A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-26 / 9. szám

ŕ Súlyos dadákkal a Komédiumban > •H Olyanok ők, mint a szilveszter. Tarkák, kedélyesek, hangosak és elválaszthatatlanok. Tulaj­donképpen nem is ketten van­nak, hanem hárman. Musi a menedzserük, ö a harmadik "iker*. Külsőben nem-igen kü­lönbözik védenceitől, talán csak annyiban, hogy fiú, bár első látásra ez sem derül ki egyértelműen. Míg ő szerényen meghúzódva a háttérben mun­kálkodik, favorittá súlyosodott kegyeltjei harsány frivolsággal töltik be a három dimenziót. Nem véletlenül hasonlítottam őket a szilveszterhez, hiszen a sors év végi ajándékaként ezen a napon lehettem vendégük a budapesti Komédium Színház­ban, ahol a blódli színes sziporkáinak ezrével szórakoz­tatták nemcsak a jelenlevőket, hanem a Danubius rádió hall­gatóit is. Falusi Mahannl azon a reggelen én ébresztettem, és még az ágyból küldte ki papír­fecnire rögtönzött meghívóját az esti showra. Talán hálából. Fogadni mernék, hogy ezért még kevesen irigyelnek, de ha azt mondom, hogy az említett hölgy estére Lang GyörgyivéI együtt PA-DÖ-DO-vé terebé­lyesedett, mindenki megérti örömömet. A Komédium nem nagy színház. Aprócska nézőtere még üres, amikor megérke­zem. Csak a hangtechnika dolgozik. Meglepően nagy a nyugalom, de csak addig, míg meg nem érkezik a két nép­szerű sztár meghívott vendé­geivel. Mivel a műsor kétórás és szünet nélküli, Mariann a biztonság kedvéért bekap egy tekintélyes melegszendvicset... Igaz nem kis teljesítmény ennyi ideig adásban lenni, de ők már megszokták. A hangulat végig oldott, és mire minden üdítő elfogy, elfogynak a sportoló vendégek is. Különösen Györ­gyi tud "rádiósul', és szinte mester abban, hogy Hargitay Andrással, Egerszegi Krisztina édesanyjával, az olimpiai baj­nok kajakoslányokkal össze­egyeztethetetlen dolgokról cse­­verésszen. Szóval cseveg a PA-DÖ-DÖ, és szerencsére a lányok akkor sem hagyják abba, mikor a büfé aprócska zsúrasztalához letelepszünk. — Feltűnt, hogy mindenkivel tegező viszonyban vagytok. Ez itt szokás? GYÖRGYI: — Igen, ez telje­sen természetes. (Mindketten a szokásos szerelésben, ba­kancsban, szabadidőtoprongy­­ban vannak, amelyet látszólag a számtalan jelvény tart egybe. És hát a frizura. Györgyi fejtetőig lekopaszítva fekete alapon lila és zöld színekben pompázik egy aprócska var­­kocsgyerekkel hátul, míg Mari­ann a szőke kopaszsághoz jobban illő sárga és rózsaszín árnyalatok alatt érzi jól magát.) — Elmondanátok, hogyan készül ez a frizura, és mennyi idő alatt? GYÖRGYI: — A fodrász kezébe veszi a festéket, ame­lyet mi megvásárolunk mondjuk Bécsben, és vadul befesti a hajunkat. Jó másfél óra alatt kész is van a frizura. — Mindig ezt a ruhát viseli­tek, vagy van más is? MARIANN: — Nem mindig, de hát ez egy normális ruha. Mindenből nagy méretet vá­lasztunk sok-sok jelvénnyel, hogy jópofa legyen. (Kicsit puskáztam Frideri­­kusztól, onnan tudom, hogy Györgyi hosszabb ideig együtt élt Kulka Jánossal.) — Igaz a hír? fart még a kapcsolat? GYÖRGYI: — Ennek már vége, hiszen lejárt az öt év. MARIANN: — Együtt voltak főiskolások. — Hol töltitek a szilveszter éjszakáját? MARIANN: — Kibéreltük a Király-fürdőt, és aki odajön, mindenki a vendégünk lesz. Háromezer forintos a belépő, ezért cserébe vacsorát kap mindenki, lesz jósda, lesz egy nagyszabású társasjáték, és természetesen lehet fürödni is. Éjfél után pedig PA-DÖ-DÖ koncert lesz, és a sztárvendé­günk Sugár Bera. — Nagyon jókedvűek volta­tok a műsor alatt. MARIANN: — Hát ilyenek vagyunk. Szóval nem játsszuk meg magunkat. — Viszont Györgyi sokkal többet beszélt... GYÖRGYI: — Igen, mindig ez a panasz, hogy én többet beszélek, de Mariann is sokat tud beszélni... MARIANN: — Lehet, hogy azért tűnik így, mert én baromi gyorsan beszélek, és azzal többet elmondok, mint a Györ­gyi­— Milyen terveitek vannak 1993-ra? MARIANN: — Ebben az évben új lemez készül, vagy akár kettő is, attól függ, hogy majd hogy gondoljuk. Élszer­ződtünk egy új céghez, és mindenképpen egy nagyszerű lemezzel szeretnénk a közön­séget meglepni. — A televízióban lesznek fellépéseitek? GYÖRGYI: — Folyamatosan lesznek. Két típusú tévéműsor is készült rólunk. MARIANN: — Ezenkívül részt veszünk még a Telber produk­ciós iroda meghívására egy Black and White, tehát egy fekete-fehér showban. Márci­usban pedig Valentin napra készülünk. — Tudom, hogy enni szeret­tek, de szilveszter van, adott hát a kérdés, inni is? GYÖRGYI: — Alkoholt soha nem iszom. Kedvencünk az ásványvíz... MARIANN: — ... és a Coca Cola. A lakásomban a konyha is csupa Coca Cola, nagyon szeretjük. — A ma este hallott show­­műsor egyszeri vagy rend­szeres a rádióban? GYÖRGYI: — Igen, havonta egyszer vezetjük a műsort a Danubius Rádióban. Aztán Komolyzenét is hallgatunk, meg a Györgyi nagyon szereti a musicaleket, de a legkom­­merszebb zenétől a legkemé­nyebb jazzig nagyon sok min­den megfordul a lemezjátszón­kon. — Tulajdonképpen mióta lé­tezik a PA-DÖ-DÖ? MARIANN: — Már négy éve. — Nem unjátok egymást? Nem akarjátok bővíteni az együttest pl. fiúkkal? MARIANN: — Nem unjuk egymást. A műsorvezetós mel­vannak ilyen különleges alkal­mak, mint a mai. Nagyon jól elszórakozunk, és másként ve­zetjük, mint az "igazi" műsor­vezetők. MARIANN: — ... Sok mindent megengedünk magunknak. — Milyen stílusú zenét hall­gattok a legszívesebben? MARIANN: — Hát ez változó. lett színházban szerepelünk, meg elég sok mindent csiná­lunk még együtt. Most is egy tévéműsor felvételére sietünk. Mi leszünk a riporterek, és a műsor a PIRAMIS, tehát a Révész koncert kapcsán ké­szül. BEKE ISTVÁN V. y

Next

/
Thumbnails
Contents