A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-29 / 5. szám
INTERJÚ A szomszédság -Beszélgetés BOROS JENŐVEL, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjével — Az ideiglenes ügyvivőnek mennyire más a munkája, mint a korábbi főkonzulnak? — A Cseh és Szlovák Köztársaság területén hosszú idő óta két politikai képviseletet tartott fenn a Magyar Köztársaság. A pozsonyi főkonzulátáshoz korábban is, mind ez ideig konzuli területként egész Szlovákia hozzátartozott. A lényeges különbség a kettő között az, hogy míg a főkonzulátus élén a főkonzullal alapvetően hasonló feladatkört lát el, mint egy nagykövetség, addig a nagykövet — akit mint ismeretes a küldő ország államfője a fogadó ország államfőjéhez akkreditál — politikai és irányítási felügyeletet gyakorolt eddig a főkonzulátus munkája felett, s tulajdonképpen egy személyben képviselte a volt Cseh és Szlovák Köztársaságban a Magyar Köztársaságot. Az a tevékenység, amit a főkonzulátus eddig végzett, tulajdonképpen alapvetően nem tér el az új pozsonyi magyar nagykövetség munkájától. A fő feladatunk eddig is Magyarország képviseletén, a magyar állampolgárok érdekeinek védelmén túl, a két ország kapcsolatainak valamennyi téren való ápolásában merült ki. Ez a jövőben is így marad. Pillanatnyilag a nagykövetség élére mint ideiglenes ügyvivő kaptam megbízatást. Ezzel jelezni kívántuk, hogy a Magyar Köztársaság nagyköveti szintű kapcsolatokat kíván fenntartani északi szomszédjával. — Ez konkrétan mit jelent? — A pozsonyi főkonzulátás eddig is a legfelsőbb jogosítványok kivételével, amelyek az akkreditálás szintjét jelzik, egy kis nagykövetség munkáját látta el. Az igazi nagy különbség a mi számunkra most abban jelentkezik, hogy a szlovák szervek — a kormány, a parlament, a külügyminisztérium — az ország önállósulásával tényleges partnereivé váltak az illetékes magyar szerveknek. Mindazok az ügyek, amelyeket eddig szövetségi szinten bonyolítottak le a két ország vonatkozásában, most itt Pozsonyban közvetlenül valósulnak meg. Eddig a magyar kormánynak, parlamentnek a szövetségi szervek voltak a partnerei, most ez áttevődött Szlovákiába. Ezen túlmenően, egy nagykövetség élén működni sokkal nagyobb politikai felelősséget és főleg önállóbb politizálást jelent. Az együttműködési szándékot, az esetleges nemtetszést vagy kifogást most teljes felelősséggel nekem kell személyesen képviselni és valamilyen formában a szlovák vezetés tudomására hozni. — Ideiglenes ügyvivőként hogyan teltek el az első napjai az önálló Szlovák Köztársaságban ? — Rendkívül izgalmasan. Éppen az önállóság körüli ünnepségek és protokolláris kötelezettségek következtében talán az első olyan szilveszterem volt, amelyet — egy hivatalos meghívásra — a pozsonyi Bôrik szállóban töltöttem. Azt hiszem, ezek az ünnepségek jó lehetőséget teremtettek arra, hogy kötetlenül, emberi közelségben lehetősége legyen egy diplomatának meghallgatni egy újonnan születő állam politikai vezetőinek a véleményét és ahhoz a saját észrevételeit hozzátenni , és a magyar álláspontot képviselni. Úgy érzem, minden attól függ, hogy ez az önállóvá vált Szlovákia valóban milyen módon fogja a gyakorlatban európaiságát, Európához tartozni akaró szándékát, a szomszédaival való viszonyát és saját belső fejlődését megvalósítani. Nagyon bízom abban, hogy a pillanatnyilag aggodalomra okot adó különböző kijelentések még esetleg az áthangolódási zavarokkal vannak összefüggésben, s nem a valós szándékot fedik. De a közeljövő majd megmutatja, hogy tartós vagy átmeneti jelenségekről van szó. — Ön 1990 szeptemberétől Magyarország pozsonyi fókonzulja, jelenleg a nagykövetség ideiglenes ügyvivője, hogyan látja utólag, a csehszlovák föderáció megszűnése elengedhetetlen volt? — A Magyar Köztársaság mindig kinyilvánította azt a szándékát, hogy tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogát. Természetesen Magyarország figyelemmel kísérte azt a folyamatot, amely végül is a szétváláshoz vezetett. Ha nagyon ironikus akarnék lenni — s nem tudom, hogy ezt egyáltalán megtehetem-e — a szétválás tulajdonképpen történelmileg igazolja a mesterségesen létrejött államalakulatok óletképtelenségét. Ezt azért tartjuk paradoxnak, mert egy integrálódó Európában talán éppen az integrációs folyamatok erősödése lenne a kívánatos, s nem a kis nemzetállamokra való széthullás. Ugyanakkor megértjük, hogy a szlovák nép keresi a saját identitását, önmaga jószándékú megmutatását a világnak, saját maga kívánta kezébe venni az ország irányítását, saját javainak a működtetését es felhasználását. Ezzel együtt úgy vélem — miután a szétválás nem szerepelt a parlamenti választások két győztes pártjának a programjában —, a győztes pártok nagy felelősséget vállaltak magukra. Utólag nagyon nehéz megmondani, hogy lett volna-e más forma, mód a két nemzet közös államban való további együttélésére. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt fel, hogy a konföderáció talán megfelelne mind a cseh, mind a szlovák nép érdekeinek. — Milyennek ítéli meg a szlovák—magyar kapcsolatokat? — Szlovákia az önállósága megteremtésével egy alapvetően új helyzetbe került. Ez a helyzet nemcsak az irányításban, az önrendelkezésben, hanem valamennyi tettéért, kijelentéséért való felelősségben is megnyilvánul. Hosszú idő óta tudott dolog, hogy a magyar—szlovák kapcsolatokat két kardinális kérdés feszíti. Az egyik a bősi erőműrendszer kérdése. Sajnos, ez az elmúlt év őszén tragikus irányt vett fel. Egy születendő új állam számára, amelynek politikai vezetői többszörösen deklarálták, hogy Európa haladó, fejlett népeihez kívánnak csatlakozni és egyben tiszteletben tartják azokat az európai normákat, amelyek az odatartozásukat igazolják, nem igazán szerencsés dolog, hogyha azzal kezdi az államalapítást, az önálló ország létrehozását, hogy önkényes lépést tesz egy vele szomszédos, történelmileg hosszú távon együttműködő ország határa ellen. A Duna hajózható és energiahordozó víztömegének az elterelése sérti mind a trianoni, mind a párizsi békerendszerben meghatározott közös határszakaszt, hiszen a Duna egy nemzetközi folyó, amely ráadásul ezen a szakaszon természetes országhatárt képez. Ez számunkra elfogadhatatlan, hiszen közismert, hogy a bősi erőműben kitermelt energia Szlovákia energiagazdálkodásában elhanyagolható, s ez egyéb más technológiai 6 A HÉT
