A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-02-12 / 7. szám

ELŐ MÚLT KINCSÜNK AZ ANYANYELV Használjuk helyesen a vallással, egyházakkal kapcsolatos fogalmakat! Mióta újra teljesen szabad a vallásgyakorlat, elég gyakran hallhatunk, olvashatunk vallási témákról, egyházi személyekről, ezért bizonyos alapvető fogalma­kat, kifejezéseket ideje volna tisztázni. "Jézus feltámadása után negy­ven nappal, pünkösdkor a menny­be ment" — közölte a budapesti rádió egyik bemondója. Ugyanez a tévedés ugyanott ilyen formá­ban is elhangzott "Pünkösdkor, Jézus mennybemenetelekor". Az Újszövetség szerint Jézus a fel­támadását, vagyis húsvét vasár­napját követő negyvenedik napon felment a mennybe, csakhogy a mennybemenetel napja nem a pünkösdi ünnep, hanem az Áldo­zócsütörtök. A pünkösd a Szent­lélek eljövetelének az ünnep>e, és nem negyven napp>al következik húsvét után. A pünkösdvasárnap a húsvétvasárnapx)t követő hete­dik vasárnap, azaz ötvenedik nap, amint ez az ünnep görög nevének, pentekoszté hémer a — ötvenedik nap — jelentéséből is világosan következik. A mennybemenetel napját, amely mindig csütörtökre esik, és negyven napptal követi a húsvétot, tíz nappal előzi meg a pünkösdöt, más nyelveken félre­­érthetetlenebbül nevezik meg, mint magyarul. Az Áldozócsütör­tök latin neve: Ascensio Christi, francia és angol megnevezése Ascension, olasz neve Ascenzio­­ne, s a német, a cseh és a szlovák megnevezés még világosabb: Christi Himmelfahrt, Nanebe­­vstoupeni, illetve Nanebevstúpe­­nie Pána. További sokszor elhangzó px>n­­tatlanság a következő: "November elsején, azaz halottak napján". November elseje nem halottak napja, hanem a mindenszentek ünnepe, a halottak napja novem­ber másodika. Ezen mit sem változtat az, hogy az emberek rendszerint már november elsején — vagy még előbb — kimennek a temetőbe szeretteik sírjához. Ilyen mondatot is hallottam: "Ez alkalommal békemisét ren­deztek." Színielőadást, gyűlést, tüntetést stb. lehet rendezni, de misét, békemisét, gyásznapot, ökuménikus istentiszteletet nem rendeznek, hanem tartanak. Hasonlóan helytelen ez a mon­dat: "Misét mondtak a földrengés áldozatainak lelki nyugalmáért." Misét lehet mondani egyszerűen valakiért vagy valamiért, tehát («Idául a földrengés áldozataiért, az elesett hősökért, a békéért stb. És lehet misét mondani valakinek vagy valakiknek a lelki üdvéért. A lelki nyugalomra itt e földön van szükség, nem a másvilágon. Ami az egyházi személyek megszólítását, címét illeti, még az újságírók sem mind tanulták meg, hogy a tiszte let es cím csak református egyházi személyt illet meg. Katolikus p>apx>t nem szólí­tunk tiszteletes úrnak, és nem is emlegethetjük így. Legutóbb Var­ga Béla katolikus esperesről har­sogta egy magyarországi újság­cím: "A tiszteletes úr hazatért." Illenék tudni, hogy a katolikus pap tisztelendő, illetve főtisztelen­dő úr, nem pedig tiszteletes úr. Befejezésül hadd hívjam fel olvasóim figyelmét egy jellegze­tesen px>zsonyi hibára. Az Au­gusztus 29-e utcára nyíló régi katolikus temetőt,' amely ma ke­gyeleti park, nagyon sokan neve­zik Andrási-, sőt, Andrássy-teme­­tőnek. Ez teljességgel helytelen, ideje volna leszokni róla. A katolikus temetőket régen általá­ban valamilyen szentről nevezték el. A szóban forgó temető Szent Andrásról kapta a nevét, a helyes megnevezése tehát Szent András­­temető vagy rövidebben András­­temető. Az a gyanúm, hogy a hibás Andrási-temető elnevezés eredetét a szlovák Ondrejslcý cin­torín elnevezésben kell keres­nünk. Valószínű, hogy az Ond­­rejský cintorín szlovák megneve­zés sem egészen helyes, a pontos megnevezés szlovákul is Cintorín svätého Ondreja volna. Volt idő, amikor a szent jelzőt nemigen illett használni, nyilván így lett az egyszerűség kedvéért a temető neve Ondrejský cintorín. Ez azon­ban nem ok arra, hogy magyarul teljesen helytelenül Andrási-te­­metőnek nevezzük. MAYER JUDIT A pellengér — szép latin ne­vén: palus in­­famansi — a régi inkvizíciós időkből származik. Az egy­házi büntetések, a búcsújárás és a ve­­zeklés az emberi tűrés határán belül, elviselhetőek vol­tak. Ám a polgári vagy világi bünte­tések széles skálá­jából nem hiányzott az immuratus, va­gyis a befalazás, és nem ment ritka­ság számba a tűz­­halál sem. A gályarabság, a fegyházmu nka vagy sáncrabság enyhébb bünteté­sek voltak, mivel a rab lelkében még ott éledezett a ke­gyelem és a szö­kés reménye. A "pellengérre állítás" a templom kapuja előtt, vagy a legfor­galmasabb főtéren az enyhébb bünte­tések közé soro­landók, noha a szenvedő alanynak étlen-szomjan, napsütésben és esőben, téli fagy­ban kellett állnia az inkvizíció által kirótt fegyelmit. Az inkvizíció által használt kínzóesz-A pellengér Kistapolctényon A pBlIenoór közöket, kínzókamrákat múzeumaink őrzik az utókor számára, de kalodából és pellengérből kevesebb maradt. A pellengér általában egy oszlop volt, amely készülhetett fából, de más anyagból, mondjuk faragott kőből is. A kőből állított pellengérek állták inkább az idő vasfogát. A Kistapolcsányba látogató vándor, nemcsak a klasszicista kastélyban és a körülötte elterülő parkban és az ott felállított remek szobrokban (alkotójuk Stróbl Alajos) gyönyörködhet, hanem megtekintheti a sok-sok esztendővel ezelőtt felállított pellengért is. A pellengért többször áthelyezték más-más helyre, ma azonban Kis­­tapolcsány központjában, nem messzire a busz­megállótól áll. Utolsó "vendégére" már nem emlékszik senki! MOTESIKY ÁRPÁD Fotó: a szerző A HÉT 11

Next

/
Thumbnails
Contents