A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-26 / 13. szám

EGTAJAK A magyar irodalom vietnami szóvivője A magyar irodalom vietnami szóvivő­je. Sokan így emlegetik az érzékeny lelkű, halk beszédű, a középnemze­dékhez tartozó Truong Dang Dungot, aki jó másfél év után, január közepén tért vissza Budapestről hanoi ottho­nába. A hanoi Irodalmi Intézet tudo­mányos munkatársa érdemeit odaha­za is elismerik, hiszen 1987-ben neki adományozták az "Év műfordítója" címet. A rangos elismerést a magyar líra, főképp a kortárs magyar költészet művészi tolmácsolásáért kapta. Tru­ong Dang Dung magyarországi egye­temi tanulmányainak befejezése (1972—1978) óta most ötödször volt Magyarországon. Második magyaror­szági tartózkodása különösen emlé­kezetes számára, hiszen kandidátusi disszertációjával párhuzamosan ké­szítette el a nagy klasszikus költő, Nguyen Du verses regénye, a Kieu története magyar nyelvű nyersfordí­tását, amelyet Tandori Dezső öntött végleges formába. Kandidátusi disszertációjában a magyar és viet­nami irodalom összehasonlítására vállalkozott. Ötödik magyarországi tartózkodása utolsó napjaiban ültünk le beszélgetni. — Ezúttal mennyi időt töltöttél nálunk? — Pár hónap híján csaknem két évet. 1991 májusában érkeztem az MTA Irodalomtudományi Intézetének vendégeként. Augusztusban Szege­den részt vettem a nemzetközi hun­garológiai kongresszuson, s azon hót külföldi hungarológussal együtt meg­kaptam a Lotz János díjat. Hosszú tartózkodásom annak is köszönhe­tem, hogy a Művelődési Minisztérium ösztöndíja mellett megkaptam a Füst Milán Alapítvány műfordítói ösztön­díját is. — Mire használtad fel hosszú magyarországi tartózkodásodat? — Feltöltődósre. Már korábbi ma­gyarországi tanulmányútjaim során is sokat foglalkoztam irodalomelméleti és esztétikai kérdésekkel. Magyaror­szági tanulmányaim hasznosításával szerkesztettem odahaza egy iroda­lomtudományi könyvet, amelyben fő-TROUNG DANG DUNG A nyár közepén 1. Mire ajkam a szemedet lezárta, önárnyékává sorvadt a nyár, s akárha a verebek lopva alvadt vérre járnak, az árnyékot fölcsipegetve széthordták titkát annak a nyárnak; a naphosszat mormoló eső mint alvajáró botlott a füvekbe; elhagyott szék állt a kertben ázott szirmokkal még épp tetten érte a nyarat az ablaknál a szél; munkába mentél, nagymamád alakja az ablak mögött az üres lakásra hagyva... 2. Most itt vagy velem, s még ujjong a nyár, az óra, melyen a mutató megállt, miféle időbe helyezi a szobát? Talán csak egy délutánba, mely fekete hajamat szőke fürtökbe mártja, s ajkam a szemedhez ér; felidézi nekem anyám, aki kévére dőlve messze földön szemét most hunyja le pihenni rizsaratás után. Ott lassan este lesz. Most itt vagy velem a nyár közepén, mikor fél földre nap tűz, és egy fél föld fénytelen. 3. A szemedet akarom nézni, hogy létemet benne visszafogjam lassan, ahogy ott tükröződik hosszan, de ha belezársz, egy résnyi jelenlét sem marad belőlem, csak te az elmúló nyár képeivel: egy kertsarok, pár vadvirág, bokor, egy elhagyott szék, suhogó záporok, egy nagymama homállyá olvadó haja, amit egy ablakban oszlat el a madárszárnyakra ülepedő napsütés nyara. Holló András fordítása ként az irodalom visszatükrözési problémáit vizsgáltuk. Ezt hazatérve "A világirodalom 20. századi irányza­tai" tematikával szeretném folytatni. Az irodalom elméleti kérdéseinek megvilágítása napjainkban égető probléma Vietnamban, mert alapot nyújt irodalmunk magáratalálásához. Ezenkívül folytattam az ismerkedést a magyar költők munkáival. Több verskötetet is viszek magammal, mert a terveimben szerepel egy magyar verskötet megjelentetése. Eddig mint­egy 100 verset fordítottam le vietna­mira, s azokból csaknem 80 már meg is jelent különböző folyóiratokban és lapokban. Az eddigi fordításaimat újabbakkal gyarapítva szeretnék el­készíteni egy magyar versantológiát, s közzétenni az otthoni kiadási lehe­tőségek szerint. — Úgy tudom, hogy kívüled mások is foglalkoznak a magyar irodalom vietnami bemutatásával. — Vietnamban szép számmal je­lentek meg magyar irodalmi alkotá­sok. Egy időben nyersfordítások se­gítségével több neves költőnk is ültetett át magyar verseket vietnamira. Azóta jelentkeztek azok is, akik Magyarországon tanultak, megszeret­ték a magyar irodalmat, és közvetlenül magyarból fordítanak. Közülük meg­említem Le Xuan Giangot, akit mes­teremnek tekintek, és Vu Ngoc Cant. Ö Hanoiban éveken át, a magyar tanszék vezetője volt. Főleg prózai munkák fordítására vállalkozott. Le­fordította például Fekete Gyula Az orvos halála című regényét. — Milyen a kortárs vietnami iroda­lom? — Irodalmunk most az újraeszmélés korszakát éli. Ez az újraeszmélés az 1979-es évek végén és a 80-as évek elején kezdődött, azt követően, hogy az irodalomtudósok elemző bírálato­kat jelentettek meg az 1945 utáni irodalomról, főleg az északi ország­rész irodalmáról, amikor a kommu­nista párt propagandaszerepre kár­hoztatta az irodalmat. Az újraeszmó­­lós szembetűnőbb a prózában, mint a lírában. A költők még nem tudtak megszabadulni a régi beidegződések­től, nem találták meg egyéni kifejezési módjukat. Közülük megítélésem sze­rint két személy — Thanh Thao és Y Nhi költőnó — jár új utakon. Mindketten a középnemzedékhez tar­toznak. A líránál jóval ígéretesebb a próza 12 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents