A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-17 / 29. szám
HÍRMONDÓ "Műveld a csodát, ne magyarázd...!" "Elve, remélve több fényt, hívjunk tavaszi örvényt zúzmarás téli fákra s erre a nagyvilágra. A legszebb dal felszálljon, emberben vérré váljon, legyen a szívek táján örökös tűzszivárvány." (Nagy László) Ha csupán felsorolásba bocsátkoznék, kevés lenne a terjedelem, épp ezért nem ezt teszem, mindössze néhány benyomásomat vetem papírra az idei Zoboraljai Fesztiválról. A koloni Boros szabadtéri színpada gyerekekkel, felnőttekkel, a lelátó meg kíváncsi helybeli és messziről jött nézővel népesült be a nyári napforduló, az év leghosszabb napjának délutánján. Több mint nyolcszáz ember érezte fontosnak, hogy eljöjjön... Egy délutánra megelevenedett itt a múlt. Színpompás zoboraljai népviseletbe öltözött gyerekek és felnőttek 'óriás csokrához' a festői Boros adta a csodaszép természeti keretet. Először a Nyitraí járás magyar alapiskolái és hagyományőrző gyerekcsoportjai mutatkoztak be gondosan összeállított műsoraikkal. A tátika verseny" győztesei és a modern táncosok műsora viszont nem illett ebbe a képbe. Műsorszervezőinknek és pedagógusainknak az lenne a kötelességük, hogy az emberré formálás nehéz, mindennapos munkája során felhívják a gyermekek figyelmét arra, ne idegen toliakkal ékeskedjenek, becsüljék gyökereiket, tiszteljék hagyományaikat, mert a jövőben csak így maradhatnak meg, s csak így emelkedhetnek ki a hétköznapok szürkeségéből. A hosszúra sikeredett gyerekműsort követő tombolasorsolást Gálán Géza, a műsor egyik támogatója jócskán elhúzta. Aki még bírta türelemmel, az végignézte, hallgatta a felnőtt folklór- és tánccsoportok műsorát, amely jóval este nyolc óra után ért véget. Összességében dicséret illeti a gyermek- és felnőtt csoportok résztvevőit, vezetőit, akik tudásuk legjavát mutatták be. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy elsősorban a magyar pedagógusainkon múlik minden... Dicséret jár a dél-komáromi Garabonciás táncegyüttesnek kimagasló műsoráért, a sókszelöcei vendégcsoportnak, s a helybeliek közül a gimesieknek, a pogrányiaknak, a geszteieknek, az alsó-bodokiaknak, a kolóniáknak, a nagycétényieknek, az ahaiaknak, a kálaziaknak, a gerencséríeknek és a felsőkirályiaknak is. Természetesen a Csemadok területi választmányának, valamint a helybéli szervezőknek, akik türelemmel, tisztességgel, s nagy-nagy igyekezettel rendezték e dal- és táncünnepélyt. Köszönet Maga Ferinek, Knotek Mártának, Jókai Marikának, Buday Endrének, Révész Bertalannak, hogy még sok-sok ilyen fesztiválunk lehessen! Szarnák Mihály VISSZHANG Hw ■■■■■■■ ............................................................................................ ........B —....... ■ ■■■■■■■... am i Tisztelt Szerkesztőség! Mély felháborodással olvastuk Zs. Nagy Lajos "Tükörcserepek" című cikkét az "A Hét" 25. számában. Az író a mi családunkban történt tragédiát írja le sértő, rágalmazó stílusban, és főleg hazug pletyka alapján. Ez a cikk nemcsak a halott, hanem az egész családja becsületébe gázolt, és ellentmond az újságírói eüka és morál szabályainak. Mi is az igazság? Zs. Nagy Lajos ocsmány módon írta le V. Lajos tavaly húsvétkor történt meggyilkolását. A cikkben csak az az egy tény volt igaz, hogy megölték. A többi mind hazugság. Nagyon csúnya jellemre vall, ha valaki egy halottat gyaláz, aki már nem tud védekezni. Azért kötelességünk, hogy helyette elmondjuk az igazságot, ami a szenzációhajhászás érdekében el lett ferdítve. 1. V. Lajos nem volt még milliomos sem. 2. Tavaly húsvétkor nem három cigánylányt, hanem fehér lányokat hozott a lakására. 3. Nem volt elvált ember. 4. Nem "játszadozva lett lepuffantva", hanem egy előre megfontolt rablógyilkosságnak lett áldozata. Ezt legjobban a 12 év börtönbüntetés bizonyítja, amelyre a bíróság a gyilkost elítélte. 5. Az ellopott pénz 30 000 Kés volt, magnó, magnószalagok és ruhanemű, nem pedig az állított 100 000 Kčs. 6. A rendőrség a harmadik napon tartóztatta le a lányokat a lakásukon, nem pedig dorbézolás közben Nagykürtösön. 7. A sajnálat, az magánvélemény, nem lehet megmérni, de a sok virág és még a mai napig tartó részvétnyilvánítás és sajnálkozás, kifejezi az érzéseket és a megbecsülést az egész környék és a méhészek körében. 8. Nem volt magánvállalkozó, az üzem még most sem magánvállalat. A rágalmak, amelyeket kiigazi toltunk a fenti pontokban, csak kis tőredékai annak, amit a cikk utolsó szakaszában olvashattunk. 9. A halott soha nem volt gettóparancsnok. Aki ezt állítja róla, az biztosan tudja, hogy hol van a "több zsák szajrézott arany és az eleven zsidó nők füléből kiszaggatott aranyfülbe valók". Reméljük, hogy egy józan gondolkozású olvasó meg tudja érteni a felháborodásunkat. Megbocsáthatatlan, ha egy ember valakit megaláz, megbánt, aki őt soha nem bántotta, és jóformán nem is ismerte. Az áldozat lánya és felesége A HÉT 9
