A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-05 / 10. szám

OTTJÁRTUNK Segítsünk a beilleszkedésben! LÁTOGATÓBAN A KOMÁROMI KISEGÍTŐ ALAPISKOLÁBAN Az 1992/93-as tanévben a Komáromi járás­ban tíz — ebből hat magyar tannyelvű (Komáromban, Ógyallán, Gútán, Naszva­­don, Bátorkeszin, Nemesócsán) és négy szlovák tannyelvű (Komáromban, Gútán, Ógyalla—Zöldálláson, Újgyallán) — kisegítő alapiskolában összesen 234, illetve 120 mentális ós/vagy nevelési problémákkal küszködő gyermeket oktatnak. A felsorolt oktatásügyi intézményeknek, továbbá a kórház mellett működő speciális alapiskolá­nak és a kisegítő óvodának a járási melodikusával, FINTA ILONA igazgatóhe­lyettessel tevékenységükről, problémáikról beszélgettem: * — Mi az oka és célja, hogy egyes gyermekek kisegítő alapiskolába kerül­nek? — A hagyományos alapiskoláktól eltérően nálunk nincs szokványos beíratás. Hozzánk azok a gyermekek kerülnek, akiknél vagy óvodás korukban, vagy későbbi tanul­mányaik során valamilyen mentális problé­mát észlelnek a pedagógusok, illetve a pedagógiai-pszichológiai tanácsadóban. Ilyenkor pszichológiai kivizsgálás következik, majd a szakdolgozók véleménye alapján összehívjuk a szülőket, gyermeket, gyermek­­orvost, pszichológust, speciális pedagógust és a kisegítő iskola igazgatóját, hogy közösen döntsenek a gyermek további sorsa felől. A kisegítő iskolában való tanuláshoz minden esetben szükség van a szülői beleegyezésre. Sajnos, akadnak olyan szü­lők is, akik nem ismerik a munkamódsze­reinket, és csak nagyon nehezen győzhetők meg arról, hogy gyermekük érdeke, hogy mi foglalkozzunk vele. Hiszen a hagyomá­nyos alapiskolában a pedagógusok — a tananyag mennyisége és minősége miatt — nem érnek rá külön foglalkozni a lelkileg sérült tanulókkal. Nálunk viszont kisebbek a követelmények, másféle a tánterv, így las­súbb ütemben ezek a gyerekek is képesek elsajátítani az alaptananyagot. Eközben nem szorulnak háttérbe, hanem sikerélmények­ben részesülhetnek. Fő célunk, hogy segít­sünk a társadalomba való beilleszkedésük­ben... — ... aminek első lépcsőfoka az osz­tálytársak közé való beilleszkedés. Ezzel kapcsolatban milyenek a tapasztalataik? — Ez eléggé változó, főleg a szülői hozzáállástól függ. Ha odahaza megaláz­­zák-kigúnyolják a gyermeket, akkor ő is szégyenkezik az ittléte miatt. Ám ha a szülők is támogatják segítő szándékunkat, a gyer­mekük is sokkal szívesebben jár hozzánk. Akadt már olyan diákunk is, aki évek múlva elhozta nekünk bemutatni a feleségét, mert megkedvelt bennünket. Sajnos, tanulnak nálunk értelmi fogyatékosság nélküli, főleg roma gyerekek is, akik családi körülményeik, illetve nevelési problémák miatt kerültek hozzánk. Néhányan, mivel tudják, hogy ők értelmileg többre képesek az itteni átlagnál, visszaélnek helyzetükkel, és megpróbálnak dirigálni a többieknek. Erre nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne tegyék pokollá társaik életét! Meg kell akadályoznunk, hogy tanu­lóink büntetésnek érezzék ittlétüket! — Mik a követelmények az önöknél oktató pedagógusokkal szemben? — Speciális pedagógiai végzettséget kí­vánunk meg tőlük, ún. pszichopódiát kell tanulniuk. Akik nem ezen a szakon végeztek, azok részére biztosítjuk a továbbképzést a Komenský Egyetemen. Ezenkívül szívesen fogadjuk a logopédusokat is, mivel nagy súlyt helyezünk a beszédhibák kiküszöbölé­sére, ami nagyobb számban fordul elő, mint a normális populációban. Az 1—4. évfolyam­ban heti két óra logopédiát tartunk, s ez a gyerekek szókincsének a gyarapítását is elősegíti. Később individuálisan foglalkozunk azokkal, akiknek addig nem sikerül eltávo­lítani a beszédhibáját. — Szóljunk részletesebben az önök oktatási programjáról! — Nálunk a gyermekeknek a 3. óv végéig kell elsajátítaniuk az irást-olvasást, amire egyébként az első félévben lennének köte­lesek. Vegyes osztályainkban tanulnak dyslexiás gyerekek is, akik három óv alatt sem tudnak megtanulni írni-olvasni, de hallás után képesek visszamondani a tananyagot, ezért felsőbb osztályba léphetnek. Megjegy­zem: nálunk is létezik osztályismétlés. 1990-ben szabályozták az osztálylétszámo­kat, így minimum négy tanulóval is nyithatunk osztályt. A maximális létszám az első évfolyamban nyolc, a 2—5. évfolyamban tíz, a 6—9.-ben pedig tizenkét gyerek. Ez érvényes a napközi otthon osztályaira is. A létszámcsökkentés lehetővé tette a hatéko­nyabb oktatást. A szlovák nyelv tanítását a harmadik osztályban kezdjük — képek alapján próbálunk beszélgetni a tanulókkal. A természettudományok alaptananyagát ter­mészeti ismeretek, a földrajz, történelem és polgári nevelés alaptananyagát pedig társa­dalmi ismeretek néven oktatjuk. Nagy súlyt helyezünk a különféle nevelésekre: a mun-

Next

/
Thumbnails
Contents