot is beküldött. Például az 1. számú képhez ezt írta: Drágám, hol fogunk nyaralni ez idén? Külföldön, Karlovy Varyban Molnár T., Komáromból ezt a szöveget irta az 1. számú képhez: Apucikám, nem volna kedved...? A 2. számúnál Németh Lajosné, jókai olvasónknak ez jutott eszébe: Ha ez az izomerósító masszázs jól sikerül, no meg a gatyát is jól felkötjük, kérem, itt még világcsúcs is születhet. Aranyos anyucikám készen van a családi fészek, most már jöhetnek az utódok! — Ezt a szöveget irta az 1. számú képhez Varga L. Zoltán, Fülekről. Tetszett az Apjuk, azt hiszed, ha ilyen csábosán mosolyogsz, több lesz a pénz?! képaláírás is, amelyet Nagy József és Leiszner Erzsébet küldött be Komáromból. Szerkesztőségünk a következő képszöveget jutalmazza: Az 1. számú kép: Komolyan gondolod, hogy benevezhetek a "Miss Dél" szépségversenyre? (Beküldte: Szabó Vilmos, vágai olvasónk) A 2. számú kép: No anyukám, most ugrálj, ha tudsz! (Beküldte Vörös Zoltánná, csallóközaranyosi olvasónk) A HÉT 9
