A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-23 / 52. szám
OTT JÁRTUNK vagy cserepet helyettesítő téglával dolgoznak — már hajnalban nem alakulnának át kopácsoló harkály-rajjá, kalapálva azután egész nap. Egyébként igazuk van: aki nézelődni jött — mert kíváncsisága hozta ide, az ne lustálkodjék. Csak ők nem sejthették, hogy a kedves vendéget éjszaka a diszkó, meg az onnét felhallatszó mindenféléből eredeztető fejfájás nem hagyta aludni. Hajnal előtt pedig arról győződhetett meg a pihenni óhajtó, hogy a városban nincs gyülekezési tilalom, és nem lehet érvényt szerezni a csend rendeletnek. Sőt, a szálló ablakai alatt gyülekezők az éjszaka folyamán az "üvegföldhöz - vágási rendeletet" is többször megsértették. Egy-egy puffanás, csörömpölés után irány az ablak, hátha a jókedvű legények odalent észrevették, hogy a parkolóban álló "géácés" nem helybéli kocsi. De hál’ Istennek semmi baj nem történt. Kár volt aggodalmaskodni. Ezek után a kedves vendég reggel (tudják ki tud ilyenkor kedves lenni, különösen pedig, ha amúgy sincs hajlama a kedvességre) morcos és morog. Kedvét a szemközti presszó finom kávéja hozza helyre — úgy-ahogy. Mert ez a kávé különb, mint a pozsonyi, vagy akár a pesti. Különösen ilyen éjszaka után. xxx Szakolca híres volt mindig is tüzes vörös boráról. Úgy illik, hogy az erre járó kóstolja is meg. A szálló éttermében nincs, a presszóban sincs. A vendégek meg inkább söröznek. Vasárnap délelőtt van, az étterem ablakából a Szent Mihály plébániatemplomra látni. S mivel idebent csend van, csak egy-két idősebb szakolcai üli körül az egyik asztalt, akik csak néha-néha szólnak, hümmögnek, bólogatnak, isszák a sört, törlik a habot — szóval mert különben csend van —, a templomból idehallik a vontatott ének. S amikor az első emberek sietve kijönnek a templomajtón, az én társaságom is fizet, feláll és csatlakozik a templomból igyekvőkhöz. "A misének vége, menjetek békével" — morgom magam elé. xxx Amilyen a borban a vörös, olyan lenne kalácsban a szakolcai kürtös. Még zenekar is viseli nevét, koncertjüket falragasz hirdeti. A Gvadányiház mögött lévő piacon külön boltban árulják. Aki meg is szeretné kóstolni, az ne szombaton késő délután, vagy vasárnap kísérletezzen. Mert akkor nem eszik belőle, ahogyan én sem. Azt viszont szombaton, vasárnap, sőt, bármikor megtudhatja az érdeklődő, hogy az elárusító helyek egyikét-másikát galántai meg szerdahelyi piacosok bírják. Sőt, az egyik szerdahelyi jelzésű kocsiba éppen most pakolják Ez maradt a várból (a rotunda) be a maradék árut. Ezek a magyar emlékhelyek Szakolcán, anno ’92. xxx Híres emberekben és történelmi emlékekben gazdag a város. Juhász Gyula írja egyik versében: "Vak Béla lelke sír mohos torony falán". Úgy tartják számon, hogy itt született a király, aki hálából szülővárosa iránt fallal vétette azt körül. A Kálvárián, a város legmagasabb pontján, még áll az egykori vár egyik saroktornya; gyönyörű a főtéri Gvadányi-ház, a plébapiatemplom, a szlovák nemzeti ház. Építése idején a szlovák feliratok mellé magyarok is kerültek, az átépítés során elhelyezett új feliratnak már nincs magyar megfelelője. Nem is hiányzik, hiszen funkciója nem lenne (Szakolca az eredeti építés idejében sem volt magyar település), csak a hiány nyomban szembe ötlik. Kissé távolabb a ferencesek temploma, a Patak utcában a szlovák művelődés és a nemzeti ébredés alakjainak emlékei. Persze másutt is. Lichard, Blaho doktor, Nešpor, Komenský. És persze a Patak utca polgárházai. Ékszerdobozoknak tűnnek a mai sorházak és panelépitmények mellett. Ezek csak Szakolcán lehetnek, azok bárhol lehetnének. Jellegtelenek. xxx Többször volt történelme során (történelmünk során) határváros Szakolca. Volt idő, hogy Magyarországon itt nyugodott legkésőbben a Nap. Megszűnt. Azután ismét határváros lett. Állomásán — a vasutat Baross Gábor építette — egy idő után ismét útlevél és vámvizsgalat várt az utasra, aki a Protektorátusba szeretett volna átmenni itt. Most vajon hol lesz a vámház? Görföl Jenő Fotó: Görföl ŕ------------------------------------------------------\ Rendhagyó irodalomóra A felsőszeli alapiskola hetedikesei a közelmúltban történelmünk egyik legérdekesebb és legizgalmasabb részét, a magyar nyelvű írásbeliség kialakulását tanulták irodalomból. Mikor a legrégibb összefüggő magyar szövegről meséltem nekik, a XIII. századi nyelvemlék hallatára kíváncsian összenéztek. Természetesen szómagyarázattal és mai olvasatával bővítve fokozatosan megértették a Halotti Beszédet. Mikor megtudták, hogy azt a misekönyvet, melyben e jeles nyelvemlékünk található, a közeli Deákiban és Taksonyban is használták, felötlött a kérdés: nem látogathatnánk-e meg a deáki templomot, vajon miről vallanak az ősrégi falak, mivel bővíthetnénk ismereteinket. A régi magyar irodalom összefoglalása után tanulmányutat tettünk a kéttornyú deáki templomban. A 43 hetedikes érdeklődve hallgatta a sekrestyés történelmi összefoglalóját, ismertetését a templomról. Megtudtuk, hogy a templom az 1200-as évek elején épült, majd vezetőnk bemutatta az eredeti kápolnát és a szentélyt. A kápolna falain megcsodálhattuk Szent István életének főbb mozzanatait, melyekhez a tanulók is hozzáfűztek egy-egy eseményt olvasmányaik alapján. Érdekes volt az Árpád-ház címere is, melynek láttán a gyerekek elsorolták a hét magyar . törzset és a vezérek nevét. A festmények elénk varázsolták a nagy államalapító bölcs alakját; Imre hercegnek írt intelmei bizony sokszor elkelnének a mai családokban is. A csodálatos építmény valamennyiünket lenyűgözött. A hűvös falak között úgy éreztük magunkat, mintha megállt volna az idő körülöttünk. Önkéntelenül felidéződtek bennünk a Halotti Beszéd sorai, s a kis oltárt körülállva elmormoltuk azokat, mint egykor a temetési szertartást végző pap. Utána a tanulók még elmondták az Ómagyar Mária-siralom allitcrációkban gazdag sorait is. A templom falán függő Halotti Beszéd másolatát érdeklődve betűzték és olvasták, még a kevésbé ismert mondatokat is. Tanulságos volt ez az óra, hiszen közelebb hozta a könyvben leírt tananyagot, s érezhettük, hogy mi idevalók vagyunk, innét erednek gyökereink. Mészáros Magdolna V_________________________________ A HÉT 11