A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-12 / 11. szám

mm HÍRMONDÓ kapna helyet az emeleti, kb. 80 hallgatót befogadó kollégium és a földszinti tanácskozó termek, klu­bok. A 2. épülettömbben helyez­nénk el a tanári lakásokat, mivel sok északi vendégtanár érkezne hozzánk. A későbbiek folyamán könyvtár, színházterem, kézműves műhelyek is helyet kapnának az Akadémia épületében. — Az épület felújítása után mennyiben változik meg az Aka­démia tevékenységp? T.K.: — Amíg az Óvóképző Főis­kola ad otthont az Akadémiának, addig ősszel és tavasszal szerve­zünk egy-egy tíznapos programot, ezenkívül egy hosszabb nyári épí­tőtábort, és időközben egy-egy hétvégén is összejövünk. Ezenkívül hétfőnként tartunk előadásokat a környékbeli érdeklődőknek. Az épület felújítása után egyéves bent­lakásos képzést indítanánk. Nyolc hónapos periódusban az anyaor­szágbeli és a határokon túli magyar fiatalok részére tartanánk intergra­­duális képzést, ami annyit jelent, hogy erre az időre a fiatalok megszakítanák egyetemi tanul­mányaikat, hogy nálunk bővítsék ismereteiket. Képzésünknek négy alapterülete lesz: kultúra, környe­zetvédelem, szociális ismeretek és intenzív nyelvi képzés. Akadémi­ánkra elvileg bárki (nem csak egyetemisták) jelentkezhet, akit ér­dekel valamelyik terület. Felvételi és záró vizsga, bizonyítvány, ná­lunk nem létezik. Nincs mester és tanítvány, hanem egymástól sze­retnénk minél többet tanulni! Lesz egy kötelező óraszám, a felsorolt területek, témák közül pedig min­denki maga választhatja ki a neki szimpatikusát. Az elmeleti oktatás kiegészül gyakorlati foglalkozások­kal, az utolsó hónapban pedig tanulmányutakat szervezünk Dáni­ába, illetve a magyarlakta vidékek­re. Fontosnak tartjuk, hogy a bentlakó közösségek minden tevé­kenységet (beleértve a főzést, ta­karítást stb.) együtt végezzenek, hogy még inkább megtanulják to­lerálni egymás másságát. A fenn­maradó négy hónapban nemzetkö­zi műhelyt szeretnénk kialakítani olyan külföldi fiatalok részére, akik jobban meg akarnak ismerni ben­nünket — magyarokat. — Végül is ti valamiféle teljességre törekedtek ezekben a feszültségek­kel teli időkben... R.J.: — Az emberi teljesség a népiségtöl az egyetemességig íve­lő szerves gondolkodásmóddal ír­ható le. Vagyis építő elemként kell gondolnunk a nepiség megmara­dását, hiszen az az egyetemes emberiség javát szolgálja! Fontos, hogy a népek megtalálják önazo­nosságukat, és egymással barát­ságban — a sajátosságok dialógu­sát megvalósítva építsék a közös jövőt! (Miskó} Fotó: a szerző 1 -1« Kultúra határok nélkül A Pozsonyi Magyar Kulturális Központban ezúttal is februárban ismertették a sajtó munkatársaival a Prágai Magyar Kulturális Központ, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ, a bécsi Collegium Hungaricum és a budapesti csehszlovák kulturális központ terveit. Az idén a politikai változásoknak, realitásoknak megfelelően úgy módosult ez a talán már hagyományosnak is nevezhető sajtótájékoztató, hogy a csehszlovák kulturális központ helyett immár a Budapesti Szlovák Kulturális Intézet terveiről tudtunk meg részleteket. A sajtótájékoztatón Magyarország megbízott szlo­vákiai ügyvivőjén kívül ezúttal is részt vett Fekete György, a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, s a szlovák kulturális minisztérium is képviseltette magát két fontos beosztású munkatársával. Fekete György érdekes előadást rögtönzött a magyarországi kultúra helyzetéről és a magyar kulturális politika külföldi orientációjáról. Bevallot­ta: Magyarország rájött arra, hogy helyenként többet tud mondani Közép-Európának, mint Nyugat-Euró­­pának. Ezért kívánja javítani és megerősíteni a közvetlen szomszédaival tartott kapcsolatokat. A kultúrában — függetlenül a politikai széljárástól — egyébként is jók a két állam kapcsolatai. A Budapesti Szlovák Kulturális Intézet igazgatója, dr. Karol Wlachovsky — aki itt egyben a csehszlovák kulturális központ utolsó igazgatójaként szerepelt — eredményes tevékenységről számolha­tott be, s az intézmény változatos idei tervét is összefoglalta. Annak ellenére, hogy Prágából tavaly már nem kaptak anyagi támogatást, 364 rendezvényt szerveztek Magyarország egész területén. Megtudtuk tőle, hogy az intézmény kötelességének tartja, hogy a Szlovákia területén élő nemzetiségek kultúráját is rendszeresen bemutassa a magyarországi érdeklő­dőknek, de a magyarországi szlovákok életéről-kul­­túrájáról sem feledkezik meg. Gindeléné Bencsko Klára, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója szintén kiemelte, hogy az általa vezetett intézmény — hagyományos tevékenységén kívül — a nem Magyarországon élő magyarok, tehát a magyar nemzetiségek művészetét is felkarolja, bemutatja. A bécsi Collegium Hungaricum tevékenysége dr. Balázs Béla igazgató elmondása alapján főleg tudományos konferenciák, szimpóziumok, filmvetí­tések stb. rendezésében nyilvánul meg. A "kollégi­um" persze az épületében lakó ösztöndíjasok támogatásában is jelentős szerepet játszik Figye­lemmel kíséri pályájukat, és (pl. az intézmény évkönyvében) publikálási lehetőséget is biztosít számukra. Olvasóink természetesen a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ munkájáról tudnak a legtöbbet, hiszen az intézmény fontosabb rendezvényeiről lapunkban rendszeresen beszámolunk. Igazgatója, Sunyovszky Szilvia elmondta, hogy az idén is eddigi munkájukra szeretnének építeni, s a magyar kultúrát továbbra is Szlovákia egész területén fogják nép­szerűsíteni. Tervbe vették például, hogy az év folyamán a szlovák nemzetébresztés fellegvárában, Turócszentmártonban rendeznek magyar napokat. (melaj) Fotó: Prikler László Sokrétű, ötletes műsorok A pozsonyi osztrák nagykövetség februári sajtótájékoztatóján elsősor­ban az 1993-as kulturális progra­mokról esett szó: vagyis arról, hogy mi mindent kínál az idén Ausztria a kultúrakedvelő szlovákiai lakos­ságnak. A meghívott vendégek meg­lepetve hallhatták, milyen gazdag, sokrétű és ötletes műsorral készül­nek szomszédaink — nemcsak Po­zsonyban, hanem Szlovákia más városaiban is — kultúrájuk és nyelvük bemutatására, népszerűsí­tésére. A nagykövetség terveit Stella Avallone kulturális attasé ismertet­te. A kínálat tarka: előadások, német nyelvtanfolyamok, hangversenyek, kiállítások, szemináriumok, szimpó­ziumok, színházi előadások, irodal­mi estek stb. A nagykövetség a Classics nevű koncertirodával is együttműködik; ennek képviselője, Walter Herbich ismertette az in­tézmény koncepcióját. Rokonszen­ves előadásában Pozsony három nyelvű kulturális örökségéről is beszélt: erre a hagyományra, há­romnyelvűségre szerinte építeni kell. A sajtótájékoztatón jelen volt egy bécsi művészvendéglő bűbájos tu­lajdonosnője is, aki elmondta, hogy tíz éve működő "Kakukkfészek" nevű vendéglőjében a világ vala­mennyi tájának előadóművészei — táncosai, színészei, zenészei —, festői megfordulnak Most a szlo­vákiai képzőművészeknek és zené­szeknek hozott meghívást... A sok színes program felsorolása közben az osztrák kulturális attasé többször is nyomatékosan kijelen­tette: programjaikat szponzorok nél­kül elképzelhetetlen megvalósítani, ezért arra kéri a szlovák felet, hogy legalább társrendezőként segítsen érdekes terveik, elképzeléseik meg­valósításában. (melaj) A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents