A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
EGTAJAK A magyar irodalom vietnami szóvivője A magyar irodalom vietnami szóvivője. Sokan így emlegetik az érzékeny lelkű, halk beszédű, a középnemzedékhez tartozó Truong Dang Dungot, aki jó másfél év után, január közepén tért vissza Budapestről hanoi otthonába. A hanoi Irodalmi Intézet tudományos munkatársa érdemeit odahaza is elismerik, hiszen 1987-ben neki adományozták az "Év műfordítója" címet. A rangos elismerést a magyar líra, főképp a kortárs magyar költészet művészi tolmácsolásáért kapta. Truong Dang Dung magyarországi egyetemi tanulmányainak befejezése (1972—1978) óta most ötödször volt Magyarországon. Második magyarországi tartózkodása különösen emlékezetes számára, hiszen kandidátusi disszertációjával párhuzamosan készítette el a nagy klasszikus költő, Nguyen Du verses regénye, a Kieu története magyar nyelvű nyersfordítását, amelyet Tandori Dezső öntött végleges formába. Kandidátusi disszertációjában a magyar és vietnami irodalom összehasonlítására vállalkozott. Ötödik magyarországi tartózkodása utolsó napjaiban ültünk le beszélgetni. — Ezúttal mennyi időt töltöttél nálunk? — Pár hónap híján csaknem két évet. 1991 májusában érkeztem az MTA Irodalomtudományi Intézetének vendégeként. Augusztusban Szegeden részt vettem a nemzetközi hungarológiai kongresszuson, s azon hót külföldi hungarológussal együtt megkaptam a Lotz János díjat. Hosszú tartózkodásom annak is köszönhetem, hogy a Művelődési Minisztérium ösztöndíja mellett megkaptam a Füst Milán Alapítvány műfordítói ösztöndíját is. — Mire használtad fel hosszú magyarországi tartózkodásodat? — Feltöltődósre. Már korábbi magyarországi tanulmányútjaim során is sokat foglalkoztam irodalomelméleti és esztétikai kérdésekkel. Magyarországi tanulmányaim hasznosításával szerkesztettem odahaza egy irodalomtudományi könyvet, amelyben fő-TROUNG DANG DUNG A nyár közepén 1. Mire ajkam a szemedet lezárta, önárnyékává sorvadt a nyár, s akárha a verebek lopva alvadt vérre járnak, az árnyékot fölcsipegetve széthordták titkát annak a nyárnak; a naphosszat mormoló eső mint alvajáró botlott a füvekbe; elhagyott szék állt a kertben ázott szirmokkal még épp tetten érte a nyarat az ablaknál a szél; munkába mentél, nagymamád alakja az ablak mögött az üres lakásra hagyva... 2. Most itt vagy velem, s még ujjong a nyár, az óra, melyen a mutató megállt, miféle időbe helyezi a szobát? Talán csak egy délutánba, mely fekete hajamat szőke fürtökbe mártja, s ajkam a szemedhez ér; felidézi nekem anyám, aki kévére dőlve messze földön szemét most hunyja le pihenni rizsaratás után. Ott lassan este lesz. Most itt vagy velem a nyár közepén, mikor fél földre nap tűz, és egy fél föld fénytelen. 3. A szemedet akarom nézni, hogy létemet benne visszafogjam lassan, ahogy ott tükröződik hosszan, de ha belezársz, egy résnyi jelenlét sem marad belőlem, csak te az elmúló nyár képeivel: egy kertsarok, pár vadvirág, bokor, egy elhagyott szék, suhogó záporok, egy nagymama homállyá olvadó haja, amit egy ablakban oszlat el a madárszárnyakra ülepedő napsütés nyara. Holló András fordítása ként az irodalom visszatükrözési problémáit vizsgáltuk. Ezt hazatérve "A világirodalom 20. századi irányzatai" tematikával szeretném folytatni. Az irodalom elméleti kérdéseinek megvilágítása napjainkban égető probléma Vietnamban, mert alapot nyújt irodalmunk magáratalálásához. Ezenkívül folytattam az ismerkedést a magyar költők munkáival. Több verskötetet is viszek magammal, mert a terveimben szerepel egy magyar verskötet megjelentetése. Eddig mintegy 100 verset fordítottam le vietnamira, s azokból csaknem 80 már meg is jelent különböző folyóiratokban és lapokban. Az eddigi fordításaimat újabbakkal gyarapítva szeretnék elkészíteni egy magyar versantológiát, s közzétenni az otthoni kiadási lehetőségek szerint. — Úgy tudom, hogy kívüled mások is foglalkoznak a magyar irodalom vietnami bemutatásával. — Vietnamban szép számmal jelentek meg magyar irodalmi alkotások. Egy időben nyersfordítások segítségével több neves költőnk is ültetett át magyar verseket vietnamira. Azóta jelentkeztek azok is, akik Magyarországon tanultak, megszerették a magyar irodalmat, és közvetlenül magyarból fordítanak. Közülük megemlítem Le Xuan Giangot, akit mesteremnek tekintek, és Vu Ngoc Cant. Ö Hanoiban éveken át, a magyar tanszék vezetője volt. Főleg prózai munkák fordítására vállalkozott. Lefordította például Fekete Gyula Az orvos halála című regényét. — Milyen a kortárs vietnami irodalom? — Irodalmunk most az újraeszmélés korszakát éli. Ez az újraeszmélés az 1979-es évek végén és a 80-as évek elején kezdődött, azt követően, hogy az irodalomtudósok elemző bírálatokat jelentettek meg az 1945 utáni irodalomról, főleg az északi országrész irodalmáról, amikor a kommunista párt propagandaszerepre kárhoztatta az irodalmat. Az újraeszmólós szembetűnőbb a prózában, mint a lírában. A költők még nem tudtak megszabadulni a régi beidegződésektől, nem találták meg egyéni kifejezési módjukat. Közülük megítélésem szerint két személy — Thanh Thao és Y Nhi költőnó — jár új utakon. Mindketten a középnemzedékhez tartoznak. A líránál jóval ígéretesebb a próza 12 A HÉT
