A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-26 / 9. szám

MINERVA A TERMESZETGYOGYASZ (VÉGRE) VÁLASZOL Dr. Kiss László "Szembenézés helyett: Egy irányba nézzünk!" című írására válaszolok, amely az A HÉT 1992, 44. számában jelent meg. Nagyon boldog vagyok, hogy akadt végre egy orvos, aki írásba foglalta elképzeléseit a természetgyógyászatról. Továbbá örü­lök annak, hogy a természetgyógyá­szatot aktuális témának tartja, mivel az első fejezetben azt írja, hogy a "gyors­talpaló tanfolyamok" és egyes gyógy­­növényes kézikönyvek nem elegendők arra, hogy már valaki másokat is tudjon gyógyítani. Nagyon helyes. Egyetértek vele, mert azt, amit az előadó 30 évig tanult — és itt nemcsak a főiskolai évekre és a szakatesztációkra gondo­lok, hanem az élettapasztalatokra és az igazi önképzésre is —, nem lehet 3 nap alatt elsajátítani. A Budapesti Természetgyógyászok és Egész­ségvédők Tudományos Egyesülete 100 órás és 200 órás tanfolyamokat szer­vez. Azonban ez nem elég, ezt csak természetgyógyászati főiskola előkép-, zésének nevezhetjük. Bárki jogosan megkérdezheti, hogy nálunk miért nin­csenek ilyen jellegű tanfolyamok és miért nincs természetgyógyászati főis­kola. Válaszom kissé bonyolultabb, mert nem szeretnék nyilatkozni a szlovákiai természetgyógyászatról, amelyre a széthúzás jellemző. Mindenki a vezető tudományos egyesület sze­retne lenni, s az ún. Alternatív Medicina országos vezetőségében is 7 hónapig stagnálás volt, s a régi elnököt, dr. Mäsiar Pavol professzort dr. Ivan Dobrovoda váltotta fel. Sajnos, a régi elnök nem hajlandó belátni, hogy leváltották, és hogy a tagság támoga­tását sem élvezi. Az alternatív medicina tagjai sem kapták meg működési en­gedélyüket. Valami történt, és ez az, hogy végül az Alternatív Medicina vezetősége konszolidálta a helyzetet. E huzavonával magyarázom, hogy dr. Kiss László írására csak most jelenik meg a válaszom. Az Alternatív Medicina vezetősége működik, és remélem, hogy 1993-ban sor kerül nemcsak a kerek­­asztal-beszélgetósekre, hanem arra is, hogy a vezetőségben fokozatosan meg­oldjunk minden gondot. Szeretnék azonban visszatérni a tanfolyamok problémájához. Elsősor­ban a fitoterápiás tanfolyamokról sze­retnék beszélni, mert a szlovákiai természetgyógyászok vezetőségében a gyógynövények szakmai kihasználása a feladatom. Örvendetes az a jelenség, hogy igen nagy irántuk az érdeklődés, és már több magyar nyelvű tanfolyamot sikerült indítani. Sokan azt gondolják, hogy ha elvégzik a fitoterápiás tanfo­lyamot, akkor ez már "oklevél" egy üzlet megnyitásához. Tévedés! Esetleg Her­­bária üzlet megnyitási engedélyéhez elegendő. Kellemetlen és ismert az a jelenség, amikor a vevő előtt lapozza a Herbária elárusítója a szakkönyveket, hogy az érdeklődő kérdéseire válaszolni tudjon. A fitoterápiás tanfolyam egyik célja, hogy a gyógynövény-elárusítók, forgalmazók értsenek a gyógynövé­nyekhez. A másik cél pedig, hogy a tanfolyamokon megtanulják azt is, hogy milyen szakirodalomból érdemes merí­teni. Tudjuk, hogy a népgyógyászati ágazat általában a laikusok körében terjedt el, ami azt jelenti, hogy minden irodalmat szakértelem nélkül elfogad­nak, sőt, a népi hiedelmeket és szo­kásokat is. Sokszor a középkor "szel­leme" is benne van ezekben a recep­tekben. A fitoterápia másik irányzata az, amelynek ón is a híve vagyok. Ez csak a klinikai vagy laboratóriumi kísérletek által tudományosan bizonyított ható­anyagokat használja fel, de nem olyan értelemben, hogy minden betegséget meg lehet gyógyítani gyógynövények­kel. Aki azt állítja, hogy igen, az hazudik. Sajnos a nópgyógyászok között akad­nak hozzá nem értő egyének is. Nem elég elhatározni, hogy valaki gyógyítani akar, mivel a gyógyításhoz nagy szak­értelem kell. A harmadik irányzat a két előzőnek a keveréke. Minden egyes gyógynö­vénynél meg kell tanulni a legszüksé­gesebb dolgokat, s ezáltal nem esnek tévhitbe. Az alaptanfolyamon a gyógy­növényismeret szerepel, a másik foko­zat a gyógynövénygyógyítás valódi szerepével foglalkozik, milyen betegség esetén milyen gyógynövényt kell alkal­mazni. A harmadik fokozaton az a ro­­rn a t e r á p i á t sajátítják el, ahol megtanulhatják, hogy milyen fantaszti­kus a természet, mivel a gyógyító illatok segítségével meg lehet szabadulni tabletták nélkül is a negatív gondolko­dásmódtól, a pesszimizmustól, az ide­gességtől. E sorokkal nem fejeztem be a választ sem dr. Kiss Lászlónak, sem a többi orvosnak, akik érdeklődnek a termé­szetgyógyászat iránt, de ez is csak arról tanúskodik, hogy itt annyi a megoldatlan kérdés, hogy ezt egy cikk keretében boncolgatni szinte képtelen­ség. Remélem, hogy ha tisztázzuk a kérdéseket, akkor megoldást is találunk. A lényeg az, hogy a természet­gyógyászat nem akar a hivatalos medicina rovására tevékenykedni, hi­szen gyökereink közösek, hanem egy­mást akarják segíteni a beteg érdeké­ben. Szerintem csak ez a járható út. Dr. Nagy Géza / \ Magzatból szövetet A Parkinson-kór elleni küzdelem egyik legígéretesebb kísérleténél embriókból kivont szövetet használ­nak a tudósok. A szövetet eddig száz esetben ültették be a betegek agyába, és nemrég megjelent ta­nulmányok szerint az eredmények már kezdenek mutatkozni: olyan Parkinson-kórosok, akik eddig a legalapvetőbb mozdulatokat sem voltak képesek végrehajtani, lassan megtanultak járni anélkül, hogy elestek volna, sőt, némelyikük már autót is tud vezetni. A reménykeltő módszer eredményeiről még nem tudni, mennyire tartósak, de annyi biztos, hogy a magzatvédő aktivis­ták nem fogják megkönnyíteni a kutatók dolgát. V__________________________/ A korhatár 75 év? A jelek szerint nemcsak mifelénk aktuális a nyugdíjkorhatár emelésének latolgatása. Egy ausztrál tanácsadó intézet neves szakértője, a Canberrái dr. Hooke szerint 60 év múlva minden ötödik ember 65 évnél idősebb lesz. Ennélfogva az embereknek 75. szüle­tésnapjukig kell majd dolgozniuk. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben az aktívak fellázadnának a tőlük levonásra kerülő mind nagyobb nyugdíjjárulék miatt. Dr. Hus Hooke prognózisa szerint 2050-ben a világ gazdasági nagyha­talma Kína lesz: a földgolyó bruttó nemzeti össztermékének 15 százalékát fogja adni, míg India a dobogó második helyét (10 százalék), az Egyesült Államok pedig a harmadikat foglalja el (5 százalék), Japán része­sedése 2 százalékra esik vissza, Né­metországé pedig mindössze 1 száza­lék. Eszerint a világ termelésének 60 százaléka az ázsiai kontinensekre kon­centrálódik, ami jelenleg csupán 9 százalék. 14 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents