A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-26 / 13. szám
EGTAJAK megújulása, amire már Európa nyugati országaiban, mindenekelőtt Franciaországban is felfigyeltek. Itt az utóbbi években több vietnami regényt és elbeszéléskötetet fordítottak le és adtak ki. Az ország egyesítése után figyelemreméltó elbeszélések és regények kezdtek foglalkozni azokkal a szenvedésekkel és veszteségekkel, amiket a háború okozott. Az irodalom a mindennapi élet negatív megnyilvánulásait is ábrázolni kezdte, s felfedezte azokat a változásokat, amelyek az emberek békebeli életében jelentkeztek. A háborús életformából a békés életformába átváltó ember lelkivilágát először Nguyen Minh Chau jelenítette meg igazi tehetséggel. Nguyen Huy Thiep A nyugdíjas tábornok című elbeszélésében azt mutatta meg, hogy nem könnyű szembenéznie önmagával annak az embernek, aki a háborús viszonyok után egyszercsak a hétköznapokban találja magát. A negyvenéves szerző műveit már sok nyelvre lefordították, s Nyugaton őt tekintik a modem vietnami irodalom előfutárának. Elbeszéléséből filmet is forgattak. Egy másik szerző, Ma Van Khang regényeiről, a Kertben lehulló levelek évszakja, s a Házasság anyakönyvi kivonat nélkül címűekről szintén sokat beszélnek. Az előbbiben arról ír, hogy az ember mindenre, akár a rosszra is képes, s hogy a békés életben is elveszítheti jó tulajdonságait. Ezekben az években jelentek meg Duong Thu Huong regényei is. Az írónő műveiben leleplezi a képmutatást, a hatalomra vágyást. Az újraeszmélő irodalom nem köti magát egyetlen témához, az egyéni élet minden mozzanatát ábrázolja. A berlini Humboldt Egyetemen végzett Pham Thi Hoai műfordításai mellett két kötetével hívta fel magára a figyelmet. Elbeszélései fehér foltokat tárnak fel, amelyeket korábban nem érinthettek a vietnami írók. Az ember intim világát mutatja be a pszichoanalízis módszerével. Ezek a szerzők jelentős ígéretei egy új irodalmi korszaknak. Úgy vélem, hogy más írónemzedók született, olyan, amely igazabb érzékenységgel és talán nagyobb tehetséggel is rendelkezik. BŐGŐS LÁSZLÓ ÁGH ISTVÁN* Mit kívánjak neked? Micsoda meztelen lehettél, még szívedet is láthatták bőröd alatt akik szerettek, micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor, ha most torkodig öltözöl, hajad rézsisakját szemedre húzod, ágyadig szelídíted a magányt? négy kisangyal-szárnyra találok mikor a diót feltöröm, mivel törjelek föl, mit kivánjak neked? miféle szelet küldjék, hogy kifordulj, akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre? mivel itassalak, hogy elfelejtsd amit én nem ismerek, s nem tudom tigris sárga szeme volt-e a tükröd, vagy lassan kifosztottak, mint az ártatlanokat szokás? hány fokos szeszt adjak neked, hogy táncolj az utcán mezítláb, papír-repülővel dobáljalak-e mint az iskolapadban, hogy nevess, hasadra hajtsam-e fejem, mint anyának a gyermek, koponyámmal döfködjelek? szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád? én nem akarlak bántani, a szerelemnélküli napok olyan gyorsak, egyszeresük találkozunk a halállal, akár egy kóbor kutyával éjfél után, mit kivánjak neked? folyam habján lásd meg csontvázadat? lehullott diófalevélbe harapj? micsoda keserűség a tied, ha most torkodig öltözöl, hajad rézsisakját szemedre húzod, ágyadig szelídíted a magányt? Éjfél után Lennék én sárga hajad, hajadban barna szalag, hajszálad lila árnya, hogy bejussak szobádba, lennék én szoknyád, cipőd, inged, kesztyűd, keszkenőd, hogy óvjál, oltalmazzalak, hogy igazgass és simogass, ugatja magányom kutya, éjfél után járok haza, egyedül akár az égben, szállásomig árokszélen, mert te sem vagy énmellettem, nem kell magamat védelmeznem, szükségtelen a félelem, bátorságomat szégyelem, mindegy, besötétedett terek, álomba ütött, álomba csókolt fejek, mit csinálok, hova zuhanok, nélküled meg is halhatok. * Szeretettel köszöntjük az 55 éves költőt A HÉT 13
