A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-29 / 5. szám
adottság energiatermelésnek felel meg, akkor ebben a helyzetben és ebben az időszakban ezt a megoldást választották, kockáztatva ezzel a térség ökológiai egyensúlyát. Megítélésem szerint az egyetlen járható út ennek a kérdésnek európai módon való kezelése, a jelenlegi nemzetközi fórumok által és előtt elhangzott javaslatoknak, jegyzőkönyveknek és megállapodásoknak a maradéktalan betartása. Ez a kérdés hosszú távon érinti a két ország kapcsolatait és bármennyire is törekszik a Magyar Köztársaság ennek az ügynek elsősorban az ökológiai kezelésére, magának a folyónak az elterelésével ez politikai kérdéssé vált, s óhatatlanul rányomja bélyegét a két köztársaság közötti viszonyra. Ezt a kérdést akut kérdésnek tartom. A másik kérdés a kisebbségek helyzete, amely úgy látom, az elmúlt hetvennégy év alatt relatíve folyamatosan romlott, s az elmúlt három évben ez még érzékelhetőbbé vált. Talán a legnagyobb jogot és a legnagyobb társadalmi elismerést az 1920-as csehszlovák alkotmány biztosította számukra. Ez az alkotmány példaértékű lehet akár a kisebbségi kérdések mai megoldásában is, habár ezt már egyes országok túlszárnyalták. A jelenlegi szlovák vezetés folyamatosan hivatkozik arra, hogy a kisebbségek jogai (jogi státusza) megfelelnek a nemzetközi normáknak, sőt azok fölött vannak. Először is sajnálatos, hogy ezek a nemzetközi normák mind a mai napig nem tisztázódtak. A nemzetközi elvi normáknak van egy küszöbük, amelyet — s ezt el kell ismerni — pillanatnyilag elérik a szlovákiai kisebbségek jogai, helyzete. Viszont ha egy országban valaha — s ez nem is olyan régen, egy emberöltővel ezelőtt volt — a kisebbségek helyzete jobb volt, akkor most hiába állítunk fel olyan nemzetközi küszöböt, amely sok-sok ország eltérő viszonyának és eltérő érdekeinek a vektoraként egy viszonylag alacsony szintet határoz meg. — Megalapozottnak ítéli meg azokat a véleményeket, jóslatokat, hogy a gazdasági gondokkal küszködő önálló Szlovák Köztársaságban a kisebbségek helyzete egyre rosszabb lesz? — Csehszlovákia szétválása éppen a várható gazdasági nehézségek miatt keltett aggodalmakat azt hiszem valamennyi kisebbség körében, s a szomszédos országokban is. Tudjuk, hogy egy több mint hét évtizeden keresztül kialakított gazdasági együttműködés szövedékének a szétválása, a két csökkentett piac létrejötte sokkoló hatással lehet úgy a cseh, mint a szlovák gazdaságra is. Ennek a hatása ma még kiszámíthatatlan. Önmagában az a tény is aggodalmat kelthet, hogy a szlovákság a történelmileg megkésett nemzetté válás időszakát éli át, amely folyamat itt a környező világban jó 100—150 évvel ezelőtt lejátszódott, s amely magában hordozhat bizonyos természetes és túlhajtott nacionalizmust, sőt sovinizmust is. Ezeket táplálhatják azok a nyilatkozatok a szlovák politikai vezetés részéről, amelyek az önálló Szlovákia boldogulásának legfőbb akadályaként változó intenzitással, hol Prágát, hol Budapestet okolják. Ezek a nyilatkozatok jogos aggodalmakat váltanak ki minden olyan országban, amelyeket érintenek. A Magyar Köztársaság kormánya több alkalommal kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja a kialakult határokat, mindazokat a nemzetközi szerződéseket, dokumentumokat, amelyek ezeket a határokat kitűzték. A Helsinki elvek mellett a Párizsi Chartában meghatározottak alapján sem Szlovákia integritását, sem szuverenitását nem kívánjuk veszélyeztetni. Én a jelenlegi szlovák vezetésnek sok erőt, egészséget és sikerélményt kívánok, hiszen tudom, az elmúlt negyven—negyvenöt év alatt felhalmozódott problémákkal is nekik kell megbirkózniuk. Azokkal a vélt vagy valós történelmi sérelmekkel is, amelyek a több mint hetven év alatt felhalmozódtak. De nem hiszem, hogy ez a kérdés úgy lenne kezelhető, ha a belső problémák elfedésére ismételten másokat, akár az országban lévő másságot, akár a határon túl élőket tennék felelőssé. — Mi a véleménye a szlovák miniszterelnök Magyarországot érintő kijelentéseiről? — Hazámat egyebek között állandóan azzal vádolják, hogy katonailag fenyegeti az önálló Szlovákiát. Itt két konkrét esetre szeretnék utalni. Ha jól emlékszem, a nyelvtörvény idején, amikor annak éppen a nem!<is viharokat kavart tárgyalása volt a szlovák parlamentben, az akkori szlovák belügyminiszter a honatyákat arról tájékoztatta, hogy két rossz híre van: az egyik, hogy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok különböző házilag készített támadásra alkalmas eszközökkel felszerelkezve, autóbuszokkal közelítenek Pozsony felé, a másik hír szerint magyar hadsereg-mozgósításokat tapasztaltak a szlovák határ közelében. Az utóbbi hírről később kiderült, hogy abszolút kacsa. A másik hír annyiban volt igaz, hogy az autóbuszokban ülők nem magyarok, hanem szlovákok voltak. Egy másik hír az elmúlt év végén röppent fel, amikor a szlovák belügyminisztérium értesített különböző pozsonyi szerkesztőségeket arról, hogy magyar páncélosok közelednek Szlovákia fele, ám erről a hírről is kiderült: nem igaz. Engem ez arra emlékeztet, amikor Binder úr egy bolgár hajót magyarnak tulajdonítva kijelentette, hogy az megsértette a zsilipcsatornában működő két tévékamera állványát. Magyarországot egyes vezetői nyilatkozatok állandóan fegyverkezéssel, a hadsereg fejlesztésével vádolják, holott a magyar hadsereg mind létszámban, mind technikájában az elmúlt csaknem három év alatt jelentős visszafejlesztésre került. 1989-ben a magyar hadsereg 155 ezer főt számlált, a jelenlegi állománya százezerre tehető. A INTERJÚ honvédelmi kiadások reálértéke 1989-hez viszonyítva 40 százalékkal csökkent. Míg Magyarországon négy évvel ezelőtt a honvédelmi kiadások 24 százalékát fordították a hadsereg fejlesztésére, tavaly ez az összeg mindössze tizenegy százalékot tett ki. Egyre gyakrabban elhangzik: Magyarország fegyvereket vásárol Oroszországtól. Közismert az is, hogy Oroszország több mint másfél mWtárd dollárral tartozik Magyarországnak. Ennek az adósságállománynak közel a felét elsősorban alkatrészek — nem fegyverek, vagy fegyverrendszerek — szállításával kívánják törleszteni és mi hajlandók vagyunk ezt így elfogadni. És ez a vásárlás még nem is konkretizálódott. Ez egy elvi megállapodás, amely az orosz kormányfő budapesti látogatásakor született, és a magyar hadsereg minimális szintentartásához szükséges. Ennek más színben történő beállítása rosszindulatú, demagóg célokat szolgál. — Köztudott, hogy Magyarország Kassán is szeretne konzulátást nyitni. Ehhez az igényhez hogyan viszonyul a jelenlegi szlovák vezetés? — Mi már régebben szerettünk volna létrehozni konzulátust Kassán. Ez több szempontból is indokolt. Eddig a föderáció és a nemzeti szervek közötti útvesztőben nehézségekbe ütközött ennek a megvalósítása. Bízunk abban, hogy az önálló Szlovákia képviselő szervei, kormányzata, külügyminisztériuma pozitívan fogja megítélni ezt a kérdést. Cserébe felajánlottuk azt, hogy Magyarország bármely városában akár politikai, kulturális vagy gazdasági intézet, képviselet megnyitását lehetővé tesszük. — Önnek 1990 szeptemberében, amikor elvállalta a pozsonyi főkonzulátus vezetését volt-e valamilyen elve, hitvallása, amit minden körülmények között szeretett volna megtartani? — Van egy olyan politikai meggyőződésem, belső indíttatásom, hogy világméretben is — de főként a térségünkben — óhajtott béke megteremtésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az országok között jószomszédi kapcsolatok alakuljanak ki. A szomszédság adottság. Közelebbi, mint a testvéri viszony, közelebbi, mint a baráti viszony. Ez nem választható meg. Tetszik vagy nem tetszik, amíg az emberiség fennmarad, addig Magyarország és Szlovákia feltehetően szomszédságban lesz egymással. Éppen ennek a szomszédságnak a minősége az, amely rendkívüli módon meghatározza e két nép életvitelének a minőségét is. Magyarország egy ezeréves államiságot mondhat magáénak, míg Szlovákia csak most kezdi az önálló állami létet. Úgy vélem, alapvetően a szlovák vezetésen a sor, hogy a sorozatos, pozitív magyar kezdeményezésekre adekvát módon reagáljon. Én őszintén kívánom, hogy a szép újévi fogadalmak és kijelentések tettekben, valós cselekedetekben érvényesüljenek, és ezáltal a szlovákság találja meg az őt megillető helyet az integrálódott Európához. KAMONCZA MÁRTA FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ A HÉT 7
