A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-17 / 29. szám

NYÁRI OUMPIA

Nyelveben el a Hatalán nemzet

Rendszámtáblaváltás

"Diszkriminációval"

Az idei nyári olimpiát július 25. és augusztus 9. között rendezik meg a festői szépségű Barcelonában. Az olimpia színhelyére, Katalóniába, Lempert Márta kalauzol el bennünket.

Magyar turisták ezrei töltik minden évben szabadságukat a Costa Brava szebbnél szebb üdülőhelyein, s látogatnak be legalább egyszer műemlékeket csodálni vagy vásárolni a közeli Barcelonába. De vajon hányán tudják közülük, hogy nem egyszerűen Spanyolországban, hanem a mediterrán térség egykor leghatalmasabb birodalmában, Katalóniában járnak?

S*ki tudna Magyarországon kapásból három katalán művészt felsorolni? Holott a feladat könnyebb, mint gondolnánk, hiszen idevalósi századunk két festőóriása, Salvador Dali, és Joan Miró, a szecesszió talán legnagyobb építőművésze, Antoni Gaudi, a világhírű csellista, Pau Casals (akit a magyar közönség keresztnevén, Palóként vagy az opera két csillaga, Caballé és Jósé Car-Az iskolában kötelező

Nekünk, magyaroknak rosszul esik, ha egy külföldi nem tudja, hogy a finnugor nyelvcsaládba tartozunk, hogy fővárosunk Budapest és nem Bukarest, hogy Liszt Ferenc magyar volt és így tovább. Ugyanakkor legalább ilyen tudatlanok vagyunk a körülbelül hatmilliónyi katalán történelmének, nyelvének, sőt létének dolgában. Pedig Katalóniának a

XIII. században még magyar királynéja is volt II. András leányának, IV. Béla féltestvérének, Árpád-házi Jolánnak személyében, akinek nevét (Violant d’Hongria) ma Barcelonában utca őrzi.

Mentségünkre szolgáljon, hogy az Ibériai-félsziget történelmének oktatása nálunk általában 1492- vel kezdődik, amikorra a kasztíliai fennhatóság alá került Katalónia középkori csillogása már megfakult. Személyes tapasztalatot viszont, egészen a legutóbbi időkig, körülbelül a hetvenes évek végéig, azért nem szerezhettünk a katalán "másságról", mert az, a politikai elnyomás miatt, rejtőzködni kényszerült.

Azóta gyökeres fordulat történt. Ennek legszembeötlőbb megnyilvánulása a Katalónia földjére lépő spanyolul tudóknak azonnal feltűnik. Az utcatáblák, hirdetések, cégtáblák és más feliratok nagy része ma már nem spanyolul, hanem arra ugyan emlékeztető, de mégis más nyelven olvasható. Katalánul.

A nyelvében él a nemzet igazsága Katalóniában is érvényes. Az évszázadokkal ezelőtt elveszett függetlenség ellenére fennmaradt a nyelv, s ennek köszönhetően a sajátos kultúra, a szokások, a nemzeti identitás. Nem kis teljesítmény ez, hiszen a polgárháborút követő csaknem 30 éven keresztül nem volt legális katalán nyelvű oktatás, tilos volt nyilvános helyen katalánul megszólalni, s a katalán nevek anyakönyvezését is megtagadták a hatóságok.

A Franco halála után megszületett spanyol demokrácia Katalóniának is megadta az oly régen követelt autonómiát, amelynek bővítése napjainkban is napirenden van. Az oktatás 60 százaléka már katalán iskolákban folyik, de a spanyol tanítási nyelvű intézményekben is kötelező — még