A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-05 / 6. szám
GONDOLKODÓ A DÉL-TIROL! PÉLDA „ A Csomagterv Róma és a Dól-tiroli Néppárt közötti hosszú tárgyalássorozat eredményeképpen 1969-re megszületett az ún. Csomagterv, amely törvények és rendelkezések sorát tartalmazta, amelyeket fokozatosan kell életbe léptetni (némelyik része csak 1994-ben emelkedik törvényerőre). A pontosság kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy a Csomagterv elemeinek bevezetésénél nem sikerült betartani az eredeti harmonogramot, ennek objektív és politikai okai is voltak. Az sem hallgatható el, hogy bár a Csomagterv a mi szemünkkel nézve a problémákat szinte dekagrammnyi pontossággal kimérni és megoldani igyekvő rendelkezésekből áll, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel a német ajkúak között sem, sokan elégedetlenek voltak a bennük megfogalmazott kompromisszumokkal. így történt, hogy a Néppárt tartományi gyűlése 1969. november 22-én a szavazatok csupán 52,8 százalékával fogadta el a dokumentumot. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a Csomagterv alaptörvényét, az új autonómiastatútomot a parlamenti elfogadás után, 1972. augusztus 31-én alaptörvényként Leone köztársasági elnök és Andreotti miniszterelnök kihirdesse. A siker feltételei Itt egy pillanatra álljunk meg a történelmi folyamat ismertetésében, és próbáljunk meg átgondolni néhány fontos összefüggést. Eme meditációkor nem tudom — és nem akarom — elkerülni a velünk való összehasonlításokat. Először is a dél-tiroliak tudták és tudják, mit akarnak. E célok mögé oda tudtak állni, és évtizedekig képesek voltak küzdeni érte. Félreértés ne essék: ma is küzdeniük kell érte, a berendezkedés régi elemeinek megtartásáért és az új elemek bevezetéséért. Ebben a céltudatosságuk és átgondoltságuk követendő példa. E küzdelem alapvető eszköze a Dól-tiroli Néppárt. Jól megszervezett, modern európai párt, amelynek az Európa Parlamentben is van képviselője. Az ügyek irányítását Űól-Tirolban teljességgel a kezében tartja. A Néppárttal való összehasonlításkor a mi pártjaink nem állják ki a próbát: mi amatőr dilettánsok összevissza csellengő gyülekezete vagyunk hozzájuk képest. Ók német precizitással vannak megszervezve; mindenkinek feladata van, mindenki tudja és teszi a dolgát. Ha nem, kicserélik. Ottjártunkkor a Néppárt új elnöke negyedik napja volt funkcióban; amikor az életük, berendezkedésük részleteiről érdeklődtünk, azonnal hívták azt az urat (vagy hölgyet, természetesen), aki az adott területet felügyelte vagy irányította. A tartomány 116 polgármestere közül 5 olasz (főleg a nagyobb városokban, ahol érvényesül az olasz többség; az olasz ajkúak Dél-Tirol területén a lakosság 32 százalékát teszik kil), 9 ladin (a ladin falvakban, termé4 A HÉT szetesen a Néppárt színeiben indulnak), a többi német. Mindennemű autonómia egyik alapja a pénz. Ott lépten-nyomon látni, érzékelni lehetett a gazdagságot; az állam az adók 90 százalékát visszaszolgáltatja a régióba! A fenti professzionalitás tehát azzal is összefügg, hogy minden alkalmazottat nagyon jól meg tudnak fizetni. Népességfejlódés A német ajkú lakosság százalékarányának enyhe növekedése tapasztalható, amely az olasz bevándorlás megszűntével (sőt, enyhe elvándorlással), csekély német bevándorlással, illetve nagyobb szaporulattal magyarázható. Az 1988—89-es tanévben a népiskola első" osztályába beíratott összesen 5662 gyerek közül 854 volt olasz ajkú, ami 15,08 százaléknak felel meg. A tanulók az alapiskola 2. osztályától fogva tanulják a másik népcsoport nyelvét is; nagyon csekély számú német gyerek jár olasz iskolába, fordítva nagyobb az arány. Érvényesül tehát a német kultúra és nyelv felfelé húzó szerepe. A ladinoknál, akik a lakosság 4,1 százalékát adják, konstans nópessógfejlődés figyelhető meg. Iskolarendszerük, kulturális intézményrendszerük (könyvtár, múzeum, kutatóintézet) autonóm, az ő esetükben erősen érvényesül a pozitív megkülönböztetés. Ladin nyelvű iskoláikban németül és olaszul is tanulnak. Nyelvhasználat A kétnyelvűséget (a ladin falvakban a háromnyelvűsóget) mindenütt szinte kínosan betartják, a közlekedési tábláktól kezdve a helyi nyomtatványokig. A két (ladin községekben a három) nyelv teljesen egyenrangúan szerepel, egymás mellett, hasábosán használatos. Nincs tehát első vagy második nyelv; az állami alkalmazottnak 14 évenként meg kell újítania nyelvcsoporthoz való tartozását, a másik nyelvből pedig államvizsgát kell tennie. Bármely kihágás esetén például a helyi közeg első kérdése az kell, hogy legyen, hogy az állampolgár melyik nyelvcsoporthoz tartozik. A tárgyalást utána köteles az állampolgár anyanyelvén lefolytatni. Az írásos kapcsolatban az a szabály, hogy az ügyet azon a nyelven kell lebonyolítani, amelyiken az állampolgár a beadványát megírta. Oktatásügy Mindhárom népcsoportnak teljes oktatásügyi autonómiája van; kiemelt helyen foglalkoznak az óvodáskorúakkal és a szakmunkástanulókkal. Német egyetemük nincs, a diákok nagy része osztrák egyetemekre jár (az ösztöndíjak 45 százalékát fordítják az ő támogatásukra!!!); kutatásokat saját intézményrendszerük biztosít az innsbrucki egyetemmel karöltve. Törvényhozás, önkormányzat Ebben a témában számunkra szinte elképzelhetetlen hatáskörökkel rendelkeznek. Regionális parlamentjük van, 35 tagja közül minimum egy ladinnak is kell lennie; regionális kormányuk intézi a tartomány összes ügyét, beleértve a gazdaság irányítását, a koncessziók odaítélését, a település- és régiófejlesztést is. Amikor a jogköreikre kérdeztünk, a tartomány miniszterelnöke így válaszolt: "A legegyszerűbben úgy tudom érzékeltetni, hogy tisztelnünk kell az olasz alkotmányt, az olasz parlament vonatkozó törvényeit, elsősorban az adótörvényeket, és azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyeket Olaszország kötött, s amelyek minket is érintenek. Az összes többi kérdésben magunk döntünk." Hadd tegyem hozzá: a regionális törvényeket és rendeleteket is beleértve. Többször furcsán néztek ránk, amikor azt kérdeztük, ezzel vagy azzal a kérdéssel kapcsolatban hogyan döntöttek a római parlamentben. Róma messze van, mondták, és számunkra az a fontos, ami itt történik. Itt mi nyertük meg a választásokat, és mi viseljük a felelősséget a régió jövőjéért. Nekünk ez a legfontosabb. S mindezt biztosítja: a pénzügyi autonómia. Dél-Tirol összköltségvetése 255—270 milliárd líra évenként. A hivatali posztok elosztása A Csomagterv kimondja, hogy a hivatali posztok elosztásakor egyensúlynak kell lennie a népcsoportok között. A ladin oktatásügy és kultúra dolgait csakis a hozzájuk tartozók irányíthatják, illetve végezhetik; a többi területen pontos egyensúly van a németek és az olaszok között. Del-Tirolban a nyilvános hivatalok száma 37 808, ebből az állami közigazgatásra 21 807 esik. Ez utóbbiból 7782-re vonatkozik a megosztási kötelezettség, amely azt jelenti, hogy ott a németek és az olaszok arányának az előre megállapított kulcs szerint kell lennie (annak ellenébe, hogy minden állami hivatalnok köteles e funkciókban mindkét nyelvet ismerni, s nem anyanyelvéből államvizsgát tenni). A helyi közigazgatás területén található hivatali helyek száma 16 001, ebből 10 450-et töltenek be németek (az egyes községek lakosai százalékarányának megfelelően). A fenti, 7782 hivatali hely közül 2969-et töltenek be olaszok, 2399-et németek, 96-ot ladinok. 2319 hely betöltetlen, ezeknek az állásoknak csaknem a fele a vasútnál van. Eme közhivataloknál látható a régi olasz túlsúly, a problémát — közmegegyezéssel — nem akarják elbocsátásokkal megoldani. Eme helyelosztásokra szolgálati grafikonokat dolgoztak ki, s a Csomagterv szerint a németeket és a ladinokat érintő teljes hivatali helyelosztás 2002-re fog megvalósulni. A szociális lakásépítés területén az anyagilag gyengébb olasz rétegek némi előnyt élveznek.
