A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-26 / 9. szám
ÉGTÁJAK — A nullás csoportba. — Nem a nullás csoportba, hanem az előkészítő osztályba — mennydörögte az atya. — Ideje volna megtanulnod! A fiú hallgatott. — Tegnap olvastam, hogy ezt a te Arkagyijodat, ezt a Parovozovot, vagy hogy hívják, szóval ezt nem vették fel az írószövetségbe. Hogy is írta a költeményében? "Hajtsd végre a fegyvertényt, Rángasd ki a lósör ón yt"? — "Gyújtsd a drága lósörényt" — suttogta könyörgőn a gyerek. — Igen, igen. Egyszóval: "Lépjen a láb indulóra, Vadásszatok mind a lóra!" Már emlékszem. Ez még azóta is hatást gyakorol a világirodalomra? — N-nem tudom. — Nem tudod? Ne rágd a szád szólót, mikor a tanítóddal beszélsz! Ki írta a "Holt lelkek"-et? Ezt sem tudod? Gogol írta. Gogol. — A teljesen elzüllött, reakciós óletórzósű, kisszerű misztikus... — darálta megörülve a fiú. — Egyketted! — harsogta bosszúállón az apa. — Olvasni kell Gogolt, tanulni kell tőle, feldolgozni majd ráérsz tíz óv múlva az Akadémián. No de hadd halljunk valamit, Nyikolaj Szitnyikov, New Yorkról. — Ott mutatkoznak meg legélesebben a kapitalizmus ellentmondó... — kezdte éneklő hangon Kolja. — Ezt magam is tudom. Inkább azt áruld el, melyik óceán partján terül el ez a város? A fiú hallgatott. — Mennyi a lakosai száma? — Nem tudom. — Merre folyik az Orinoco folyam? — Nem tudom. — Ki volt II. Katalin? — Termék. — Hogyhogy termék? — Rögtön eszembe jut. Feldolgoztuk... Megvan! Az izmosodó kereskedelmi kapitalizmus korszakának terméke... — De azt mondd meg, ki volt! Miféle tisztséget viselt? — Ezt nem dolgoztuk fel. — Vagy úgy! És mik a hárommal oszthatóság ismérvei? — Inkább egyetek — szólt közbe a mama, akinek megesett a szive a fián. — Örökösen csak vitatkoztok. — Dehogyis. Csak hadd mondja meg, mi is az a félsziget! — tajtókzott a papa. — Hadd mondja meg, mi az a Kuro-Szivo! Hadd mondja meg, minek a terméke volt Madarász Henrik! A talányos fiatalember felugrott helyéről, reszkető kézzel zsebébe dugta a csúzliját, és elviharzott. — Bukásra állsz! — kiáltotta utána a boldog atya. — Mindent elmondok az igazgatónakl Végre mindenért megfizetett. Fordította: fíadványi Ervin 1934 Szkukálek Lajos rajza Gál Sándor versei nyolcvankilenc nyara ez az elfelhősödött Európa új népvándorlás idejét éli folyók és határerdők csend-zugai éjszakánként megélednek a pőre szivek dobogásától látni a menekülő árnyak didergését s a félelmet a holdtalan csendben miféle erők mozdultak meg az emberben miféle vágyak hogy hegyeket hágva folyókon átkelve elinduljon a gyöngyöző szabadság felé ha van még szabadság emberi és ember aki megérintheti hajnalodván sugarát ff' ; ä j P h F Ifi lawljPPIlP hf ■- life' ' p lalKfiy -' i 2*8 s-a u-ü 2 0. t£ várakozván az ismeretlenre az éjszaka holdtalan medrében elúszott a kukoricatábla zizegése megborzongtak a félig-halott nyárfák s úgy rémlett fájdalmuk pereg alá a magasból mintha egyetlen pillanat választott volna el a zuhanástól várakozván az ismeretlenre nem az emlékezés időmélyei merültek föl a sötétből hanem maga a sötétség J A HÉT 13
