A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
HÍRMONDÓ NÉPISÉG ÉS EGYETEMESSÉG A soproni Németh László Közép-Európai Népi Akadémiáról Rónai Judit igazgatónő az egyik eszmecserén Az Akadémia dán és norvég vendégeinek egy csoportja Berecz András és az Ökrös együttes daltanltás közben Miközben Közóp-Kelet-Európa forrong, vért izzad, az esztelen öldöklések közepette már-már utópiának számít a közelmúltban még fennhangon hirdetett "Európai Ház" megvalósulása. Vagy mégsem fulladt teljesen kudarcba "európaiasodásunk", és akadnak még olyanok, akik a politikusok frázispuffogtatásai helyett a népek, nemzetek sajátosságainak békés párbeszédjében keresik és találják meg a megoldást? Miután lehetőségem nyílt tíz feledhetetlen napot eltöltenem a soproni Németh László Közép-Európai Népi Akadémián (a továbbiakban Akadémia — a sz. mj.), és megismernem néhány tettrekesz programszervezőt és több tucat lelkes, az új ismeretek és egymás iránt nyitott fiatalembert, állíthatom: még nincs minden veszve, sőt...! A reggeltől késő éjszakáig tartó színvonalas műsorok közti szünetekben az Akadémia igazgatónőjével, RÓNAI JUDITtal és kolléganőjével, TAMÁSI KLÁRÁval beszélgettem "múltról, jelenről, és jövőről"...: — A hajdani népfőiskolák feladata az volt, hogy a többnyire paraszt származású fiatabkbol egy új, a haza és a köz szolgálatára elkötelezett értelmiségi réteget neveljenek ki. Az akkori diákok a népfőiskola befejezése után visszatérték falujukba, hogy elősegítsék községük kulturális és gazdasági fellendülését, illetve különféle tisztségeket vállaljanak. Manapság egyre több az értelmiség által elhagyott település. Ez a kétségbeejtő helyzet inspirált titeket a soproni intézmény létrehozására? R.J.: — Mivel magyar—angol szakos tanár vagyok e főiskolán, egyre inkább azt tapasztaltam, hogy az intézményes oktatás csupán szakmát tanít, de embert nem nevel. Egy másfajta iskolát szerettem volna létrehozni, ahol nem technokratákat nevelünk, hanem sokkal tágabb .látókörű embereket. Egy népfőiskola megalapítására gondoltam, hiszen tudnunk kell, hogy a nópisóg nem azonos a nacionalizmussal, hanem inkább szorosan összefügg a közép-európaiassággal. A megosztott, kommunikálni sokszor képtelen ifjú humán és reál értelmiséget szándékoztam egy műhelybe összehozni, megismertetni vele az önkifejezés örömét, együttgondolkodni. Sárospatakon, ahol hajdan az ország egyik legjelentősebb népfőiskolája működött, megismerkedhettem Harsányi Istvánnal, Újszászy Kálmánnal és más egykori népfőiskola-szervezővel. A tőlük átvett tapasztalatokat, ismereteket is szeretném kamatoztatni munkám során. 1988-ban, az induláskor még csak havi egy-egy alkalommal jöttünk Össze, előadókat hívtunk, beszélgettünk különféle aktuális problémákról. Hajdani tanítványaim magukkal hozták barátaikat, így az érdeklődők tábora egyre nőtt. Fokozatosan egy országos hálózat alakult ki, később kéthetes táborokat szerveztünk, hogy egy-egy település gondjaival a helyszínen ismerkedhessünk meg. Majd nyári kurzusokat is tartottunk népi hagyományaink ápolására, ahová külföldi népfőiskolásokat is meghívtunk. Ezeket a látogatásokat viszonozhattuk Angliában, Norvégiában, Dániában. Tehát mindez arra inspirált minket, hogy létrehozzuk a Közép-Európai Népi Akadémiát. — Miért éppen Németh Lászlót választottátok névadóul? T.K.: — Akadémiánk Németh László szellemiségét akarja követni. Egyrészt azért, mert ő is létrehozott egy népfőiskolát, de sajnos kezdemenyezóse sok akadályba ütközött. Másrészt azért, mert ő a népiség fontosságát hangoztatta, tehát azt, hogy nem más népek kultúráját kell utánozni, hanem a sajátunkat ápolni, de Európához csatlakozva! Alapelve volt, hogy békés párbeszédre kell törekedni a nemzeti kisebbségekkel is, tanulni kell a környező népek nyelvét, és ha a politikusok nem jutnak kompromisszumra, akkor a kulturális kapcsolatokon keresztül kell próbálkozni! Akár jelmondatunk is lehetne: Önismeret egyéni, nemzeti és egyetemes szinten! — A jelenlegi rendezvényből is nyilvánvaló, hogy igyekeztek átvenni az északi tapasztalatokat is... R.J.: — Erről elöljáróban annyit, hogy napjainkban Európában két felfogás ütközik egymással. Az egyik központosításra törekszik, és a nagyhatalmaknak szán vezető szerepet. A másik a népek Európájáról beszól, beleértve a kis népeket is. Északi barátaink ez utóbbi mellett szállnak síkra. Hozzájuk hasonlóan nekünk, magyaroknak is az az érdekünk, hogy ne országunk méretei, hanem értékeink legyenek a mérvadóak. Ezenkívül a dán népfőiskolái mozgalom gyökerei az angolokéval együtt még a XIX. századba nyúlnak vissza, és népfőiskoláik azóta is hatékonyan működnek. Nekik köszönhetően a korábban jogfosztott széles tömegek már tudnak élni a demokrácia adta lehetőségekkel, aktívan beleszólnak a társadalmi problémák megoldásába. Tehát jócskán akad még tanulnivalónk... — Februárban nemcsak névváltoztatásra került sor, hanem létrehoztatok egy alapítványt is az Akadémia finanszírozására... R.J.: — Igen, ez úgy kezdődött, hogy az Akadémia tulajdonába került egy fokozottan védett természeti környezetben, a Hidegvízvölgyben fekvő határőrs épületegyüttese, amelyet szeretnénk Makovecz Imre építész és társai tervei alapján mielőbb felújítani. Ekkor hoztuk létre az említett alapítványt, amelynek vagyona lett ez az ingatlan (3 ha-nyi terület), illetve az épületek. Alapítványunk ólén egy kuratórium áll, amelynek a tagjai magyar, dán, angol művészek és egyebb értelmiségiek. Egy elég befolyásos nemzetközi támogató rendszerről van szó, ezért reménykedünk, hogy sikerül megvalósítanunk elképzeléseinket, sikerül összgyűjteni a szükséges anyagiakat. — Szóljunk kissé részletesebben az új épületről is! R.J.: — Északi barátaink örömmel vették tudomásul, hogy éppen egy katonai létesítmény válik az európai népek békéjét szolgáló létesítménnyé. Az első épülettömbben 8 A HÉT
