A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
ELŐ MÚLT «fiSRS fJl maamii éá ttuew e/ietleÍ IV. Az embertan és a genetika vallomása a magyar nép eredetéről » Részlet <a Képes Krónikából: a honfoglalás Az 1878 nyarán Párizsban rendezett világkiállítás alkalmából a Trocadero egyik szárnyépületében gazdag embertani kiállítás is nyílt. E bemutató egyik szekrényében a "vrais types magyars" (igazi magyar típusok) felirat alatt Szinka, Proketz, Beczer, Mia, Pantalis, Faczuna és más nevű gyilkosok koponyái voltak kiállítva. Török Aurél, a kolozsvári egyetem akkori anatómus professzora méltatlankodva fordult a neves Paul Brocához, az embertani kiállítás elnökéhez, mondván, miért éppen ezeket a koponyákat választották a magyarok bemutatására. Broca kérdéssel válaszolt imigyen: 'Hát önök büszke, lovagias magyarok, még mindig nem méltatják annyira a saját fajtájukat, hogy annak tudományos búvárlatával rendszeresen foglalkozzanak?" Még abban az évben, 1878-ban megalakult az Országos Régészeti és Embertani Társulat. (Kiszely István nyomán) Nem véletlenül uráli, illetve finnugor nyelvet beszélő nép, de vajon maga a népesség is uráli eredetű, illetve típusú? Erre keresi a választ az emberek "külsőségeit" (termet, arctípus stb.) vizsgáló antropológia. Zichy István grófnak, akinek munkásságát az ún. ugor—török háború kései utócsatájaként szokás emlegetni, már 1939-ben egy nehezen oldható ellentéttel kellett szembesülnie: mivel finnugor nyelvrokonságunk ekkorra már cáfolhatatlanul bebizonyosodott, ezt Zichynek is el kellett ismernie; ugyanakkor temérdek jel a magyarság török eredetét látszott bizonyítani. így Ungar (-onogur) népnevünk, őseink türk megnevezése a történeti forrásokban, törzseink túlnyomó többsége is törökös nevet viselt (kivéve a Megyer és Nyék törzseket), a honfoglalók anyagi és szellemi kultúrája szintén törökösnek mondható. Mindezek a tények furcsa kettősséget képeztek, melyet Zichy István csak egy módon volt képes magyarázni: a magyarság nyelvcsere útján jutott a finnugor eredetű nyelvhez. Vagyis az eredetileg törökös eredetű és nyelvű nép, miután bizonyos oknál fogva feladta eredeti nyelvét, a Kárpát-medencébe már uráli nyelvet beszélő török népcsoportként érkezett. (Nyelvcserére bőven találunk példát a történelemben — lásd az elszlávosodott török6ógi eredetű bolgárokat! A magyarokkal kapcsolatban sem csak Zichy vallja a nyelvcsere-elméletet: legutóbb Halasi — Kun Tibor (USA) említi, mondván, hogy a harcos társadalmakban szokványos módon a győztes török harcosoknak a leigázott finnugorok közül választott ágyasok szültek gyermekeket, s "mivel a férfiak gyakran voltak távol, a nők váltak a fennálló tradíciók hordozóivá, miközben a saját nyelvüket átplántálták az őket bekebelező társadalomba.") Az újabb embertani kutatások alapján a helyzet aligha lesz ilyen képletszerűen megoldható. Ugyanis nyelvileg egységes népünk, antropológiailag korántsem egyöntetű — embertani arculatát a legkülönfélébb típusok tarkítják. Henkey Gyula szerint pl. a honfoglaló magyarok 50 százaléka törökös eredetű volt. A finnugor típusok ugyanitt 15,6 százalékban voltak kimutathatók. Árnyaltabbá teszik ezt a képet Lipták Pál észrevételei, melyekben leegyszerűsítve a dolgot, ugor-magyarokról (-uráli típus) és törők-magyarokról (-turkold típus) beszél. Lipták Pál objektiven közelíti meg a témát, szinte állandóan hangsúlyozva a mai magyarság kettős embertani arculatának (inkább hármas, mert a Kárpát-medencében élő népek hatása sem mellőzhető) kialakulásában a törökös típus fontosságát. A Zichy grófnál említett érvek sora tovább bővül: a 7 honfoglaló törzs törökös jellegét csak tovább erősítette a kazár birodalom kötelékéből kiszakadt, hozzájuk csatlakozó 3 kabar törzs, ugyancsak türk—kazár kapcsolatra vall az ún. kettős királyság (kende és gyula) intézményének megléte a honfoglalók törzsi szövetségének élén. Árpád vezér neve is török eredetű, a honfoglalók vezető rétegében mindkét embertani típus kimutatható — ez esetleges kétnyelvűségre is utal. Mindezek fölé emelkedik azonban fontosságában az a tény, hogy a hungar néven is ismert nép belső, saját elnevezése a két ugor törzs egyikéből, a Megyer névből ered. Ez pedig arra utalhat, hogy a törzsszövetség legerősebb részét éppen ez a komponens alkotta. Vagyis a sok törökös vonást viselő nép magva finnugor eredetű és finnugor nyelvet beszélő népcsoport volt, melynek őshazája — mint nyelvészeink java is állítja— az Urál valamelyik pontjára helyezhető (innen az uráli nyelvek, uráli típus stb. elnevezés). Megint csak másként látja a dolgot Kiszely István antropológus, aki a magyarok őseinek őshazáját (Körösi Csorna Sándor nyomdokain haladva) a Kínai Népköztársaság Hszindang — Ujgur Autonóm Tartományában keresi, s ezzel mintegy cáfolni óhajtja az uráli őshazáról, rokonságról szóló tanítást. Szerinte nyelvészeink messzebb mentek a kelleténél, mert nemcsak azt jelentették ki, "hogy a magyar finnugor nyelv, hanem azt is, hogy ha egykor létezett egy finnugor ősnyelv, akkor létezett egy finnugor ősnép is*. Embertanilag viszont ez nem bizonyítható, mert népünknek korántsem legszámottevőbb típusa az ugor komponens (Kiszely I. — Henkeyre hivatkozva — ezt 1 százalék alatt (?) jelöli meg, míg a törökös 10 A HÉT
