A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-29 / 5. szám

HÍRMONDÓ "ÉNEKLŐ KÓRUSOD VAGYUNK" — vallják a Kodály Kórusok I. Galántai Nemzetközi Fesztiváljára érkezett énekkarok és zenekedvelő érdeklődők, akik részt vettek a Kodály születésének 110. évfordu­lója alkalmából 1992 decemberé­ben rendezett nagyszabású találko­zón. Hogy jobban megismerjük Ko­dály életét, munkásságát, a mába mutató igazát, nemzetközi vetélke­dőt tartottak, melynek döntőjére a háromnapos rendezvény első nap­ján került sor. Hat külföldi és hat hazai gimnázium diákjai mérték össze tudásukat Kodály és Illyés munkásságából. A sok keresgélés­nek, utánajárásnak, i/.gulásnak meglett az eredménye, hiszen aki ott volt, hallhatta a sok okos, hozzáértő választ. De elgondolkod­tató, hogy milyen keveset tudunk e sokoldalú nemzetébresztő mű­vészről. A havas eső és a kellemetlen hideg ellenére másnap délelőtt nagy számú érdeklődő jelent meg a városháza nagytermében a Kodály­­szimpóziumon. Elsőként Szokolay Sándor ze­neszerző szólt Kodály magyarsá­gának jövőbe mutató útjáról. Ko­dály sokoldalúságát mutatja, hogy nemcsak nemzetnevelő tanár, nép­­zenekutató, hanem a magyar érzék éltetője is volt, ahogyan Vargyas Béla állítja: nemzeti géniusz. Cso­dálatra méltó, mennyire magáénak vallotta Berzsenyi felhívását: "Éb­reszd fel alvó nemzeti lelkedet!" Nemzeti öntudat nélkül nem ma­radhat fenn a nemzet. S Kodály egész lényével azon fáradozott, hogy alvó nemzetét felébressze, rámutasson az eredeti magyar dal­lam és nyelv sokszínűségére, mely lelkünk gazdagságát tükrözi. "A nemzetet illene visszaadni a nép­nek, ebben vagyunk Kodály adó­sai" — zárta le gondolatait az előadó. Ezután Ág Tibor beszélt Kodály felvidéki gyűjtéseiről, és arra ke­reste a választ, hogy miként él az egyszerű falusi ember emlékezeté­ben a népdalgyűjtő Kodály. Szalay Olga Gyűjtési mutatójából idézve megtudtuk, hogy a zeneszerző 235 helységben 5100 dallamot jegyzett le. A következő előadó Kónya Ádám Erdélyből érkezett. Kodály szellemiségét a Háromszéken című előadásában hangsúlyozta: habár Kodály valójában nem járt Három­széken, mindig akadtak olyan fák­lyavivők, akik szellemiségét c tájon is tovább vitték. A másik erdélyi vendég Kusztos Tibor volt, aki Kodály zsoltárairól beszélt. E tartalmas és sok újat adó előadások után a Városi Művelő­dési Központ színháztermében ke­rült sor a nyitóhangversenyre. Kolck Jánosnak, az intézmény igazgatójának köszöntője után elő­ször a Galántai Alapiskola Gyer­mekkara Balogh Csaba vezetésé­vel, majd a Galántai Gimnázium Leánykara következett Józsa Mó­nika karnaggyal az élen, utána a peredi Pitypang Gyermekkar sze­repelt Jónás Katalin vezetésével. A galántai és a szeredi Zora és Zvon Vegyeskar közös fellépése után a galántai Kodály Zoltán Daloskor énekelt Józsa Mónika vezényletével. Végül a CSMTKÉ zárta a kört. A délutáni hangversenyen hét vendégkórus mutatkozott be. A hangversenyt Sipos Béla, a Csemadok Galántai Járási Választ­mányának elnöke nyitotta meg Kodály gondolatával: "... a dal a nemzeti élet egy része, nálunk: nemzetfenntartó erő". Majd szólt a Kodály Napok elindításáról, mely­nek hatására fellendült hazánkban az énekkari mozgalom. Hangsú­lyozta, hogy ha a dal, az ének az anyanyelv édestcstvére, s ha egy nemzet életében a nyelv megtartó erő, akkor ugyanilyen szerepet tölt be a zene is. Majd újra Kodályt idézve kiemelte: "Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni." A Kodály Kórusok I. Galántai Nemzetközi Találkozójára eljött a kecskeméti Kodály Zoltán Vegyes­kar, a pécsi Kodály Zoltán Gim­názium Leánykara, a szolnoki Ko­dály Kórus, Németországból a baruthi Városi Kórus, Erdélyből a sepsiszentgyörgyi Vox humana Ve­gyeskar, a hazaiak közül a nagy­­szombati gimnázium Cantica nova vegyeskara, illetve a dunaszerda­­helyi Vox camerata kamarakórus. A vendégkórusok hangversenye a Mester méltó ünneplése volt. Elképzelései megvalósitásáért azonban még sokat kell dolgoz­nunk. A találkozó harmadik napja a koszorúzási ünnepséggel kezdő­dött a városi parkban, majd a szimpóziummal folytatódott. Két előadás hangzott el, elsőként Tóth­­pál Józseftől, a Kodály és a polifónia című, melyben az előadó rámutatott: Kodály a polifóniában azt próbálgatta, hogy az egyszóla­­múságból nyitottá, európaivá kell válnunk. A polifóniában a külön­böző szólamok egyenrangúak, nincs alá- vagy fölérendeltség. Minden szólam a mű megvalósí­tását szolgálja. A polifónia egye­temes, hiszen a világ is az. Másodikként Csehi Ágota, a Nyitrai Pedagógiai Kar Zene tan­székének pedagógusa a zenei és az esztétikai nevelés legújabb mód­szereiről szólt. Délután az ünnepi hangversenyre került sor. Horváth Zoltán, a város polgármestere üdvözölte a jelenle­vőket azt kívánva, hogy a zene segítségével jobban megértsék és tiszteljék egymást az emberek. A gálaműsorban a hazai és a vendégkórusok 2—2 számot éne­keltek. A meghatódott közönség szűnni nem akaró tapsa őszinte köszönet volt a felejthetetlen él-, ményért. Az emberek érezték, hogy a másik emberben is a jót kell keresnünk; szeretni, tisztelni kell a másságával együtt, hiszen nem irthatunk ki az erdőből minden fát, amely nekünk nem tetszik. Ez a hangverseny is mutatta, hogy nem ököllel, hanem a zene hullám­hosszán kell közelítenünk egymás­hoz, hogy békében munkálkodhas­sunk és élhessünk. Bízzunk benne, hogy ez így is lesz. MÉSZÁROS MAGDOLNA 8 A HpT

Next

/
Thumbnails
Contents