A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
Téli szokások a Zoboralján .. Hosszú téli estéken a zoboralji emberek mindig találtak maguknak valamilyen munkát. Ilyen tevékenység volt többek között a kosárfonás, a tollfosztás, a fonás. Az emberek munka közben persze énekeltek, meséltek, és beszélgettek is. A fonóba az asszonyok, a lányok mellett a legények is járlak, de csak azok, akik fel voltak céhelve. A Zoboralján a céhelés azt jelentette, hogy a fiatal fiúkat legényekké avatták. Az avatás után a felcéheit legényeknek felolvasták azokat a szabályokat, amelyeket be kellett tartaniuk. Ezek a legények aztán már járhattak a lányok után, a tollfosztóba, a fonóba vagy a kocsmába. Ilyenkor a fonóházak a lányok vidámságától voltak hangosak, különösen a "legényes" napok voltak izgalmasan érdekesek, ha a legények bebocsátást kaptak. December tizenharmadikán Lucát ünnepelnek az egész világon. A magyar nyelvterületen is jelentős napnak számit, melyhez a szokások, hiedelmek, alakoskodások egész sora fűződik. A magyar néphitben szereplő Luca tipikus anyaistennő, a női munka ellenőrzője, a szaporodás patrónusa. Tulajdonságait jellemzi az anyai, általában a nőies, mágikus tekintély, az értelmen túli bölcsesség, a jóság, ő a növekedés és a termékenység elősegítője, a mágikus átváltozás helye, a félrevezető, a mérgező, a félelmetes alak. A Luca alakoskodó, itt, a Zoboralján menyecskének öltözik — fehér ruhába, az arcát is fehér lepellel takarja el. Kezében toliseprőt, meszelőt vagy sodrófát, a női munka jelképét viszi. Ellenőriz, int. A karácsonyi ostya elkészítése a kántortanító "mester úr" tisztségei közé tartozott. Ezt a szokást leginkább Lédecen és Gesztén tartották tiszteletben. Advent kezdetén a tanító úr irányításával a diákok énekszóval végigjárták a falut, és tarisznyájukba összegyűjtötték a lisztet, melyet minden házban kaptak. Sokkal többet szedtek össze, mint amennyi az ostya elkészítéséhez kellett, de ez egyúttal terménybeni fizetés is volt a tanító számára. Karácsony előtti héten pedig ugyancsak a diákok hordták szét az ostyát a családoknak. Ilyenkor illendően köszöntek, és verset mondtak. A háziak almát, szőlőt, diót, mákot küldtek vissza. A diákok is kaptak jutalmat, ezért örültek is azok, akiket kiválasztottak. A téli ünnepkör legkiemelkedőbb napja a karácsony. Karácsony a békesség, a nyugalom, a családiasság, a szelíd meghittség ünnepe. A szeretet és az ajándékozás ideje, a megtérés és megbékélés napja. Ilyenkor a legtávolabb lévő ember is hazatalál, a legeltaszítottabbat is hazavárják. Régen Ádám-Éva napja már az igazi ünnep kezdetét jelezte. Már kora hajnalban érződött az ünnepi hangulat, az ünnepi készülődés, sürgés-forgás. Fűtötték a siskót, dagasztották a kalácsnak-, cipónak-, morványnakvalót. A mák és a diótörők ritmusa zengte be a falu csendjét. Kalácsillat terjengett mindenütt. Mire felébredtek a gyerekek, a karácsonyfát is elhozta a Jézuska. Nagy volt az öröm mindenütt. Délutánra a karácsonyi ételek is elkészültek. Az asztalra sok finomság, az asztal alá pedig ekevas, lánc, és széna került. Gimesen, amikor már mindenki az asztalnál ült, és türelmesen várta, mi fog történni, bekopogott a gazda, kezében egy csomó szénával, az úgynevezett "aranyos nyulacskával" és a következőket mondta: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Boldog karácsonyi ünnepeket, és szeren- ' esés jó estét! Adjon Isten a gazdának bort, búzát bőven, Gazdasszonynak tyúkot, lúdat a jánynak egy szip legínymátkát, A legínynek egy szíp jánymátkát. Országunkban csendes békességet, Holtunk után őrök üdvösséget! Amikor ezeket a jókívánságokat elmondta, öntöttek neki a gyerekek pálinkát, és megkínálták kaláccsal. Ettől a pillanattól számított ünnepnek, karácsonynak az idő. Ezek után a gazda odament az asztalhoz, a többiek is felálltak, és elkezdtek imádkozni. Imádság után jött az asztali áldás. Az áldás után a családfő mindenkinek adott egy-egy ostyát, amelyen méz, fokhagyma és fekete bors volt. A méz az édes életet, a fokhagyma az egészséget és a fekete bors az erősséget jelképezte. Ostya után diót, almát és szőlőt ettek. Ezek után jött a pálinka, és végül "gombasavanyót" és túrós, mákos vagy "gyivós-pupácskát" ettek. Egyes helyeken lencsekását vagy lencselevest ettek, mert azt hitték, hogyha azt esznek, sok pénzük lesz. Gimesen karácsony este a lány vagy a menyecske szolgált ki, mert olyan hiedelem járta, hogyha az asszony felkel az asztaltól, nem fognak kotlani a tyúkok. Meg aztán ha valaki rádőlt az asztalra, vagy valamilyen fekete ruhadarabot rakott rá, azt tartották, hogy üszögös lesz a búza. Karácsony este minden sarokba diót dobtak az angyalkáknak ezekkel a szavakkal: "Megajándékoztunk dióval, te pedig ajándékozzál meg erővel, egészséggel." Az egyik sarokba "restét" (szitát) tettek. Erre minden ételből tettek, amelyet aznap este fogyasztottak. Másnap pedig erről a "rostáról" leszedték az almát, és abba a vízbe tették bele, amelyikben mosakodtak. Azért mosakodtak ilyen vízben, hogy az almától szép pirosak legyenek. A többi ételt, amely a rostán volt, odaadták a tyúkoknak, hogy sokat tojjanak. így, sok-sok hiedelem és szokás között telt el a Zoboralján a karácsony. Bízzunk benne, hogy a zoboralji falvakban még sokáig emlegetni fogják ezeket a szép karácsonyi szokásokat. SIPOS ANNA Fotó: J. Dubeň ÉlŐ MÚLT A HÉT 15
